2016. január 15., péntek

Kevesebb munka-sok kert

Meg kell mondanom, hogy nekem nincs bajom a fizikai munkával, kifejezetten imádok pl. ásni vagy földet talicskával hordani, a kertem tulajdonképpen az én kondibérletem. Vitán felül a kertészkedés vegytiszta fizikai élvezet: mozgás, természet, izomláz, derékfájás, napfény és jó levegő.  
Mégis van abban valami, hogy lehet nagyon sok, és kevesebb munkával is kertészkedni. Szerintem megoldás kulcsa az állandóság, hogy a kertünk egy jól felépített ökológiai rendszer-e, ahol megvannak az állandó és a dinamikusan (azaz évről-évre) változó részek és, hogy ezek egy jól működő egyensúlyt teremtenek-e.
Sajnos ezzel szemben sokaknak a "hagyományos" kertművelés, olyan mint a TSZ- mezőgazdaság miniben: őszi mélyszántás-vegyszeres talajfertőtlenítés-műtrágyázás-boronálás kombó veteményesekre tökéletesített változata: "ősziásásnélkülnemmegy-biztosamibiztosadjunkakártevőknekegykicsit-szórokkiegykispétisótazcsaknemárt- egykistavaszilemosózásazértazkell-azágyástmegmajdmegcsináljaazasszony". Aztán meg....az ültetés, gazolás, kapálás, öntözés, betakarítás, kapálás, öntözés, borsószedés, krumplibogárirtás, gazolás, kapálás és így tovább....februártól októberig. Tényleg elég soknak hangzik ez így.
A saját praxisom alapján viszont igenis azt állítom, hogy egy jól megtervezett, megfelelő arányban állandó és dinamikusan változó elemekből kialakított, rendszerszemléletben működő kert, a megépítésekor több munkát jelent ugyan, de ez később bőségesen megtérül, azaz a fenntartása már kevesebb munkát jelent. Hogy miben?

Például ebben:

Kevesebb ásás

Ősszel nincs is miért ásni egy olyan kertben, amelyik sokféle növény társulásából áll, hiszen sok zöldség még javában terem az ágyásokban (pl. saláta félék, kelbimbó, őszi retek, spenót és cékla), az évelők a helyükön (fűszer- és aroma növények, csicsóka), a vegyes bokor szegélyek alján szépen halmozódik az őszi avar, jól áttelelnek majd benne a kerti rovarok és kisebb rágcsálók, a talajban pedig a többiek.
Tavaly tavasszal ért először az élmény, hogy a csudába nem is kell ásnom, mert annyira morzsalékos a talaj. Egyetértek azzal a szabállyal, hogy a biokertész nem is igazán ás, mert felbolydítja a talajszelvények élővilágát és széttúrja az eszerint beállt, hasznos talajlakó élőlények életterét. Ugyanakkor vannak azok a körülmények (kötött talaj, áthatolhatatlanul kemény rögök), amikor az ásás egyszerűen nem kikerülhető.
De mivel egyszer már sikerült a mostani kertemben a nehezen szétmorzsolódó rögökből több éves szerves trágyázással és intenzív komposzttal való kezeléssel igazán csodálatos, kézzel morzsolható talajt teremtenem, ahol némi ültetés előtti talajlazítás igen, de az ásás már szükségtelen, most is azon leszek, hogy ez az új helyemen is így legyen. 

Kevesebb ágyás építés

Szeretem a szabályosan megtervezett, szépen megépített kerteket. Ez a gyengém. Én az ágyásaimat több évre építem, az első kertemben fűrészmalomban hasított gerendákkal kerítettem körbe őket, amelyeket téglára ültettem fel, hogy nehezebben rohadjanak el a talajból felszálló és a csapadékból adódó nedvességtől. Legalább ennyire vonz a használt téglából megépített vagy a vesszőből font ágyásszegély. Mindenesetre a vagy-vagy híve vagyok, az egységesség jobban kiemeli a növények sokféleségét.
Ha egy kertben az ágyásokat ilyen  vagy olyan módszerrel építjük meg, esetleg még évelőkkel is szegélyezzük őket (pl. a kolostorkertből vett példa alapján rovar "becsapó" aroma növényekkel), biztosan nem fogjuk minden ősszel szétdúlni és tavasszal újra építeni az egészet, inkább csak benépesíteni palántákkal, egynyári növényekkel az üres helyeket.

Kevesebb kapálás

Gondolom a kerti utak gazolás mindenkinél szerepel a toplistás tevékenységek között. Ha csak annyit teszünk, hogy a legfőbb utakat fűnyírónyi szélesre tervezzük és befüvesítjük, az útgazolás egy csapásra lekerülhet erről a listáról. A derékfájdító kapálás helyét átveszi a "drágámlenyírnádazagyásokköztisafüvet??", ami lássuk be, hogy sokkal kellemesebb tevékenység.
 Persze a kertben nemcsak sztrádákon száguldozunk, szükség van keskenyebb utakra is. Én ezeket a folyamatosan termelődő ágaprítékkal mulcsozom, mire átnő rajtuk a gaz vagy összeesnek,  megérkezik az újabb adag. A titok, hogy elég vastag legyen.




Kevesebb öntözés


Ha nincs kiépített rendszerünk, akkor az öntözés rengeteg időt elvesz az életünkből. A jó hír, hogy van néhány trükk, amivel a véget nem érő, mindennapos öntözés ritkítható. Például, hogy ha a széles utak kereszteződésébe egy-egy lazább lombozatú fát ültetünk, ezek, ha megnőnek a napjárásnak megfelelően árnyékkal óvják a körülöttük lévő növényeket. Emellett a levágott fűnyesedék csodálatos anyaga az ágyások takarásának, nem hagyják kiszáradni a talajt, később pedig összeesnek és szinte eltűnnek a felszínről, de persze előbb-utóbb belekerülnek az ágyásaink földjébe. Bátran gyűjtsük egész nyáron a fűnyesedéket és mindig pótoljuk vissza azokra az ágyásokra, ahol már túlságosan összeszáradtak, vagy széttúrták őket a szemtelen feketerigók.

Figyelem!!!

Végezetül muszáj felhívnom mindenki figyelmét az ökológiai kertek olyan új munkaformáira, mint: a nyitott szemmel járás, madármegfigyelés, Jééé nekem már egy gyíkom is van! típusú rácsodálkozás, csodás májusi hajnalokon pizsamában kertészkedés, alkonyatkor denevér légibemutató bámulás és sorolhatnám még rendre a többi hasonlóan élvezetes munkákat:)))))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése