A bio éjjel permetez!!??

hangzik a viccesnek vagy időnként ennél rossz májúbbnak szánt :( mondás. De el kell keserítenem az ellendrukkereket, mert határozottan állíthatom, hogy nem. A „bio” belülről jön és az ember nem akarja saját magát becsapni.

Vannak viszont titkos fegyverek, amiknek a jótékony hatását növény is, gazda is megérzi (ez utóbbi először is az orrával). Érdemes kipróbálni őket vegyszerek helyett!

A klasszikus: a vízben áztatott csalán leve. A szaga mellett a lé is nagyon hatásos! Friss, leginkább virágzás előtt álló csalán növényeket (hőmérséklettől függően 5-10 napig) kell áztatni, ha szükséges higítani, bár ellentétben a vegyszerekkel ezt nem lehet túl adagolni, majd akár permetlészerűen a levelekre kijuttatni. A kijuttatás szabályai hasonlóak a permetezéséhez, nem szabad tűző napon öntözni a leveleket! Én leggyakrabban öntözővízként juttatom ki, rászerelem a kannára az öntöző rózsát és alaposan megöntözöm a növényeket a csalánlével. Érdemes már nagyon korán, a palánta neveléskor vagy a magok kikelése után elkezdeni a csalánleves öntözést. Csodásan erősíti a növény védekező képességét, így az jobban ellenáll a betegségeknek.

Nekem a kertem három pontján is van saját csalánosom, egyszer csak megjelentek és én megörültem nekik. Először is nem kell messze menni az alapanyagért, másodszor pedig kifejezetten jól mutatnak ott, ahova beköltöztek, különösen kora tavasszal, amikor az ember zöld szín toleranciája egyébként is az egekbe szökik.

Családbarát tipp amit érdemes megfogadni mindjárt az elején: a különböző levek készítésére használt hordóimat a kezdeti próbatételek után elköltöztettem a kert háztól távol eső végébe. Így immár a három Mr. Orr is lelkesebben támogatja a bio vegyvédelmi módszereimet.

Árokparti csoda: a fekete nadálytő lé. Kissé érdes levelű, bokros lila virágú növény, aki sportolt a gyökeréből készült kenőcsöt biztosan ismeri. Nos, bátran lehet gyűjteni a levelét, sőt telepíteni a saját kertünkbe is. Áztatott leve serkenti a növények növekedését például a paradicsomét, tápanyagokban: nitrogénben és káliumban gazdag.

A különleges: a mezei zsurló leve, főzete: Sajnos a mi környékünkön ez a növény igazi különlegességnek számít, de remélhetőleg mások könnyebben hozzájutnak. Én a Mecsekben tett rendszeres látogatásaim alkalmával szoktam beszerezni a zsurló készletem. Legalább annyira hatásos fegyver mint a csalánlé, elsősorban a gombabetegségek: lisztharmat, monília, a rozsda, a levelek varasodása, a levélfodrosodás, az egyik legbosszantóbb betegség a paradicsom levélfoltossága ellen véd. Csodás szer, amit használhatunk a gyümölcsfák  tavaszi és őszi lemosó permetezésére is! Érdemes gyűjteni, akár szárítva tárolni és a megfelelő pillanatban áztatással majd, egy rövid (20 perces) főzéssel elkészíteni belőle a permet levet. Természetesen kihűlés után juttatható ki a növényekre!

Biztosan mindenki ismeri, csak nem tudja, hogy ő az: a giliszta űző varádics: Az egyik legnehezebb

kérdés a friss hajtások megvédése a levéltetvek seregének támadása ellen. Nincs elkeserítőbb mint, hogy az egyik pillanatban még gyönyörködünk a zsenge, zöld hajtás végekben, a következőben pedig vastagon belepik a tetvek. Három hatásos fegyverem van a tetvek ellen, ebből az egyik a gilisztaűző varádics leve, a második a katicák csalogatása a kertbe és a harmadik a türelem. De tényleg! A legtöbb esetben a levéltetvek kellemetlenek ugyan, de nem tudnak végzetes károkat okozni a növényben és ahogyan jöttek, miután a hajtások megerősödnek, el is tűnnek. Ha vegyszerrel permetezzük a levéltetveket (is kis kézből fújós, szobanövényes is az!), kiírtjuk az odasereglő katicákat és a hasznos lárváikat (ezzel pedig a következő katica nemzedéket!) is.

Végezetül a szitált fahamu: Érdemes már télen a fűtés szezon alatt megkezdeni a gyűjtését, persze csak a tiszta, fahamut szabad gyűjteni, ugyanez vonatkozik a kerti grillezések végtermékére is (garantáltan alufólia és vegyi gyújtóanyag mentes legyen!). Mivel a kertész korán kelő lény, a harmatos reggelek a legalkalmasabbak arra, hogy a szitált hamus vödörrel felszerelkezve könnyen sétát tegyen a krumpli végeláthatatlan sorai között és könnyed ámde annál gondosabb mozdulattal kiszórja/szitálja a fahamut a levelekre. Nyugodtan higgye el mindenki, nincs az a krumplibogár, amelyik szeretné a fahamuval gazdagon megszórt leveleket rágcsálni. A gyakori esők persze lerombolhatják a hamu kiszóró művészetünk eredményét, de hát a gyakorlás és a mester mutatnak valami homályos összefüggést.

És vigasztaljon mindenkit a tudat, hogy eső után a nem bio éjjel-nappal permetez, ha szerencsénk van szélmentes időben.