Taipei: botanikus kert

Bizonyára mindenkinek van olyan program az életében egy idegen városban, amit nem hagyna ki semmi pénzért sem. Nekem ezek a botanikus kertek, kastélyparkok, kiskertek, mindenféle lyukak és kreatív helyek ahol növényeket tartanak az emberek, balkonok, udvarok, előkertek. Bárhol vagyok ezek azok, amik a legjobban érdekelnek.
Különös átnevelő hatással volt rám, amikor először csodálkoztam rá mediterrán és szubtrópusi helyeken, azokra a növényekre, amiket mi otthon a cserepekben ápolgatunk/sanyargatunk, hullámzó, kezdetben magas majd egyre csökkenő lelkesedéssel. Ezek a találkozások számomra visszavonhatatlanul azzal az eredménnyel végződtek, hogy nem próbálok többé otthon a száraz levegőjű lakásban tartani trópusi, nedves-párás éghajlathoz szokott növényeket, de mediterrán leandereket, kefevirágot és citromfát sem nyáron a teraszon (majd télen a szobában vagy ha szerencséje van szegénynek, akkor a hűvösebb és nyirkosabb a pincében), ha tehetem megcsodálom ezeket a növényeket inkább azon a helyen, ahova teremtették őket. Sosem felejtem el azt sem, amikor először láttam egy fikuszt a saját környezetében, annyira lenyűgözött a mérete, hogy azóta bármelyik orvosi rendelőt telenőt poros levelű rokonát csak sajnálni tudom hozzá a méltatlan bánásmódért.
A taipei botanikus kert egyike ezeknek az élményeimnek, remélem mindenki felismer néhányat az otthoni kedvencek közül:))