(Fél) Maraton életre, halálra

Az idén ősszel két (fél) maratonon is indulok és csak az egyik szól a futásról, a másik  egy sajátos kerti maraton, amiben versenyt futok az időjárással és a saját egyre nagyobb szabású terveimmel.

A futásban az az érdekes, hogy amióta futok azóta megváltozott a viszonyom az évszakokhoz. Kétféle van: a futóidő és a túl meleg. A futóidő 10 C alatt kezdődik, éppen amikor a legtöbben azt gondolják: most már ki sem dugom az orrom a jó meleg lakásomból. Pedig a nyári nagy meleghez képest most van a remek idő az országúti futáshoz, ráadásul még az is nagyszerű benne, hogy mivel úgyis besötétedik amikor futni indulok, mindig rájövök, hogy a novemberi délutáni sötétség ellenére is van élet. Kivilágítás ugyan nem nagyon, de emberek és más őrült futók az utcákon igen. Szóval szeretem a novemberi Balaton maratont, ami nevével ellentétben két fél és ebből az egyiket mindenképpen az idén is le szeretném futni és ha lúd legyen kövér, a tavalyinál jobb idővel (le is írom ide: 1 óra 50 percen belül).

A kerti maraton is a túlzottan meleg idő elmúlásával vette kezdetét. Vannak ennek a maratonnak évről-évre ismétlődő elemei és vannak olyanok is, amik azért keletkeztek, mert új nagyszabású terveim vannak. De ezekről majd csak később mesélek.

A rutin műveletek azzal kezdődnek, ha Ernő végérvényesen kiköltözik a tóból és beássa magát télire. Valójában nem tudom pontosan, hogy hova, mert még sosem sikerült kifigyelnem. De ez a biztos jele annak, hogy a tavat elő kell készíteni az áttelelésre. Sokan azt gondolják, hogy az aranyhalak megfagynak a tóban, vagy hogy hibernálják magukat és mozdulatlanul telelnek át. Valójában egyik sem: ha kellő mélységű a víz (legalább 80-120 cm) áttelelnek, sokkal lassabban mozognak mint nyáron és nem is esznek, de egyébként mindenben normálisan működnek. Ami a legfontosabb, hogy nem szabad hagyni, hogy a tó befagyjon, mert oxigénre van szükségük a túléléshez. Így aztán leszerelem a vízszűrőt, csak a vízforgatót hagyom bent, hogy mozgásban tartsa a vizet a befagyás ellen, majd letakarom a tavat, hogy megvédje a belehulló levelektől. Több évi kísérletezés után a Raschel háló vált be a leginkább, így ezt használom (először meg voltam győződve róla, hogy Gresham a neve,de most végre rákerestem a neten:)), mert a szabálytalan alakú tavon ezt tudom a legegyszerűbben és a leghatékonyabban elteríteni, ellentétben a merevebb, négyzetes rácsokkal. Valahogy így fest, amikor elkészül:

 Nagyon fontos a jó időzítés, hogy a a hálót (Raschel!!!) akkor szedjük össze amikor már az összes levél lehullott, de a víz még nem fagyott meg. Sajnos bizton állíthatom, hogy ha elkésünk, utána már lehetetlen lesz begyűjteni.  A legremekebb ötleteim egyike volt a tóépítéskor, hogy (fél)körbe ültettem sövényszerű bokorsorral, főleg fűzfélék, somok, amik nemcsak optikailag tágítják a tó méretét, hanem nagyon sok, a szél által felkapott levelet felfognak és nem engedik a tóban landolni őket.

A kerti maratonom következő állomása a tyúkól szigetelése lett. Sejtettem, hogy nem lesz egyszerű küldetés, próbáltam húzni-halasztani, ismét szakértői segítséget igénybe venni: "tyúkszakértő" barátaim, ismerősök, ismerősök-ismerősei körében, hátha mégse kell belevágnom. A hasznos észrevételek közül, miszerint a tyúkok megfagynak-e télen, most csak néhányat idézek:

·         "Csak nem akarod ezt így akarod hagyni? Szerencsétlen tyúkok, biztosan megfagynak!"

·         "Szerinted a fácánok hogyan telelnek át az erdőben? Azoknak sem szigeteli le senki a fészküket..."

·         "Hát nem is tudom, én a helyedben azért lehet, hogy csinálnék vele valamit. Tudod tehetnél bele,olyan kinti gázmelegítőt, mint amilyen az éttermek teraszán van."

·         "Ezek olasz csajok, lehet, hogy azért melegebb időhöz szoktak. A ház meg angol terv alapján készült, ott meg nincs is igazi tél."Hát nem tudom...

Hát legyen! A lelkiismeretem nem hagyta, hogy az álmomban látott kép az ülőrúdba kapaszkodó mirelit tyúkokról egy reggelre szomorú valósággá váljon, így belevágtam. A Nikecell - Rockwoll (bocsi a termék megjelenítésért!) kérdés a második javára dőlt el, mivel ebből nem potyoghatnak kis fehér golyócskák, felkeltve a tyúkok érdeklődését, hogy aztán puszta lelkesedésből a változatosság iránt, felcsipegessék. Ráadásul a Rockwoll egyszerre szigetel és szellőzik is. Az előnyök ebben ki is merültek, aki ugyanis már próbált belülről, kicsi, szűk, mindenféle ki- és beugróval tarkított helyen szúrós kőzetgyapot táblával boldogulni, az tudja, hogy miről beszélek. Két napi kemény munka és a házikó alja meg 2 és 3/4 oldala elkészült, elegáns fekete geotextíliával bevonat kőzetgyapot szigeteléssel, amitől a tyúkól eddig fehérre meszelt falai egy ravatalozó belsejére kezdtek hasonlítani (dehát a tyúkok úgyis csak alvásra használják). A második menetben (most következtek a legbonyolultabb részek: tojó doboz, ki- és lenyitható ajtók, ülőrudak csatlakozásai) újabb zseniális ötletem támadt, amikor bizton látszott a szigetelő táblákkal ez nem fog menni. A POLIFOAM szivacs!!! És lőn. Jelenleg a házikó belseje 2 és 3/4 részben fekete, 1 és 1/4 részben ezüstösen csillogó fémes színű, abszolút retro hatású: a 80-as évek diszkó stílusában. Viszont a tyúkok boldogok, jöhet a tél és a hideg!

A harmadik, legnagyobb szabású vállalkozásom egy konyhakert építése lett. Ez van, végérvényesen megfertőződtem. Szeretnék egy jól megtervezett, mesterien megépített, mutatós veteményest. Hozattam földet, bio szürkemarha trágyát, fagerendákat ágyásszélnek, geotextíliát a majdani gyomok távoltartására  (egy része ugyan már beépült a tyúkólba, de azért van még belőle:)) és ásni kezdtem. A versenyfutás kezdetét vette ugyanis, még rengeteget kell ásnom, mielőtt véglegesen beáll a fagy. Nem hagy nyugodni a gondolat, amit a kishantosi biokert tanfolyamon hallottam: még egy gyenge őszi szántás is jobb mint egy erős tavaszi. Ez a konyhakertre interpretálva: ősszel kell a kertet felásni, csak az amatőrök ásnak tavasszal. És ez így igaz, sokkal nagyobb az esélye, hogy a talaj különböző szintjein található élőlények visszakerülnek a megfelelő mélységbe, miután ásással megbolygatjuk őket! Szóval ások, ások és ások. Ráadásul egészen mostanáig abban a boldog tudatban éltem, hogy a legtöbb magot és növényt csak tavasszal kell elvetni és ültetni, néhány őszi fokhagyma és eperpalánta kivételével. És ez majdnem igaz is: A nagy átverés viszont az, hogy rengeteg növény esetében a zacskón a következő olvasható: vetése február-március, amint rá lehet menni a talajra. Ez így szép is, de ha én februárban megyek rá először az addig focipályának használt leendő kertemre... nos akkor lehet, hogy a spenót, saláta, korai borsó és a hagyma és még sok egyéb nem az elkövetkezendő márciusban kerül majd bele a földbe.

Konyhakert mánia

Érzem, hogy menthetetlenül elkapott a konyhakert mánia. Szerencsére azt látom, hogy nem csak engem. Az utóbbi időben egyre többen tültetnek hasznos növényeket, termelnek saját zöldséget és gyümölcsöt. És aezt a remek hóbortot követi a kínálat is, egyre többfajta zöldség magot és palántát találunk, ha nyitott szemmel járunk-kelünk. Aki teheti, annak tudok egy remek programot, mindenképpen menjen el június első hétvégéjén Fehérvárcsurgóra, a 8. kastély kert kiállításra és vásárra (http://www.programturizmus.hu/tdestination-europai-disznoveny-kertmuveszeti-napok-nemzetkozi-kiallitas-vasar-karolyi-kastely-fehervarcsurgo.html ), mert ez az a hely, ahol a külföldi kertészek (franciák és olaszok) trendi zöldségnövény kínálatát is megcsodálhatjuk, nem beszélve néhány merész magyarról, akik üde színfoltot jelentenek kínálatukkal a szokásos: muskátlis, leanderes bougainvillea-s standok között.

Az egyszerre „szép és hasznos” kert egyáltalán nem mai találmány. Egyre több középkori kolostor kertet újítanak fel eredeti állapotukat rekonstruálva, ahol remek példákat láthatunk arra, hogy a szerzetesek is szerették a szépet, de ugyanakkor hasznos dolgokat: gyógynövényeket, fűszereket, zöldségeket termesztettek. Ha ilyen élményre vágyunk menjünk el Majkra vagy Pannonhalmára vagy nézzük meg Visegrádon Mátyás király reneszánsz kertjének felújított változatát vagy az egyik modern, urbánus változatot a Millenárison (ez az egyik kedvencem).

A tradicionális brit konyhakert is legendás, amivel ha az ember olyan szerencsés, hogy az életben is találkozhat, nos ez a szerelem egy életre szól:) Amikor másodszor jártam Dublinban és az első alkalommal túl estem a kötelező Guiness sörfőzde-Trinity college-néhány múzeum-Jamison whiskygyár alkoholos keretbe foglalt turista körön, szilárdan tudtam, hogy legközelebb a botanikus kertbe fogok ellátogatni.
És nem csalódtam! Az egész botanikus kert gyönyörű, minden porcikáján érezhető a több mint száz év kertészkedés brit tapasztalata, de amikor az ember belép a konyhakertbe, úgy érzi, hogy ez maga a paradicsom. Az érzés leginkább ahhoz hasonlítható, mint amikor a kisgyerek a karácsonyfa alatt ajándéktól ajándékig szaladgál és azt sem tudja, mit bontson ki, mit vegyen először szemügyre. Van zöldséges és fűszerkert, jé van szegélyágy is, és magasított ágyás is és vannak ehető dísznövények! Van üvegház, ami a mi számunkra egy kicsit vicces, mert a Brit- szigeteken az olyan mediterrán növények is vidáman áttelelnek szabadföldben mint az articsóka és a rozmaring, ugyanakkor a szőlő és a barack például az a növény, ami kedvéért az angolok a konyhakertbe az üvegházat építettek:)).

Aztán vannak még méhkasok méhlegelővel, van komposztáló, ivókút a madaraknak, és zöldségek, virágok és megint zöldségek és zöldségesvirágok mindenhol!!!
 Az egész konyhakert olyan, mint egy gyönyörűen megszerkesztett műtárgy, és mégis egy élő, hasznot hajtó, organikus egész.
Nemcsak azért szeretek kerteket nézegetni, mert szépek, hanem azért is, mert egyrészt az embert elégedettséggel tölti el, hogy élőben is látja, amit addig csak a könyvekben: a tökéletes veteményes LÉTEZIK! Ha másoknak is sikerül, sikerülnie kell nekem is!!!
Rengeteg apró ötletet leshetünk el, amiket otthon is kipróbálhatunk.
Az első mindjárt a magasított ágyás, kimondottan derékfájósoknak! Nem kell hajolgatnunk, ha megmagasítjuk az ágyásokat és úgy ültetjük be őket. Figyelem, fontos, hogy az ágyások ne legyenek túl szélesek, mert a növények ültetésekor és ápolásakor át kell érnünk az egyik oldalától a másikig. Vagy ha körbejárható, akkor is olyan széleset készítsünk, aminek mindegyik oldalától beérünk az ágyás közepéig!







Remek tippet láttam arra vonatkozóan is, hogyan számolhatunk le az ádáz csigatámadásokkal, ráadásul úgy, hogy az még jól is nézzen ki, mintha csak egy desing elem lenne. Elegáns kavicsfolyamokat mintázva a

megvédendő növények vagy kertrészek körül, amin aztán a legelvetemültebb csiga sem juthat keresztül. Ha pedig a növény megnő és levelével eltakarja az egészet, már csak mi tudjuk, hogy milyen ravasz csigacsapdákat rejteget a mi kis kertünk:) Ősszel bekapáljuk a kavicsokat, lazítják a talajt, és tavasszal kezdünk mindent előlről.

 Gyönyörködhetünk a geometrikus ágyásformák szeszélyes rendszerében, amiket különböző  anyagokkal választanak el egymástól az ügyes brit kertészek, sövénnyel, téglaszegéllyel, kisebb és nagyobb utacskákkal. Ugyanakkor madártávlatból az egész kert olyan mint egy gyönyörűen megszerkesztett szőnyegminta.
A valamirevaló angol konyhakertekben megjelennek a gyümölcsfák is, hiszen ezek is szerves részei az egésznek: virágzáskor élelem a méheknek, a termés élelem az embernek és nem utolsósorban árnyék és védelem az erős széltől a gyengébb növényeknek.

Napos falak mentén a gyümölcsfákat kordonosra nevelik, ami azt jelenti, hogy amolyan sövénykéket alkotnak az ágyások mellett vagy a kert falának támaszkodva. Jobban éri őket a napfény, intenzívebben teremnek, igaz ugyan hogy így rövidebb ideig élnek.

Végezetül az utolsó nagy (legislegnagyobb;)  kedvencem, hogy ebben a konyhakertben elmosódnak a határok zöldségek és virágok között, hiszen a zöldség is virágzik és a virág is zöldség azaz megehető, emellett ha értő módon ültetik őket össze akkor nem csak szépen mutatnak, hanem támogatják is egymást a fejlődésükben, kölcsönösen távoltartva a kártevőket egymástól. Ami még megfontolandó, hogy minden konyhakertben találhatók padok is, ahol az elégedett kertész elüldögélhet és jóleső megelégedettséggel csodálhatja remekművét:)))