A kedvenc paradicsom fajtám: Patvarci óriás rongyos

Sokféle paradicsomot szeretek: a kicsi paradicsomot, a kerek paradicsomot, a fürtös paradicsomot és a koktélt, a piros paradicsomot, a sárga paradicsomot, a fekete paradicsomot, a tigris paradicsomot, a hosszúkást és a gömbölyűt, sőt még a vad paradicsomot is (bár ez nem nagyobb mint egy cseresznye szem), de a kedvencem kétségtelenül a Patvarci óriás rongyos:))

Már a neve is annyira csábítóan hangzik, hogy amint megláttam a tápiószelei génbanki kívánság listán rögtön rendelnem kellett belőle. Nagyon szép növénnyé fejlődtek az első magok, és a nevéhez hűen a többi paradicsom fajtához képest kevésbé szeldelt, ámde nagyméretű, leginkább rongyos zsebkendőre hasonlító leveleket növesztettek. Maguk a növények viszonylag nagyok és szép, nagyméretű paradicsomok nőnek rajtuk, formára emlékeztetnek az ökörszívre.

Az utóbbi időben szerencsére a kisméretű koktél paradicsomok divatja mellett, újra hódít a nagy méretű, régi, befőzésre alkalmas tájfajták divatja is, mint például az Ökörszív paradicsom. Ez a nevét a szép formájú, nagy méretű termésének köszönheti, ami léddús, befőzésre alkalmas. Az én tapasztalataim szerint az egyetlen apró kis hibája, hogy nagyon lassan érik be, sokáig kell várni az első igazán érett paradicsomokra. Ezért is lettem a Patvarci óriás rongyos paradicsom rajongója, mert a termése gyorsabban beérik, hamarabb örülhetünk az első paradicsomoknak.

Mindenkinek jó szívvel ajánlom, sőt aki kedvet kapott hozzá, még bejelentkezhet néhány palántáért!

Bio kertészkedés élesben 2.: Így telt a nyár

Biokertem várakozásomon felül vizsgázott vagy inkább vizsgáztunk mindketten:)? Én, hogy nem vesztettem el a kezdeti lelkesedést, sőt inkább egyre nőtt bennem a sikerek láttán. A Kert pedig, hogy szinte minden működött mint a karikacsapás, nem voltak nagy melléfogások, kártevések, ráadásul nem is adott erőn felüli sok munkát. Talán a legtöbb időt az esti és a hajnali öntözés jelentette, de erről nem a Kert tehet, hanem az időjárás. Mégsem hiszem, hogy szeretnék automata öntözést, szeretek öntözni, jó érzés vizet adni a növényeknek és közben a következő terveken gondolkozni.

Szeretném röviden sorra venni, hogy mik azok, amik különösen jól sikerültek, hogy mindenkit arra biztassak, kertészkedni nagyszerű tehát érdemes:))

1. Háromféle krumplit vetettem, rózsaszín héjút és sárga- lila pöttyöset, egyrészt mert ezekből tudtam csávázás mentes vetőburgonyát beszerezni, másrészt, mert a lila pöttyös a titkos kedvencemmé nőtte ki magát. A harmadik fajta a kerekegyházi lila héjú volt, ezt ajándékba kaptam a Rendek tanyán. Voltak félelmeim és gyerekkori visszatérő lidércnyomásos emlékeim a bio hadviselésről a krumpli bogár invázió ellen: sárga gumikesztyűvel és nejlonzacskóval, kézzel türelmesen szedegetve a krumplibogarat a teljes kifejlődése összes állomásán. De a legnagyobb meglepetésemre az én krumplimmal semmiféle gond nem volt, talán ha 4-5 alkalommal jelent meg átutazóban egy-egy krumpli bogár. A nagy utazás a tyúkok gyomrában végződött, mélységes megelégedéssel töltve el minden érintett felet, a bogár kivételével természetesen. Néhányszor beszórtam hamuval is a leveleket megelőzésképpen, de egy-egy ilyen művelet után rendszerint esni kezdett így aztán felhagytam vele. Viszont ültettem csombort a krumplik közé, remélem hogy ez is segített a bogár invázió megfékezésében. Szóval a krumpli dolog  kipipálva jelesre:)

2. Egy másik kedvencem a pálmafa alakú kelkáposzta. Magról vetettem egy egész nagy regimentet, de nem hagytam megfélemlíteni magam a kelkáposzta inváziótól, gyorsan szétültettem őket és utána szépen megnőttek. Amit nagyon szeretek, hogy gömb alakú változatával ellentétben nem kell izgulni, hogy befejesedik-e, és ha igen akkor belül titokban nem rágja-e össze valamilyen láthatatlan kukac? Nem a kelkáposzta pálmákkal nem történik ilyen, és ellentétben a kínai kellel, ennek igazi finom intenzív kelkáposzta íze van. Rengeteg elfogyott belőle.

3. A padlizsán kaland nagy tanulsága, hogy a padlizsánt folyamatosan öntözni kell, csak akkor fog teremni. Régebben valamiért az a kényszerképzet élt bennem, hogy a padlizsán kifejezetten szereti a melegt és szárazságot, ezért szigorúan tilos agyonöntözni. A padlizsán csalfa növény, ugyanis fittyet hány az ilyesfajta kertészi kilengésekre, látszólag pompás kis bokorrá fejlődik, sőt  elegáns lila virágokat is felmutat, aztán a legnagyobb csalódásunkra egyszerűen leszárítja őket, amikor már éppen reménykedni kezdünk, nálunk fognak a legkerekebb padlizsánok nőni. Viszont ha belátjuk a tévedésünket és odaadóan öntözni kezdjük, akkor minden egyes növény bőséges padlizsán özönnel  jutalmazza ezt.

4. Bekövetkezett a paradicsom cunami. Kicsit elvetettem a sulykot a paradicsom ültetésben. Kaptam magot Tápiószeléről, és ugyan először nem bíztam a sikerben, de végül is minden egyes magból remek kis palántákat neveltem. Ezeket tehát mind-mind el kellett ültetni. Jártamban-keltemben pedig beszereztem még néhány különlegeset. A paradicsom szerintem nem egy macerás növény, csak megfelelő mennyiségű karó arzenállal és a beveréshez szükséges karizommal kell rendelkeznie annak, viszont komoly karó és karmunka szükséges a megfékezéséhez, különben képes minden irányba elterebélyesedni. Mostanra több  mint egy hónapja folyamatosan teremnek, minden ami elképzelhető: kicsi, kerek, gömbölyű, óriási, hosszúkás, piros vagy citromsárga. Egy hónapja folyamatosan paradicsomot főzök be: lé-spagettiszósz- lecsó, spagettiszósz-lecsó-lé és még nincs vége.

5. Zöld saláták minden mennyiségben. A júliusi nagy forróságban nem, viszont augusztusban lesz ami lesz alapon megpróbálkoztam mindenféle másodveteménnyel. Az már biztosnak látszott, hogy a napi 2-3 órás öntözést nem fogom egyhamar megúszni, így azt gondoltam, hogy ennyi vízzel csak ki tudok növeszteni néhány másodveteményt. Vetettem retkeket, spenótot, mangoldot és gondolva a tyúkok hasára takarmányrépát, valamint különféle salátanövényeket. Meglepő módon mindegyik kikelt és szépen növekedett dacolva az augusztusi forrósággal, lett spenótom, retkem és takarmányrépa és salátalevelem. Vetettem még zöldbabot is, ha hosszú lesz az ősz még biztosan beérik ez is.

6. Az édes kömény egy remek példa arra, hogy hogyan lehet előnyt kovácsolni még a kevésbé sikeresnek mondható dolgokból is. Bármennyire is igyekeztem és álmodoztam a remek kis édeskömény gumókról, nem lett belőlük semmi. Az ígéretesnek induló növények egyik pillanatról a másikra pillanatok alatt mindenféle gumósodás nélkül hosszú szárat növesztettek, majd vadul burjánzani majd virágozni kezdtek. Már majdnem kitépkedtem a renitens köményeket, amikor jött az isteni szikra: bio édeskömény mag!! Aranyáron méri mindegyik fűszerkereskedés, nekem meg itt van az orrom előtt. Erről szól a rugalmas projektmenedzsment: a gumó projektből köménymag projekt. Szeptember végére várom majd a végeredményt.

7. A kertészkedés legnagyobb tanulságai közé tartozik számomra, hogy a beérett zöldségekkel, gyümölcsökkel valamint tenni kell. Ráadásul a növények nem igen veszik figyelembe a vasár-  és ünnepnapokat, nem létezik számokra olyan hogy fokozatos időzítés, ha egyszer teremni akarnak, akkor teremnek. De azért ez jó dolog ám! Még akkor is, ha összevissza fröcskölik a nem éppen erre formatervezett hófehér konyhámat és akkor is, ha vasárnap hajnalban azon kapom magam, hogy már 10 kiló padlizsánt pucoltam és daraboltam fel. Aranyigazság, hogy a végeredmény mindenért kárpótol. Barátnőm csak úgy emlegeti a garázsunkat, hogy a Fűszért Nagyker. Mi lenne ha karácsonyra egy nyári konyhát kívánnék magamnak?

Saját paradicsomok varázsa

Néhány évente feltör bennem a lelkesedés a saját konyhakert iránt. Különösen ha túl sok kertészeti könyvet nézegetek és az egész gyerekjátéknak tűnik vagy ha megnézem a Deko TV-n vagy a Spektrumon azokat a műsorokat, amikben a reménytelen udvarokból virágzó kerteket varázsolnak. Három nap alatt:)
Gyerekkori emlékeim a paradicsom nevelésről optimisták: bárhol megnőnek, kertben vagy cserépben, nyáron csak kilépsz és a vacsorádhoz leszedsz belőlük néhányat. Ez leginkább anyukám révén történt így, aki szenvedélyes kertész volt és már a nyolcvanas években biokertje volt, mangold levest főzött nekünk saját mangoldból (utáltuk), kézzel szedette le velünk a krumplibogár lárvákat a növényekről (soha nem lesz saját krumplim) de a paradicsoma, kicsi, nagy, kúszó, fürtös, koktél, piros, sárga, az zseniális volt.
Az én próbálkozásaim változó sikerrel jártak:
1. Gyönyörű virággal, icike-picike zöld paradicsommal felszerelt palánták piacról, túl korán kiültetve, elfagytak.
2. Jól indult növényeknek a nyár közepén rejtélyes módon elkezdett a föld felett elkeskenyedni a száruk, majd az egész elszáradt (pedig öntöztem!!!).
3. És egyben legbosszantóbb: jól fejlődő növény, biztató pirosodó paradicsomok hirtelen barnulni kezdenek és a cél előtti utolsó pillanatban varázsütésre elrohadnak.

Ezután néhány évet szüneteltettem a paradicsom kérdést és belenyugodtam, hogy piacon és szupermarketben, őstermelőnek látszó néninél vagy útmenti kistermelőnél ugyanazt a kemény ízetlen paradicsomot fogom mostantól venni és enni, mert ez van.

És az idén újra felébredt bennem a kiskert-ész:) köszönhetően az újabb paradicsom csodáknak: fekete, cirmos, fürtös, körte alakú, rózsaszínű és persze a klasszikus: a Lucullus:) Ez utóbbi divatja szerencsére leáldozóban, szerintem mindenki csak egyszer ülteti és ha terem, rájön, hogy kicsi, vastag héjú, kemény és nincs is leve, tehát minden egyszerre, ami egy paradicsomban valljuk be nem túl szerencsés.
Mindig kisebbségi érzéssel töltenek el azok az árusok is, akik mindenféle betű és szám kombinációkat írnak a palántás dobozaikra, a rengeteg egyforma zöld, kis növényre és azt sugallják, ez az alapműveltség része, hogy a vásárló tudja: éppen ilyet szeretne.
A tavalyi tapasztalatom: sikerült viszonylag magasra, de nem túl magasra növőket vásárolnom, pirosak voltak és kerekre nőttek és meglepően egészségesek maradtak egészen az őszig. Csak remélni merem, hogy ez félig a palántán, félig pedig azon múlt, hogy az öntöző vizükben csalánt áztattam és azzal öntözgettem egy ideig őket. Eleinte sikerült titokban tartanom ezt az akciót a családom elől, és a langyos estéken amikor "Mi ez a rohadt bűz??" kérdést feltéve szimatoltak körbe, először bölcsen hallgattam, majd megjegyeztem, hogy valaki biztosan még mindig disznókat tart a környéken.
De az igazságra fény hamarosan derült, amikor a családnak egy szép napon pingpongozni támadt kedve és az addigra már tömény csalán esszenciát tartalmazó műanyag edény véletlenül éppen a pingpong asztal melletti rejtekhelyen bújdosott:)
Ekkorra már megerősödtek a növényeim és bírták vitézül a kártevők: gombák, baktériumok és minden egyebek támadásait.
A másik jó tanácsot az egyik árustól kaptam, akitől a növénymagasság és gyümölcs minőség(bogyótermés) összefüggéseiről érdeklődtem, minél alacsonyabb ámde annál paradicsomosabb növényben reménykedve. Ő csak szelíden ennyit mondott: "Hölgyem a normális paradicsom normális méretű növényen terem, ami elbírja azt. Persze, hogy karózni kell."
Így hát most a következő palántákat vettem:

• féldeterminált (vicces szó szerintem, minden más jut először eszembe róla) gömbölyű piros; 
• néhány balkon paradicsom: már most látom, hogy ez lesz a gyenge láncszem, túl kicsi és érzékenynek látszik; fekete paradicsom: állítólag nagyon finom; 
• koktél piros és koktél sárga: ez az egyetlen, ami minden évben magról kikel nálam és egészen őszig a fagyokig terem, nagyon szeretem:);
•  körte alakú piros. 

Már most látom, hogy túl sűrűn ültettem őket, túl kicsi helyre, de hát ki tud ellenállni a csábításnak. A bio könyvek ajánlásait figyelembe véve, valamint a saját esztétikai érzékemet és olthatatlan vonzódásomat a büdöskék (szimpla virágú) iránt, ültettem közéjük azt is bőségesen.