2014. június 24., kedd

Éljeeeen a gyűjtögetés!!!!

Ha visszagondolok a tavalyi nyárra, akkor az kétségtelenül a savanyítás, a befőzés  és a zselésítés éve volt, ez az idei viszont a gyűjtögetésé!.
Az egész olyan mint egy rácsodálkozásos folyamat a világra, először arra ébred rá az ember lánya, hogy a kert jótéteményeivel valamit kezdeni kell. Azonnal és akkor, amikor beüt a zöldség vagy gyümölcs dömping. Példának okáért az addig békésen növögető tök és cukkini először még csak teremni kezd, majd hirtelen megvadul és ontja a mindenféle színű és nagyságú jótéteményeket (minél tovább várunk vele, annál nagyobbakat). A család persze kezdetben örül a töltött töknek, a rántott cukkininek, a nagymamánál és nem a napköziben szocializáltak még a tök főzeléknek is, de azért az egy hetes intenzív tök-gasztrokúra után még a legbékésebbek is morogni kezdenek. Ideje tehát elajándékozni:) reszelni és fagyasztani a termést. Hű, az uborka is terem,! Néhány napig versenyben lehet maradni persze az uborkaevéssel, arcpakolás készítéssel, de aztán nincs mese: savanyítani kell. És ekkorra már túl vagyunk az eper dzsem befőzésen, a meggy eltevésen és a levendula zselé és szörp készítésen, és aztán már nyakunkon is van a paradicsom és a sárgabarack szezon....

A tavalyi évhez hasonlóan folyatódott ez az idén is: kezdődött márciusban a spenót termés betakarítással, majd a zöld borsó éréssel.....a családot idézve: "Jééé van borsónk is? tök jó ez a leves:)" három nap múlva: "Már megint borsófőzelék? Nincs is itthon valami rendes kaja?" 
Volt eper és meggy is persze..., de álljunk csak meg itt egy kicsit! Ráadásnak az idén még begyűrűzött az életembe a gyűjtögetés is!!!! Volt persze előzménye ennek is, a tél végi-tavasz eleji medvehagyma szedés és csalán gyűjtögetés (ez utóbbi kizárólag kertészeti felhasználásra:), nem beszélve a bodzavirágról, aminek nagy rajongója vagyok és még mindig nem adtam fel a tökéletes bodza szörp titkának felfedezéséért folytatott küzdelmemet.
De mindezek mellett rájöttem, hogy a fűszer és gyógynövényeket igenis érdemes figyelni és begyűjteni, akkor amikor ezeknek eljön az ideje. 
Mindjárt a saját kertemben szerencsére  immáron eléggé terjedelmesnek mondható zsálya, citromfű és menta ültetvény van kibontakozóban, adott tehát a lehetőség, hogy a friss hajtásokat begyűjtse az ember. Ráadásul ezeket nem is bonyolult feldolgozni, hiszen csak száraz, levegős, sötét helyet kell találni és alaposan meg kell szárítani őket. A rendszeres nyírás és begyűjtés eredménye pedig, hogy a növényeink újra és újra friss hajtásokat hoznak, így ez a dolog a legmelegebb időszakokat leszámítva szinte egész nyáron bonyolítható. Az eredmény pedig: fantasztikusan illatozó szárító szoba (nálunk ez a dolgozó lett:))  a fantasztikusságáról pedig megoszlanak a vélemények:((( és utána papír zacskókba vagy dobozokba elraktározott komoly mennyiségű gyógytea készlet. 
Ha a kerti lehetőségek kimerülni látszanak, érdemes körülnézni futás és kutyasétáltatás közben a környezetünkben is: elhagyott, üres telkeken, réteken, a környező erdőkben. Ki gondolná, hogy a galagonya gyógynövény és ráadásul mindenütt nő, nem is kell messze menni érte! Tavasszal amikor virágzik, érdemes a virágos hajtásvégekből begyűjteni egy adaggal, persze nem tarvágással lecsupasztva a növényt. Gyuri bácsi, a bükki füvesember szerint pálinkával akár szívbarát tinktúra is készíthető belőle:))
Újabb csodás növény a cickafark, szintén mindenütt felbukkan, igazán nem jelent nehézséget a virágait begyűjteni. A cickafarkat és az orbáncfüvet éppen múlt vasárnap egy közeli mezőn, kora reggel gyűjtöttem, megadva a módját: elegánsan futó ruhában, kosárral és metsző ollóval a kezemben. Látva a rét mellett kora reggel elhaladó autósok arcát, néhányukban valószínűleg felmerült, hogy ha ama bizonyos sötét középkorban lennénk, lehetne mobilon akár  egy jó kis égetést is rendelni a megfelelő, erre szakosodott szervektől:)
Az orbáncfű virág azóta olajban ázik és két hét elteltével "örökfiatalság" arckrémet szándékozok készíteni belőle a magam és legközelebbi barátaim (ajándéklónak...) legnagyobb boldogságára.
Bár lassan levirágzik, de talán el tudunk még kapni egy-egy hársfát, amelyiknek a virágát begyűjthetjük. A hársfavirág dupla, sőt tripla élvezet. Amíg szedjük rádöbbenünk, hogy aromásabb, illatosabb a virága az akácénál (hogy-hogy nem szedtem ezt már eddig is???), cukorszirupban áztatva csodás szörpöt, szárítva pedig gyerekbarát (végre egy jó ízű!) torokgyógyító tehát készíthetünk majd belőle a reménytelen téli napokon.
Szóval a gyűjtögetés a vadászat szelídített változata, izgalmas, érdekes és kézzelfogható az eredménye. Végezetül néhány jó tanács, amit fontos betartani annak érdekében, hogy a gyűjtögető mánia mindenkinek, embernek és növénynek is hasznos szenvedély lehessen:

  • A növényi részek gyűjtése sosem csupasztást jelent! Egy-egy növényről kíméletesen, csak annyit szabad gyűjteni, hogy az ne károsítsa, ne veszélyeztesse a növényt!
  • Ne akarjunk kényelemszeretetből hazavinni a teljes növényt! A legtöbb azon az élőhelyen érzi jól magát, ahol megtaláltuk! Lehet, hogy az átültetést pedig nem fogja túlélni. Járjunk nyitott szemmel, jegyezzük meg inkább az élőhelyét és minden évben keressük fel.
  • A gyógyhatású növényeket a kora reggeli órákban a legjobb gyűjteni, mert ilyenkor koncentráltabb a hatóanyag tartalmuk. Keressünk lehetőleg nem szennyezett területet (ne autóutak közelében!) és ott gyűjtsük be őket!
  • Néhány maroknyi gyógynövényért valószínűleg senki sem fog rendőrt hívni, de ha szabályosan akarunk gyűjteni, akkor engedélyt kell kérni a terület tulajdonosától. 
  • Sosem szabad védett növényeket vagy természetvédelmi területen gyűjteni!!!!!


Szóval hajrá, metszőollókat, növényhatározókat  a ridikülbe vagy a kesztyűtartóba és éljen a gyűjtögetés! remek szórakozás lesz, megígérem:)

Gyűjtögetési naptár, júniusban gyűjthető növények:
orbáncfű virág, cickafark virág, szöszös ökörfarkkóró virága, kis-és nagylevelű hárs virága, levendula
Szinte egész nyáron folyamatosan: orvosi zsálya hajtás, citromfű, menta (fodor és bors) hajtása



2014. június 9., hétfő

Méhecske barát levendula szüret

Imádom a levendulát és ezzel szerintem nem vagyok egyedül, hiszen látva, hogy hol mindenütt találkozunk vele, bizton állíthatom, hogy az utóbbi években hihetetlen népszerűségre tett szert. Ebben része lehet a mediterrán életérzésnek, amit a legegyszerűbb levendula képében hazahozni, és ezzel együtt tényleg nagyon hálás, amolyan városi  növény. Nincsenek igazán kártevői, hirtelen felbukkanó titokzatos betegségei, áttelel (az angol fajta!) nyáron szereti a sanyargatást, a forróságot és mindezt ráadásul gyönyörű, lila virágpompával hálája meg. Szóval igazi belevaló, remek kis növény!! 
Nem beszélve arról, hogy a kreatív emberi elme a fagyitól, a macaron-on, a limonádén és szörpön át egészen a zseléig mindenfélét kitalált már belőle, nem elfeledkezve persze az eddig is létező illó olajról, kozmetikumokról és a jó alvást segítő kispárna bélésről. 
Én mégis a legjobban nézni szeretem, amikor  végtelen sorokban sorakoznak az ezüst- lila gömbök, és varázslatos színben pompázik tőlük egész Tihany vagy kicsiben a saját kertem. Szinte vérzik a szívem, amikor be kell/akarom??? gyűjteni a virágokat. Pedig köszönhetően a nagy melegnek ennek már el is érkezett az ideje.
A levendula virágát akkor kell ugyanis gyűjteni, amikor a kis lila gömböcskék (bimbók) éppen hogy elkezdenek kipattanni, esetleg néhány már virágzásban is van, de nem nyílott még ki teljesen. Ekkor a legnagyobb a virágok illó olaj tartalma és ha túl későn gyűjtjük be, akkor ez nemcsak, hogy csökken, de a szárításnál (sőt már a szedésnél) a virágok könnyedén leperegnek a növény száráról. Megszakad az ember szíve, amikor elkezdi nyírni a csodásan illatozó lila felhőket, amelyeken ráadásul éppen ilyenkor serénykednek a pillangók és méhek.


Én a saját kertemben kifejlesztettem egy levendula szedő módszert, amivel a jut is, marad is (a méheknek és a lepkéknek) elvét követem. Első nekifutásra a virágoknak csak egy részét vágom le, nem nyírom egy mozdulattal kopaszra az egész bokrot. Inkább szálanként, kisebb csokronként haladok és azokat a virágokat, amik még nem érték el a nyílás legoptimálisabb fokát, inkább meghagyom.
Ez lesz a méhek része, és a pillangóké és persze nem utolsó sorban a virágzó kert látványáé, hogy továbbra is gyönyörködhessem bennük, amikor kinyílanak.
Később, amikor elvirágzott a levendula, levágom a megmaradt  virágszárakat is és egyúttal finoman visszavágom, formára igazítom a növényt. Tapasztalataim szerint ezt érdemesebb inkább még a nyáron elvégezni, mint ősszel vagy tavasszal csattogó metszőollóval nekiesni az esetlegesen már túlságosan is elburjánzott növénynek. A levendula mint afféle mediterrán félcserje, fás szárat növeszt és kezdő kertész tulajdonosa sokszor ezt csak akkor veszi ezt észre, amikor már túl magasra nyúlott és a széltől vagy más természeti erőtől az addig szép tömött bokor hirtelen szétdőlt, szétesett. Ekkor jön a metszőolló, és a "formára igazítás" aminek a leggyakoribb eredménye, hogy a levendulánk nem tudja megszokni az új fazont, hamarosan kiszárad és elpusztul.
A titok, hogy a levendula megszelídítését időben kell megkezdeni és csak a zöld, lágy hajtásait visszavágni (azt is csak finoman!). Az elfásodott ágait nem szabad visszavágni,  mert azt nem fogja kiheverni. 
Még egyet tehetünk az érdekében, hogy már a telepítésnél, ha szép gömböcskéket szeretnénk látni később a kertünkben, akkor megfelelő (kb. 1 méteres) távolságra telepítjük őket egymástól még ha kezdetben gyámoltalannak látszó kis növények is, mert egy-két éven belül megnőnek és ha túl közel vannak egymáshoz, akkor össze fognak préselődni.

Egy szó mint száz szeressük és élvezzük a levendulát és gondoljunk a pillangókra és a méhekre is!

2014. június 2., hétfő

A bio éjjel permetez!!??

hangzik a viccesnek vagy időnként ennél rossz májúbbnak szánt :( mondás. De el kell keserítenem az ellendrukkereket, mert határozottan állíthatom, hogy nem. A „bio” belülről jön és az ember nem akarja saját magát becsapni.
Vannak viszont titkos fegyverek, amiknek a jótékony hatását növény is, gazda is megérzi (ez utóbbi először is az orrával). Érdemes kipróbálni őket vegyszerek helyett!

A klasszikus: a vízben áztatott csalán leve. A szaga mellett a lé is nagyon hatásos! Friss, leginkább virágzás előtt álló csalán növényeket (hőmérséklettől függően 5-10 napig) kell áztatni, ha szükséges higítani, bár ellentétben a vegyszerekkel ezt nem lehet túl adagolni, majd akár permetlészerűen a levelekre kijuttatni. A kijuttatás szabályai hasonlóak a permetezéséhez, nem szabad tűző napon öntözni a leveleket! Én leggyakrabban öntözővízként juttatom ki, rászerelem a kannára az öntöző rózsát és alaposan megöntözöm a növényeket a csalánlével. Érdemes már nagyon korán, a palánta neveléskor vagy a magok kikelése után elkezdeni a csalánleves öntözést. Csodásan erősíti a növény védekező képességét, így az jobban ellenáll a betegségeknek.
Nekem a kertem három pontján is van saját csalánosom, egyszer csak megjelentek és én megörültem nekik. Először is nem kell messze menni az alapanyagért, másodszor pedig kifejezetten jól mutatnak ott, ahova beköltöztek, különösen kora tavasszal, amikor az ember zöld szín toleranciája egyébként is az egekbe szökik.
Családbarát tipp amit érdemes megfogadni mindjárt az elején: a különböző levek készítésére használt hordóimat a kezdeti próbatételek után elköltöztettem a kert háztól távol eső végébe. Így immár a három Mr. Orr is lelkesebben támogatja a bio vegyvédelmi módszereimet.

Árokparti csoda: a fekete nadálytő lé. Kissé érdes levelű, bokros lila virágú növény, aki sportolt a gyökeréből készült kenőcsöt biztosan ismeri. Nos, bátran lehet gyűjteni a levelét, sőt telepíteni a saját kertünkbe is. Áztatott leve serkenti a növények növekedését például a paradicsomét, tápanyagokban: nitrogénben és káliumban gazdag.







A különleges: a mezei zsurló leve, főzete: Sajnos a mi környékünkön ez a növény igazi különlegességnek számít, de remélhetőleg mások könnyebben hozzájutnak. Én a Mecsekben tett rendszeres látogatásaim alkalmával szoktam beszerezni a zsurló készletem. Legalább annyira hatásos fegyver mint a csalánlé, elsősorban a gombabetegségek: lisztharmat, monília, a rozsda, a levelek varasodása, a levélfodrosodás, az egyik legbosszantóbb betegség a paradicsom levélfoltossága ellen véd. Csodás szer, amit használhatunk a gyümölcsfák  tavaszi és őszi lemosó permetezésére is! Érdemes gyűjteni, akár szárítva tárolni és a megfelelő pillanatban áztatással majd, egy rövid (20 perces) főzéssel elkészíteni belőle a permet levet. Természetesen kihűlés után juttatható ki a növényekre!





Biztosan mindenki ismeri, csak nem tudja, hogy ő az: a giliszta űző varádics: Az egyik legnehezebb
kérdés a friss hajtások megvédése a levéltetvek seregének támadása ellen. Nincs elkeserítőbb mint, hogy az egyik pillanatban még gyönyörködünk a zsenge, zöld hajtás végekben, a következőben pedig vastagon belepik a tetvek. Három hatásos fegyverem van a tetvek ellen, ebből az egyik a gilisztaűző varádics leve, a második a katicák csalogatása a kertbe és a harmadik a türelem. De tényleg! A legtöbb esetben a levéltetvek kellemetlenek ugyan, de nem tudnak végzetes károkat okozni a növényben és ahogyan jöttek, miután a hajtások megerősödnek, el is tűnnek. Ha vegyszerrel permetezzük a levéltetveket (is kis kézből fújós, szobanövényes is az!), kiírtjuk az odasereglő katicákat és a hasznos lárváikat (ezzel pedig a következő katica nemzedéket!) is.

Végezetül a szitált fahamu: Érdemes már télen a fűtés szezon alatt megkezdeni a gyűjtését, persze csak a tiszta, fahamut szabad gyűjteni, ugyanez vonatkozik a kerti grillezések végtermékére is (garantáltan alufólia és vegyi gyújtóanyag mentes legyen!). Mivel a kertész korán kelő lény, a harmatos reggelek a legalkalmasabbak arra, hogy a szitált hamus vödörrel felszerelkezve könnyen sétát tegyen a krumpli végeláthatatlan sorai között és könnyed ámde annál gondosabb mozdulattal kiszórja/szitálja a fahamut a levelekre. Nyugodtan higgye el mindenki, nincs az a krumplibogár, amelyik szeretné a fahamuval gazdagon megszórt leveleket rágcsálni. A gyakori esők persze lerombolhatják a hamu kiszóró művészetünk eredményét, de hát a gyakorlás és a mester mutatnak valami homályos összefüggést.
És vigasztaljon mindenkit a tudat, hogy eső után a nem bio éjjel-nappal permetez, ha szerencsénk van szélmentes időben.