Itt a csalánszüret ideje

Sok olyan gyógynövény van, amelyeknél a friss hajtásokban koncentrálódik a hatóanyag, ezért ezeket még az első virágzás előtt érdemes begyűjteni. Ilyen a csalán is.

Köszönhetően az áprilisi nyárnak villámgyorsan megnőttek a friss hajtások, ideje őket levágni és feldolgozni. A csalán hajtások gyűjtése nem annyira bonyolult, mint amennyire elszántságot (vagy kertészkesztyűt igénylő) dolog. Fogunk egy kosarat, meg egy metszőollót és türelmesen lemetszegetjük a szép, friss hajtásokat.

Az én trükköm, hogy a felső levelesebb részt és a hajtásvéget külön gyűjtöm teának, de egy következő mozdulattal teljesen visszavágom a növényt a tövéig. A leveles szárakat beáztatom az öntözővizes edénybe. A mindent átható illat mutatja majd, mikortól érdemes öntözni vele:) Én ettől kezdve ezzel öntözöm a palántákat és az összes többi növényemet is. 

A visszavágással egyszersmind megújítjuk a csalántövet, arra kényszerítjük, hogy újra hajtani kezdjen, így újabb friss hajtásokat nyerünk majd néhány héten belül.

Teának én csak az első tavaszi (a legerőteljesebb) adagot gyűjtöm, de öntözéshez a következő generációkat is nyugodtan használhatjuk. A friss leveleket és hajtásvégeket óvatosan lemosom, lecsepegtetem, ha kell tovább darabolom és levegős helyen (nem tűző napon!) megszárítom. A bedobozoláskor fontos ráírni a gyűjtés évét és például a tavaszi tisztítókúrához elhasználni a tavalyit. A teakészítéshez és a kúrához mindenkinek szívből ajánlom Gyuri bácsi tanácsait.

A bio éjjel permetez!!??

hangzik a viccesnek vagy időnként ennél rossz májúbbnak szánt :( mondás. De el kell keserítenem az ellendrukkereket, mert határozottan állíthatom, hogy nem. A „bio” belülről jön és az ember nem akarja saját magát becsapni.

Vannak viszont titkos fegyverek, amiknek a jótékony hatását növény is, gazda is megérzi (ez utóbbi először is az orrával). Érdemes kipróbálni őket vegyszerek helyett!

A klasszikus: a vízben áztatott csalán leve. A szaga mellett a lé is nagyon hatásos! Friss, leginkább virágzás előtt álló csalán növényeket (hőmérséklettől függően 5-10 napig) kell áztatni, ha szükséges higítani, bár ellentétben a vegyszerekkel ezt nem lehet túl adagolni, majd akár permetlészerűen a levelekre kijuttatni. A kijuttatás szabályai hasonlóak a permetezéséhez, nem szabad tűző napon öntözni a leveleket! Én leggyakrabban öntözővízként juttatom ki, rászerelem a kannára az öntöző rózsát és alaposan megöntözöm a növényeket a csalánlével. Érdemes már nagyon korán, a palánta neveléskor vagy a magok kikelése után elkezdeni a csalánleves öntözést. Csodásan erősíti a növény védekező képességét, így az jobban ellenáll a betegségeknek.

Nekem a kertem három pontján is van saját csalánosom, egyszer csak megjelentek és én megörültem nekik. Először is nem kell messze menni az alapanyagért, másodszor pedig kifejezetten jól mutatnak ott, ahova beköltöztek, különösen kora tavasszal, amikor az ember zöld szín toleranciája egyébként is az egekbe szökik.

Családbarát tipp amit érdemes megfogadni mindjárt az elején: a különböző levek készítésére használt hordóimat a kezdeti próbatételek után elköltöztettem a kert háztól távol eső végébe. Így immár a három Mr. Orr is lelkesebben támogatja a bio vegyvédelmi módszereimet.

Árokparti csoda: a fekete nadálytő lé. Kissé érdes levelű, bokros lila virágú növény, aki sportolt a gyökeréből készült kenőcsöt biztosan ismeri. Nos, bátran lehet gyűjteni a levelét, sőt telepíteni a saját kertünkbe is. Áztatott leve serkenti a növények növekedését például a paradicsomét, tápanyagokban: nitrogénben és káliumban gazdag.

A különleges: a mezei zsurló leve, főzete: Sajnos a mi környékünkön ez a növény igazi különlegességnek számít, de remélhetőleg mások könnyebben hozzájutnak. Én a Mecsekben tett rendszeres látogatásaim alkalmával szoktam beszerezni a zsurló készletem. Legalább annyira hatásos fegyver mint a csalánlé, elsősorban a gombabetegségek: lisztharmat, monília, a rozsda, a levelek varasodása, a levélfodrosodás, az egyik legbosszantóbb betegség a paradicsom levélfoltossága ellen véd. Csodás szer, amit használhatunk a gyümölcsfák  tavaszi és őszi lemosó permetezésére is! Érdemes gyűjteni, akár szárítva tárolni és a megfelelő pillanatban áztatással majd, egy rövid (20 perces) főzéssel elkészíteni belőle a permet levet. Természetesen kihűlés után juttatható ki a növényekre!

Biztosan mindenki ismeri, csak nem tudja, hogy ő az: a giliszta űző varádics: Az egyik legnehezebb

kérdés a friss hajtások megvédése a levéltetvek seregének támadása ellen. Nincs elkeserítőbb mint, hogy az egyik pillanatban még gyönyörködünk a zsenge, zöld hajtás végekben, a következőben pedig vastagon belepik a tetvek. Három hatásos fegyverem van a tetvek ellen, ebből az egyik a gilisztaűző varádics leve, a második a katicák csalogatása a kertbe és a harmadik a türelem. De tényleg! A legtöbb esetben a levéltetvek kellemetlenek ugyan, de nem tudnak végzetes károkat okozni a növényben és ahogyan jöttek, miután a hajtások megerősödnek, el is tűnnek. Ha vegyszerrel permetezzük a levéltetveket (is kis kézből fújós, szobanövényes is az!), kiírtjuk az odasereglő katicákat és a hasznos lárváikat (ezzel pedig a következő katica nemzedéket!) is.

Végezetül a szitált fahamu: Érdemes már télen a fűtés szezon alatt megkezdeni a gyűjtését, persze csak a tiszta, fahamut szabad gyűjteni, ugyanez vonatkozik a kerti grillezések végtermékére is (garantáltan alufólia és vegyi gyújtóanyag mentes legyen!). Mivel a kertész korán kelő lény, a harmatos reggelek a legalkalmasabbak arra, hogy a szitált hamus vödörrel felszerelkezve könnyen sétát tegyen a krumpli végeláthatatlan sorai között és könnyed ámde annál gondosabb mozdulattal kiszórja/szitálja a fahamut a levelekre. Nyugodtan higgye el mindenki, nincs az a krumplibogár, amelyik szeretné a fahamuval gazdagon megszórt leveleket rágcsálni. A gyakori esők persze lerombolhatják a hamu kiszóró művészetünk eredményét, de hát a gyakorlás és a mester mutatnak valami homályos összefüggést.

És vigasztaljon mindenkit a tudat, hogy eső után a nem bio éjjel-nappal permetez, ha szerencsénk van szélmentes időben.

Bio kertészkedés élesben 1.: Ami eddig bejött:)

Most már hivatalosan is BIOKISKERT tulajdonosnak érzem magam, csupa nagy betűvel, mivel május 10-re, néhány apró simítástól eltekintve befejeztem a kertépítést. Voltak elképzeléseim arról, hogy mekkora munka lesz egy kertet a semmiből megépíteni és az elején azt gondoltam, hogy nincsenek határidők, majd készen lesz, amikor lesz. De aztán elkapott a hév, na meg a biológia olyan alapvető összefüggései, hogy nem lehet bármit bármikor ültetni, amiről lekésünk azt abban az évben bizony el kell felejteni:(( Ősszel ugyan elkezdtem az ásást és a kertépítést és egészen addig eljutottam, hogy eldugdostam az őszi fokhagymát, ültettem egy csomó bogyós gyümölcsöt, és elkészültem még néhány ágyással, de aztán megjött a tél.

Anyukámféle konyhakert emlékeim halványan felsejlettek és azt mondták, hogy a borsó és a dughagyma időszak vészesen hamar elkövetkezik. Így aztán egy február végi  vagy március eleji szép napsütéses hétvégén meg is teltek a maradék ősszel előkészített ágyások borsóval és dughagymával. És attól kezdve megindult a verseny az ásási sebességem, az időjárás és a vetőmagos zacskókra írt vetési idők között.

Kora tavasszal jártam a kishantosi népfőiskolára is, biokertészkedést tanulni és ez a néhány alkalom egyrészt megerősített abban, hogy igen én ezt AKAROM! Tudtam azt is, hogy a jó talaj kulcsfontosságú. Ráadásul  szerintem nemcsak a biokertészeknek. Csak mi mást értünk jó talaj alatt, mint azok a kertésztársak, akik a jól átforgatott, bepétisózott, talajfertőtlenített változatban hisznek. Nos én tudva, hogy az őszi ásás egy részét sajnos már lekéstem, mindent megtettem, hogy valamit behozzak a hátrányból: több mint 20 zsák szürkemarha trágyát ástam be a gondosan gaztalanított (kézzel!!) földbe, ásványi anyag pótláshoz használtam a Meliorit nevű készítményt is, és nem utolsó sorban, ahhoz, hogy emelt ágyásokat építsek, több mint 7 köbméter termőföldet hordtam be a kertembe. Több okból is a valamilyen típusú elkerítéssel jól körülhatárolt ágyások híve vagyok: egyrészt mert szép, másrészt mert a mi homokos jellegű talajunk egy idő után szétfolyik és eltűnnek, lelapulnak a műgonddal kialakított ágyások, harmadrészt pedig  mivel az ágyások gerendával és alatta geotextítiával körülhatároltak, reménykedem benne, hogy ezt a gyomok is észreveszik és nem (na jó, nehezebben) hódítják vissza a területet, amiről kitessékeltem őket. Nem utolsó sorban kell egy kis csak egy icipici segítség Panni kutyusnak is, hogy emlékezzen: ez itt a kert-ez pedig az út, ahol a kutyus közlekedik. Ha nem is mindig, de az esetek nagy részében sikerül betartania.

Szeretem a geometrikus, tiszta formákat, ezért a kertet nagy négyzetekre (ágyások) széles sugárutakra (többek között a fűnyírózhatóság miatt) és keskenyebb ágyások közötti gyalogutakra osztottam, amit hánccsal fedtem a gyomok távol tartása és a sár ellen.

A tavaszi ásás legnagyobb haszon élvezői a tyúkok voltak, mivel az eddig nem művelt földben, rengeteg kövér fehér cserebogár lárva bújkált, és ezek aztán kis kék vödörben gondosan összegyűjtve hozzájuk vándoroltak. Azóta a tyúkokkal való kapcsolatom is feljövőben van, a titok, hogy kis kék vödörrel kell közelednem hozzájuk és akkor hajlandók egészen közel jönni, mert alig tudják kivárni, hogy megkapják a tartalmát.

A normál tavaszi menetrend elég gyorsan kialakult: ástam, földet és trágyát hordtam, gerendát festettem, ágyás építettem (vízmértékkel!!!) és vetettem, ültettem, mindezt viharos sebességgel.

A következő fontos alapszabály amit megtanultam, hogy a biokertész nem használ csávázott vetőmagot! Aki nem tudja mit jelent ez a szó, még biztosan nem biokertész, de érdemes utánanéznie a dolognak. Nem akarom eldönteni a vitát, csávázott vagy nem, csak azt tudom, hogy én elhiszem, hogy a méreggel kezelt magból fejlődő növény szöveteiben a mérgek később is megtalálhatók lesznek, ráadásul a virágporuk káros hatással van a méhekre. Ezen felül csávázott magból készült répát és salátát bárhol tudunk venni, minek akkor küzdeni értük a kiskertben.

Szóval lépésről lépésre alakult a dolog, apró résztávokat tűztem ki magam elé: 

• március eleje: spenót és saláták, 
• március közepe: el kellene vetni a répát, paszitnákot és petrezselymet.

Nem állítom, hogy a márciusi hó segített volna, mivel ásni sem lehetett, de lélegzethez jutottam legalább és mire az idő javult egy kicsit, pont egy hónappal később, áprilisban elvetettem végre a répamagokat is!

Szintén Kishantoson hallottam először a tápiószelei  génbankról (pontos neve Növényi Diverzitás Központ ,szívből ajánlom!). Követve a honlapjukon leírt utasításokat 10 különböző tájfajta vetőmagot rendeltem tőlük: spenótot, sárgarépát, pasztinákot, többféle paradicsomot, zombori tököt:), mungó és azuki babot, valamint Olgitól a kerekegyházi Rendek ökotanyáról kaptam kerekegyházi lila burgonyát, aminek az a története, hogy az ő nagymamája mentette meg a fajtát és adott a génbanknak is megőrzésre. Ilyen szép kerek a világ:))

Nos akkor áprilisra elvetve a répa, vetni kell nemsokára a krumplit, ráadásul a paradicsom magokkal is kezdeni kellene valamit! Nem vagyok palánta előállító zseni, legalább is ezt gondoltam magamról:(( lakásban biztosan nem akarok palántákat növeszteni, de találtam rá egy jó megoldást: egy hideg-meleg házat/ágyat? kellene készíteni. Gyulaaa (asztalos ismerősöm)! A nagy mű, ami meghallgatva kétségbeesett kérésemet és néhány napon belül elkészült, nem más mint egy masszív fakeret, nyitható/levehető üveg tetővel. A trükk még annyi, hogy alulról lehet fűteni friss trágyával, jó minőségű földet kell beletenni és az oldalát akár belülről pl. szalmával szigetelni, és kívülről is földet tenni köréje amilyen magasan csak merünk vagy az esztétikai érzékünk engedi. Valamennyire persze időjárás-és szerencse függő, hogy ebbe a szerkezetbe mikor vetjük el a magokat és mi lesz belőlük. Tartós fagyot nem vészelnek át benne a palánták, legalábbis az enyémben nem, de kiindulva abból, hogy ha később is tudjuk elvetni őket, de kint a természetes fényen sokkal gyorsabban fejlődnek a növények mint télen a szobában, szóval a dolog akkor szerintem kiegyenlítődik. Így ebbe a remek szerkezetbe vetettem a paradicsom magokat és mostanra gyönyörű palántákká lettek (mégis csak palánta zseni vagyok!!!:), a karfiol egyik király kategóriáját is: a csillag vagy pagoda karfiolt és cukkiniket. Ami még fontos, hogy a melegággyal (meleg talpnak is olvastam német biokertészeti könyvekben), minden nap foglalkozni kell. Figyelve az időjárásra, ha süt a nap kinyitni, mert sokkal-sokkal melegebb lesz benne pillanatok alatt mint kint a szabadban, a növények pedig megfőnek benne. Este visszacsukni, amíg fagyveszélyes a helyzet, a növényeket öntözni, egyelni, mert észtvesztően gyorsan nőnek benne! 

Viszont, ha már nem palántákat tartok majd benne, akkor ágyásnak fogom használni és ami még izgat, ki is fogom próbálni ősszel, hogy kiürítve és homokkal feltöltve egy darabig tudok-e pl. krumplit vagy répát tárolni benne.

Egy másik nagy varázslat a csalánlé, kissé büdös varázslat ugyan, de tényleg csodaszer. Ha szánunk rá időt és készítünk tavasszal a palánta és a szabadföldi növények felneveléséhez, a növények tényleg meghálálják és láthatóan egészségesebbek lesznek tőle. Ez mostanra már több éves tapasztalat! És ez még nem minden! A gyümölcsfákra és bokrokra is kipermetezhetünk belőle immunrendszer erősítőnek, kártevő riasztónak. Én nagy rajongója vagyok és amióta a ház közeléből a kert végébe telepítettem, azóta a családom is. A csalánlét kombinálhatjuk más jótéteményekkel is, mint például zsurló vagy fekete nadálytő, én az idén a fekete nadálytövet is kipróbáltam, zsurlókat a mi környékünkön sajnos még nem sikerült felfedeznem.

A remek talaj, a csalános öntözés mellett van még néhány trükk és fortély, amit szintén próbára teszek. Az egyik a jó szomszéd-rossz szomszéd dolog, ami azon alapszik, hogy vannak növények, amik segítik a másikat a növekedésben és a kártevők elzavarásában és vannak olyan növények, amik ki nem állhatják egymást. Amit talán mindenki ismer például a répa-büdöske vagy a paradicsom-zeller,  krumpli-bab vagy csombor, de például a krumpli-paradicsom, na az ami tilos! Érdemes utána nézni és eszerint lehetőleg vegyes ágyásokba ültetni a növényeket, mert szépek, egészségesebbek lesznek és nem utolsó sorban sokkal szebb lesz a látvány, csak kreatívan kell hozzálátni az ültetéshez.

Nagyon tetszik még az ötlet, ami pedig egyenesen a középkori kolostori kertészkedésből jön, hogy fűszernövényeket ültessünk az ágyások szegélyébe: zsályát, cipruskát, levendulát például, mert ezek aromás növények és a belőlük felszálló illóanyagok megzavarják a kártevőket, így aztán valamennyire távol tartják őket a növényeinktől, amiket meg szeretnénk óvni tőlük. A biokertészek egyébként nem úgy tekintenek a rovarokra mint potenciális ellenségekre, amiket azonnal meg kell semmisíteni, hanem mint a nagy egész részeire, csak ne legyenek egyszerre túl sokan éppen ott, ahol nem kellene. Egy-egy faj túlságos elszaporodása inkább az egyensúly megbomlását jelzi, persze ez nem azt jelent, hogy semmiképpen sem szabad beavatkozni és megszabadulni a betolakodóktól, csak nem durván és drasztikusan. Vannak olyan szerek, amik a biokertészkedésben engedélyezettek, ezek használatát is most tanulom: például a lemosó permetezéshez használtam Nevikén-t és Vektafid-R nevű  réz tartalmú készítményt, emellett csak csalánlével permeteztem. Erről persze eszembe jutott, hogy a dédnagyapán hogyan permetezte rézgáliccal a szőlőt és a rózsáit annak idején. Amit még szinte folyamatosan lehet használni a higított narancs és parafin olajat valamint a káli szappant. Szintén Olgitól hallottam, hogy a burgonya levelét fahamuval kell leszórni a kártevők ellen, mert ezt a krumpli bogár lárvák nem szeretik. Általában a hangsúly a megelőzésen van és nem akkor kell a gazdaboltba rohanni valami jó erősért, amikor már félig lerágtak mindent a tetvek vagy a krumpli bogarak.

Szóval próbálkozom, és az almafáim még sosem voltak ilyen szépek, pedig már több bio alma kísérleten is túl vagyok, virágoznak a naspolyáim, nem beteg a szilvafám levele és szépnek látszik az ősszel ültetett meggyfám is. Nem beszélve a krumplimról a borsóimról, a spenótról , a retekről (ugyan még csak XXS-es méretben). Bízom magamban és reménykedem, hogy egész nyáron kitart majd a szerencsém:)))

Saját paradicsomok varázsa

Néhány évente feltör bennem a lelkesedés a saját konyhakert iránt. Különösen ha túl sok kertészeti könyvet nézegetek és az egész gyerekjátéknak tűnik vagy ha megnézem a Deko TV-n vagy a Spektrumon azokat a műsorokat, amikben a reménytelen udvarokból virágzó kerteket varázsolnak. Három nap alatt:)
Gyerekkori emlékeim a paradicsom nevelésről optimisták: bárhol megnőnek, kertben vagy cserépben, nyáron csak kilépsz és a vacsorádhoz leszedsz belőlük néhányat. Ez leginkább anyukám révén történt így, aki szenvedélyes kertész volt és már a nyolcvanas években biokertje volt, mangold levest főzött nekünk saját mangoldból (utáltuk), kézzel szedette le velünk a krumplibogár lárvákat a növényekről (soha nem lesz saját krumplim) de a paradicsoma, kicsi, nagy, kúszó, fürtös, koktél, piros, sárga, az zseniális volt.
Az én próbálkozásaim változó sikerrel jártak:
1. Gyönyörű virággal, icike-picike zöld paradicsommal felszerelt palánták piacról, túl korán kiültetve, elfagytak.
2. Jól indult növényeknek a nyár közepén rejtélyes módon elkezdett a föld felett elkeskenyedni a száruk, majd az egész elszáradt (pedig öntöztem!!!).
3. És egyben legbosszantóbb: jól fejlődő növény, biztató pirosodó paradicsomok hirtelen barnulni kezdenek és a cél előtti utolsó pillanatban varázsütésre elrohadnak.

Ezután néhány évet szüneteltettem a paradicsom kérdést és belenyugodtam, hogy piacon és szupermarketben, őstermelőnek látszó néninél vagy útmenti kistermelőnél ugyanazt a kemény ízetlen paradicsomot fogom mostantól venni és enni, mert ez van.

És az idén újra felébredt bennem a kiskert-ész:) köszönhetően az újabb paradicsom csodáknak: fekete, cirmos, fürtös, körte alakú, rózsaszínű és persze a klasszikus: a Lucullus:) Ez utóbbi divatja szerencsére leáldozóban, szerintem mindenki csak egyszer ülteti és ha terem, rájön, hogy kicsi, vastag héjú, kemény és nincs is leve, tehát minden egyszerre, ami egy paradicsomban valljuk be nem túl szerencsés.
Mindig kisebbségi érzéssel töltenek el azok az árusok is, akik mindenféle betű és szám kombinációkat írnak a palántás dobozaikra, a rengeteg egyforma zöld, kis növényre és azt sugallják, ez az alapműveltség része, hogy a vásárló tudja: éppen ilyet szeretne.
A tavalyi tapasztalatom: sikerült viszonylag magasra, de nem túl magasra növőket vásárolnom, pirosak voltak és kerekre nőttek és meglepően egészségesek maradtak egészen az őszig. Csak remélni merem, hogy ez félig a palántán, félig pedig azon múlt, hogy az öntöző vizükben csalánt áztattam és azzal öntözgettem egy ideig őket. Eleinte sikerült titokban tartanom ezt az akciót a családom elől, és a langyos estéken amikor "Mi ez a rohadt bűz??" kérdést feltéve szimatoltak körbe, először bölcsen hallgattam, majd megjegyeztem, hogy valaki biztosan még mindig disznókat tart a környéken.
De az igazságra fény hamarosan derült, amikor a családnak egy szép napon pingpongozni támadt kedve és az addigra már tömény csalán esszenciát tartalmazó műanyag edény véletlenül éppen a pingpong asztal melletti rejtekhelyen bújdosott:)
Ekkorra már megerősödtek a növényeim és bírták vitézül a kártevők: gombák, baktériumok és minden egyebek támadásait.
A másik jó tanácsot az egyik árustól kaptam, akitől a növénymagasság és gyümölcs minőség(bogyótermés) összefüggéseiről érdeklődtem, minél alacsonyabb ámde annál paradicsomosabb növényben reménykedve. Ő csak szelíden ennyit mondott: "Hölgyem a normális paradicsom normális méretű növényen terem, ami elbírja azt. Persze, hogy karózni kell."
Így hát most a következő palántákat vettem:

• féldeterminált (vicces szó szerintem, minden más jut először eszembe róla) gömbölyű piros; 
• néhány balkon paradicsom: már most látom, hogy ez lesz a gyenge láncszem, túl kicsi és érzékenynek látszik; fekete paradicsom: állítólag nagyon finom; 
• koktél piros és koktél sárga: ez az egyetlen, ami minden évben magról kikel nálam és egészen őszig a fagyokig terem, nagyon szeretem:);
•  körte alakú piros. 

Már most látom, hogy túl sűrűn ültettem őket, túl kicsi helyre, de hát ki tud ellenállni a csábításnak. A bio könyvek ajánlásait figyelembe véve, valamint a saját esztétikai érzékemet és olthatatlan vonzódásomat a büdöskék (szimpla virágú) iránt, ültettem közéjük azt is bőségesen.