Ha valaki még nem tudná...

végre elkezdődött az idei kerti szezon:)) Persze azt nem javaslom, hogy rögtön a levél gereblyézésnek és égetésnek(??!!) ugorjuk neki, mert a tél még megtréfálhat bennünket, hagyjuk csak meg a meleg takarót a bogaraknak és a zsenge zöld hajtásoknak még egy ideig, amíg biztosak nem leszünk benne, hogy már nem jöhet vissza a kemény fagyos hideg.

Viszont ami tény, hogy nyertünk egy hónapot, tehát el lehet kezdeni kísérletezést a korán vethető magokkal.
Ha valaki az ősszel túl esett az ásáson és a talaj előkészítésen, akkor most csak formába kell hozni egy könnyű kis face lifting-gel az ágyásait (ha nem, nos akkor kezdődik a tavaszi zsírégetés!). Én már elvetettem 5 sor korai borsót a múlt hétvégén, ha mégis kifagy, akkor bőven lesz még időm utánavetni, de ha nem, akkor húsvétra a sonka mellé borsófőzeléket eszünk:).
A hagymafélék kifejezetten szeretik a hideget, nyugodtan dugdossunk belőlük, amennyit csak lehet, ha még ősszel ezt nem tettük meg. Az sem baj, ha sűrűbben dugdossuk el őket, így egy részét lelkiismeret furdalás nélkül kihúzkodhatjuk majd zöldhagymának (libazsíros kenyérrel:))

Tavaly azt is gondosan kipróbáltam, hogy mennyire nem emlékszem egy-két hét múlva, hogy mit hova vetettem, így az idén szigorúan adminisztrálok. A segédeszközeim: jelölő táblák+ alkoholos filc, sőt a vetési dátumot is felírom, hogy lássam minek mennyi idő kellett a felnövéshez.

Éppen ma szedtem fel a télre földben hagyott csicsókát, a kisebb gumókat újra vettetem, hogy szép erős tövek legyenek és persze jó termés az idén is. Ha sokáig benne hagyjuk a földben és nem újítjuk meg őket, akkor inkább vágott virág, mint konyha gyöngye lesz belőlük. Ajándékozni is fogok belőle a barátaimnak, mivel van bőven belőle, akiket sikerült meggyőznöm arról, hogy a csicsóka igenis finom, csak ne akarjuk a krumplihoz hasonlítani.

Amivel még érdemes kísérletezni, azok a korai leveles saláták. Ha ilyen marad az idő nemsokára friss salátát szedhet mindenki a vasárnapi ebédhez. Én rukkolát, madársalátát római salátát és spenótot vetettem (bébi spenót+spenót tükör tojással a tyúkok kegyelméből).

(Na jó, ez még az őszi vetés:)))



Pénteken érkezett egy új jövevény is Tápiószeléről, még pedig a tyúkhúr egyik spéci fajtája. Aki kissé sajnálkozva azt gondolja, hogy a jóasszonynak elment az esze, annyi a tyúkhúr egy rendes kertben, hogy ki sem lehet irtani, nemhogy direkt vetni még belőle. Szóval én egyrészt kíváncsi vagyok, hogy a génbankból kapott fajta miben különbözik az én őshonos udvari csomóimtól, másrészt ne feledkezzünk meg róla, hogy a tyúkhúrt is szedhetjük a salátába, nem utolsó sorban pedig nem véletlenül hívják tyúkhúrnak. Ha megjelenek a kertben és a tyúkjaim felfigyelnek a gazoló mozdulataimra, egymás letaposva gyülekeznek azonnal egy kis tyúkhúr csemegéért.

A friss piros hónapos retek is fantasztikus ajándéka a kora tavaszi kertnek, ellentétben a szupermarketekben kapható kívülről óriás, belül szivacsos típussal én a kicsi, ropogósokat szeretem, ezeket pedig még a nagy meleg előtt lehet produkálni (leveleik pedig salátába vagy a tyúkoknál a top 10-ből a második helyen).

Szeretem, ahogyan egyik napról a másikra egyre több és több növény kap erőre a kora tavaszi napon. A tavaly betelepített csalánom máris hihetetlen intenzítással indult el meghódítani a kertet. Van egy régebbi bevándorlóm is, aki mára már  a fél előkertet birtokolja a bokrok alatt:: a vérehulló fecskefű, szerencsére nem sértődik meg, ha időnként visszatessékelem a helyére.






Meglepően sok olyan növény van, aminek a csírázáshoz kifejezetten szüksége van a hidegre. A saját magam által fogott magokból még ősszel elvetettem a kamillát és íme máris zölden virítanak a kis növénykék a fűszerkertem szélén.
Ha van száraz helyünk, érdemes egyébként a vetőmagokat inkább kint a hidegben tárolni, mint bent a meleg szobában.

Szóval az én javaslatom: mozgassuk csak meg a kertész izmokat (és derekakat) bátran, ha már ilyen tél sikeredett, hátha egy hónap múlva már frissen szedhetjük a kertből az első zöldségeket!!!

Latin csajok Szibériában

Igazából tudtam, hogy a novemberi tavasz után előbb utóbb el fog jönni az igazi tél és a hideg.

Sőt a mínuszok és a hó meg a fagy is! Természetesen a körülöttem élő tyúk szak- és kevésbé-értők közötti közvélemény kutatásom miszerint a tyúkok hogyan vészelik át a telet, a szokásos eredményt hozta: a "nem kell túl aggódni a dolgot, miért szerinted a parasztok..."-tól egészen a "helyedben már régen beszereztem volna egy tudod olyan gázmelegítőt, ami az éttermek teraszán is van"-ig, megannyi hasznos tanácsot kaptam tőlük. 

Az izgalmamat tovább fokozta, hogy a hagyományos tyúktartásról szóló remek könyvemben az alábbiakat szögezték le: a parasztudvarban a tyúkólat hagyományosan a nagyobb állatok istállójával építették egybe és télen ezek melege fűtötte a tyúkokat is. Hát nekem teheneim azok végképp nincsenek...(egyelőre...legalábbis:)) A másik nem túl biztató dolgot A tyúkfajták és tartásuk c. klasszikus sugallja, miszerint a tyúk eredetileg Indiából származik, ahol mint tudjuk jórészt meleg van, hacsak nem a Himalája tövéből ? A következő mondat viszont már jóval reményt keltőbb: mintegy 4-5000 éve  domesztikálták őket és azóta gyakorlatilag "világpolgárokká" váltak. Nos ebből a négyezerből  csak úgy 1000-1500-évet Szibériában töltöttek mielőtt Itáliába költöztek volna... akkor nagy baj nem lehet:)

Azért szó se róla izgulok, pedig azt hiszem mindent megtettem a téli felkészülésünk érdekében:

1.    Mint köztudott leszigeteltem belülről a tyúkólat.

2.    Egy nagy rakás szalmát helyeztem el benne, gondoltam hátha a hidegben belefúrják magukat.

3.    Tegnap, még világosban erősen megfigyeltem őket: nincs-e feltűnő jele annak, hogy nagyon fáznának?

Nos a szigetelés remélhetőleg működik, de ezen felül nem kívánnak szakítani a szokásukkal és továbbra is a legfelső rúdon alszanak, (bár mintha egy kicsit jobban összebújnának) Nem fúrják bele magukat a szalmakupacba, viszont egy elegáns fészket kerekítettek a közepébe és ma már abban találtam a tojásokat.  A fázás pedig egyáltalán nem látszik rajtuk, úgy tűnik mintha őket egyáltalán nem zavarná a hideg. 

Emellett rájöttem, hogy a téli tyúktartásnak két kulcsfontosságú eszköze van. Az egyik az erős akarat: ha már belefogtam a tyúktartásba , csak nem fogom fél év után bedobni a törölközőt!!! Ugyan már, hogy az itatóba minden reggel a befagyott a vizet ki kell imádkozni és cserélni melegre, hogy reggel a minuszokban összekeverni a tyúkkaját, szóval enyhén szólva sem kellemes...

Az acélos elhatározás mellett a modernkori tyúktartás második nagyon fontos eszköze az Iphone Flashlight. Miután decemberben dolgozó embernek nincsen esélye világosban hazaérkezni, valahogyan be kell zárni az óljukban már javában az igazak álmát alvó tyúkokat.  Az ember immáron sokadszor a kert közepén veszi észre, hogy megint nincsen nála semmi sem, amivel a sötét kertben világítani lehetne, de ekkor meggyullad a megvilágosodás a fejben és a zsebből előkapva az emberiség eme decemberi tyúkbezárást segítő találmányában!!! Ettől kezdve gyerekjáték kikerülni a kerti akadályokat a vaksötétben és még a nyest előtt végrehajtani a küldetést. Ember versus nyest: 1:0:))

Szóval az olasz csajok köszönik, jól vannak, egyelőre bírják a hideget, hála annak a 4-5000 évnek. 

A vízbefagyás ellen pedig langyos vízzel harcolok a fizika törvényeivel (naná hogy ez is a falun, amikor....c. gyűjtemény remek, bölcs darabja).