Bio kertészkedés élesben 2.: Így telt a nyár

Biokertem várakozásomon felül vizsgázott vagy inkább vizsgáztunk mindketten:)? Én, hogy nem vesztettem el a kezdeti lelkesedést, sőt inkább egyre nőtt bennem a sikerek láttán. A Kert pedig, hogy szinte minden működött mint a karikacsapás, nem voltak nagy melléfogások, kártevések, ráadásul nem is adott erőn felüli sok munkát. Talán a legtöbb időt az esti és a hajnali öntözés jelentette, de erről nem a Kert tehet, hanem az időjárás. Mégsem hiszem, hogy szeretnék automata öntözést, szeretek öntözni, jó érzés vizet adni a növényeknek és közben a következő terveken gondolkozni.

Szeretném röviden sorra venni, hogy mik azok, amik különösen jól sikerültek, hogy mindenkit arra biztassak, kertészkedni nagyszerű tehát érdemes:))

1. Háromféle krumplit vetettem, rózsaszín héjút és sárga- lila pöttyöset, egyrészt mert ezekből tudtam csávázás mentes vetőburgonyát beszerezni, másrészt, mert a lila pöttyös a titkos kedvencemmé nőtte ki magát. A harmadik fajta a kerekegyházi lila héjú volt, ezt ajándékba kaptam a Rendek tanyán. Voltak félelmeim és gyerekkori visszatérő lidércnyomásos emlékeim a bio hadviselésről a krumpli bogár invázió ellen: sárga gumikesztyűvel és nejlonzacskóval, kézzel türelmesen szedegetve a krumplibogarat a teljes kifejlődése összes állomásán. De a legnagyobb meglepetésemre az én krumplimmal semmiféle gond nem volt, talán ha 4-5 alkalommal jelent meg átutazóban egy-egy krumpli bogár. A nagy utazás a tyúkok gyomrában végződött, mélységes megelégedéssel töltve el minden érintett felet, a bogár kivételével természetesen. Néhányszor beszórtam hamuval is a leveleket megelőzésképpen, de egy-egy ilyen művelet után rendszerint esni kezdett így aztán felhagytam vele. Viszont ültettem csombort a krumplik közé, remélem hogy ez is segített a bogár invázió megfékezésében. Szóval a krumpli dolog  kipipálva jelesre:)

2. Egy másik kedvencem a pálmafa alakú kelkáposzta. Magról vetettem egy egész nagy regimentet, de nem hagytam megfélemlíteni magam a kelkáposzta inváziótól, gyorsan szétültettem őket és utána szépen megnőttek. Amit nagyon szeretek, hogy gömb alakú változatával ellentétben nem kell izgulni, hogy befejesedik-e, és ha igen akkor belül titokban nem rágja-e össze valamilyen láthatatlan kukac? Nem a kelkáposzta pálmákkal nem történik ilyen, és ellentétben a kínai kellel, ennek igazi finom intenzív kelkáposzta íze van. Rengeteg elfogyott belőle.

3. A padlizsán kaland nagy tanulsága, hogy a padlizsánt folyamatosan öntözni kell, csak akkor fog teremni. Régebben valamiért az a kényszerképzet élt bennem, hogy a padlizsán kifejezetten szereti a melegt és szárazságot, ezért szigorúan tilos agyonöntözni. A padlizsán csalfa növény, ugyanis fittyet hány az ilyesfajta kertészi kilengésekre, látszólag pompás kis bokorrá fejlődik, sőt  elegáns lila virágokat is felmutat, aztán a legnagyobb csalódásunkra egyszerűen leszárítja őket, amikor már éppen reménykedni kezdünk, nálunk fognak a legkerekebb padlizsánok nőni. Viszont ha belátjuk a tévedésünket és odaadóan öntözni kezdjük, akkor minden egyes növény bőséges padlizsán özönnel  jutalmazza ezt.

4. Bekövetkezett a paradicsom cunami. Kicsit elvetettem a sulykot a paradicsom ültetésben. Kaptam magot Tápiószeléről, és ugyan először nem bíztam a sikerben, de végül is minden egyes magból remek kis palántákat neveltem. Ezeket tehát mind-mind el kellett ültetni. Jártamban-keltemben pedig beszereztem még néhány különlegeset. A paradicsom szerintem nem egy macerás növény, csak megfelelő mennyiségű karó arzenállal és a beveréshez szükséges karizommal kell rendelkeznie annak, viszont komoly karó és karmunka szükséges a megfékezéséhez, különben képes minden irányba elterebélyesedni. Mostanra több  mint egy hónapja folyamatosan teremnek, minden ami elképzelhető: kicsi, kerek, gömbölyű, óriási, hosszúkás, piros vagy citromsárga. Egy hónapja folyamatosan paradicsomot főzök be: lé-spagettiszósz- lecsó, spagettiszósz-lecsó-lé és még nincs vége.

5. Zöld saláták minden mennyiségben. A júliusi nagy forróságban nem, viszont augusztusban lesz ami lesz alapon megpróbálkoztam mindenféle másodveteménnyel. Az már biztosnak látszott, hogy a napi 2-3 órás öntözést nem fogom egyhamar megúszni, így azt gondoltam, hogy ennyi vízzel csak ki tudok növeszteni néhány másodveteményt. Vetettem retkeket, spenótot, mangoldot és gondolva a tyúkok hasára takarmányrépát, valamint különféle salátanövényeket. Meglepő módon mindegyik kikelt és szépen növekedett dacolva az augusztusi forrósággal, lett spenótom, retkem és takarmányrépa és salátalevelem. Vetettem még zöldbabot is, ha hosszú lesz az ősz még biztosan beérik ez is.

6. Az édes kömény egy remek példa arra, hogy hogyan lehet előnyt kovácsolni még a kevésbé sikeresnek mondható dolgokból is. Bármennyire is igyekeztem és álmodoztam a remek kis édeskömény gumókról, nem lett belőlük semmi. Az ígéretesnek induló növények egyik pillanatról a másikra pillanatok alatt mindenféle gumósodás nélkül hosszú szárat növesztettek, majd vadul burjánzani majd virágozni kezdtek. Már majdnem kitépkedtem a renitens köményeket, amikor jött az isteni szikra: bio édeskömény mag!! Aranyáron méri mindegyik fűszerkereskedés, nekem meg itt van az orrom előtt. Erről szól a rugalmas projektmenedzsment: a gumó projektből köménymag projekt. Szeptember végére várom majd a végeredményt.

7. A kertészkedés legnagyobb tanulságai közé tartozik számomra, hogy a beérett zöldségekkel, gyümölcsökkel valamint tenni kell. Ráadásul a növények nem igen veszik figyelembe a vasár-  és ünnepnapokat, nem létezik számokra olyan hogy fokozatos időzítés, ha egyszer teremni akarnak, akkor teremnek. De azért ez jó dolog ám! Még akkor is, ha összevissza fröcskölik a nem éppen erre formatervezett hófehér konyhámat és akkor is, ha vasárnap hajnalban azon kapom magam, hogy már 10 kiló padlizsánt pucoltam és daraboltam fel. Aranyigazság, hogy a végeredmény mindenért kárpótol. Barátnőm csak úgy emlegeti a garázsunkat, hogy a Fűszért Nagyker. Mi lenne ha karácsonyra egy nyári konyhát kívánnék magamnak?

A Nagy Őszi Divat Hét-- Italian fashion 2013, ősz

A szeptember ennél jobban nem is kezdődhetett volna, a világ legkitartóbb kotlós tyúkja végre felhagyott a vég nélküli próbálkozásokkal és 2 és fél hónap (10 hét!) után belátta: egyelőre nem lesz belőle szingli tyúkanyu, így végre visszatért a többi tisztességes tyúkhajadon nyugodt életmódjához.
Éppen a kerítésen kívülről élveztem Pannikával az idilli látványt, amit a békésen kapirgáló tyúkok nyújtottak, amikor valami furcsára lettem figyelmes. Az egyik szürkén valami megváltozott, eddig mintha nem így nézett volna ki?

Fejtől farokig furcsa dolgok tűntek fel rajta: a nyakán az eddigi egyenletes, szépen simuló tollak helyett rövidebb, hosszabb össze-vissza állók meredeztek és ami a legbizarabb volt, mintha teljesen eltűntek volna a farktollai. Vagy lehet, hogy tévedek és nem is voltak neki?

Remélve, hogy csak biztosan csak elszoktam a látványuktól és képzelődöm, próbáltam összehasonlító elemzést végezni közöttük.

Ennek módszertani leírása a következő: miközben az egyre türelmetlenebbé váló kutya egyenletesen növekvő hangerővel ugat melletted, megpróbálod a kinézett egyedet az egyik szemeddel folyamatosan figyelemmel kísérve más hasonló egyedekkel összevetni és megnyugodni, nincsen is rajta semmi különleges.

Nos amint a képen is látható, határozottan volt, sőt az is feltűnt, hogy még néhányan csatlakoztak ehhez a decens stílushoz és az eddigi visszafogott, szép egyenletes kiskabátjuk helyett határozottan valami sokkal formabontóbb dolgot viselnek.

Ami a gyanúmat, hogy ez mégsem teljesen szokványos amit látok, a kifutójuk sarkában mindenfelé hanyagul szétdobált tollak is megerősítették.

A megfigyelésem eredményeképpen nem volt más választásom mint be kellett látnom: az olasz csajok mint amolyan született divat őrültek felpróbálták az új őszi kollekciót. Bemutatójuk alapján tehát az új őszi trend az idén az Ipoly street-en: trópusi-jungle stílus amolyan kissé hagyományosnak mondható kiwi madár stílusban, hetykén csapott farokkal (eredeti mintadarabot lásd. Londoni Természettudományi Múzeumban). Arat a nyakban enyhén tépett fazon, helyenként szabadon lengedező hosszabb-rövidebb valódi madártollakból készített boával. A színek maradtak a fáradt földszínek( még szerencse!): kékbe hajló acélfekete, fáradt piros apró kalapkölteménnyel, finom ezüstbe hajló halvány szürkés barna, na és az elmaradhatatlan klasszikus, a fekete-fehér, elegáns apró pöttyökkel.