Vagy:”különben is,
tavaly is megpróbáltam a paradicsomot bio módon
termelni és nem lett belőle semmi.“
A kicsi, de bio
kategória igenis létezik. Legjobb példa rá a
saját kertem: 22×80-as téglalap telken kb. 250 -300 m2-es haszonkert.
Tipikus városi telek, körös-körül véve szorgosan permetezgető,
talajfertőtlenítgető, “csak” a krumplibogarat és a pajzstetveket irtó
szomszédokkal.
Ha valaki mégis csak szeretné megpróbálni a bio
kertészkedést, annak legelőször is azzal
a hagyományos szemlélettel kell szakítania, hogy külön -külön nézi a kertje részeit mint valami
kicsi kis építőkockákat. Még ha lépésről
lépésre épül is fel egy kert, akkor is legalább gondolatban látni kell előre a kész, egész “házat” azaz a
teljes rendszert, a mi kis mini
ökoszisztémánkat, ahol minden mindennel összefügg, minden mindennel kölcsönhatásban van.
Nem lehetünk csak sikeres bio paradicsom termesztők,
legfeljebb ideig-óráig, ha nem tudjuk jól kialakítani számára a megfelelő
talajt, például komposzttal javítva a szerves anyag összetételt, serkentve
talajéletet, ha nem vonzunk a kertünkbe olyan állatokat, amelyek képesek féken
tartani a nem kívánt kártevőket és nem ültetünk mellé például olyan növényeket,
amelyek a méheket a beporzásra serkentik vagy növénytársításban “megvédik” a nem kívánt látogatóktól.
Csodálatos dolog, amikor egy olyan összetett rendszer mint
akár a kiskert lépésről-lépésre kiépül
és egyszerre működni kezd. Persze mi mindig ott állunk a háttérben, de nem úgy,
hogy az akaratunkat kényszerítjük rá a kertünkre, hanem sokkal inkább megfigyelve
a természetet, alázattal segítjük a finom rendszer hangolását, működését.
Az
ilyen szemléletben kialakított és működő kerteket nevezzük egyébként a 70-es
évek óta permakultúrás kerteknek.
És, hogy ezek nemcsak szavak, jöjjön most néhány olyan
konkrét dolog a saját kertemből, ami megerősített abban, hogy egy-egy ilyen
rendszer bármekkora méretben beállítható és működőképes lehet.
Kezdjük először a kertünk fő szerkezeti elemeivel. Érdemes
például a kertet egy vegyes, főként
bogyósokból (som, kökény, galagonya,
csipkebogyó), mogyoróból és más, lehetőleg nem tájidegen fajokból
álló “kerítéssel” körbevenni, mondjuk a
telekhatáron. Egy ilyen sövénynek
rengeteg haszna van: lombozata megvédi a kertünket az erős széltől, búvó- fészkelő helyet jelent a madaraknak, és
nem utolsó sorban felfogja a szomszédunk
permetszerének jelentős részét.
Érdemes kipróbálni, nagyon hamar megnő, változatos, szép látványt
nyújt szinte egész évben, ráadásul
rettentő gyorsan be is népesül, verebekkel, fekete rigókkal, cinkékkel és még sok-sok téli vendéggel.
A “hasznos” fák telepítésénél csak néhány a sokféle szempont
közül: mivel tudjuk, hogy nem akarunk
permetezett gyümölcsöt termeszteni,
próbáljunk meg régebbi, őshonos, ellenállóbb fajtákat választani a legmodernebb, katalógusból választható
hibridek helyett, ezek lehet hogy kisebb
terméshozamot produkálnak, de a betegségekkel is ellenállóbbak lesznek.
Nálam nagyon bevált az a szerkezet, hogy a kertem
alapterületét egy négyzetháló alapján
osztottam fel és a legfontosabb csomópontokba egy- egy közepes termetű gyümölcsfát ültettem
(kajszit, almát, meggyet és szilvát).
Mivel metszéssel a lombjukat úgyis alakítani fogjuk, nem fognak a szükségesnél nagyobb árnyékot vetni az
ágyásokra, viszont éppen annyit igen,
amennyi a nyári forróságban néhány órás szusszanást engedélyez a lágyszárú növényeknek.
Ha van hely a
területen, mindenképpen ültessünk madárbarát fákat is, olyan bogyókat termőket,
amelyeket a madarak főleg a téli időszakban nyugodtan fogyaszthatnak. Gondolok
itt például a közepes termetű berkenye félékre, de létezik rengeteg olyan bokor
is, ami e célnak megfelel. A biztonság, a folyamatos táplálék, az itató(!) és a
fészkelő hely (megfelelő odúk elhelyezése) hamarosan saját madár kolóniát és
ezzel rengeteg hasznos segítséget biztosít a mini rendszerünknek. Érdemes
elolvasni a Madártani egyesület madárbarát kertről szóló cikkét, és amit lehet
tudatosan kiépíteni a saját kertünkben! A madarak a kertünkben többek között
kordában tartják a rovar populáció minden formátumát és ez ugyebár nem
haszontalan, ha az eljövendő csodás terméseinkre gondolunk.
Fájdalom, de rovarok nélkül nincsen egészséges kert! Nem
lehet nekiesni, ha véletlenül meglátunk egy hernyót, vagy netán többet is, és mindenféle
fújókákkal visszahatás nélkül kiírtani őket! Ha nem is tűnnek első látásra a
leghasznosabb kertlakónak, gondoljunk mindig arra, hogy ha jól működik a
rendszer, azaz egyensúlyban van, akkor majd valami biztosan kordában fogja
tartani őket!
Nem beszélve arról, hogy vannak kifejezetten hasznos rovarok
is: katicák, méhek, hogy csak a
legnépszerűbbeket említsem. Minden veteményesben fontos, hogy legyenek folyamatosan virágzó
növények is. Egyrészt mert szépek,
másrészt mert odavonzzák azokat a rovarokat, például a lepkéket, vagy a méheket, amelyek majd megporozzák a
növényeinket. Ha egyszer vesszük a
fáradságot, leülünk a kertünk közepére és közelről tanulmányozzuk a bogaraink apró világát, soha
többé nem jut majd az eszünkbe, hogy egy
jó kis permetezéssel likvidáljuk valamelyiküket.
Ha a kiskertben
mint rendszerben gondolkodunk, akkor
könnyű belátni, hogy nem lehet mindig csak kivenni belőle, hanem vissza is kell
juttatni bele. Legyen ez szerves trágya, komposzt vagy növényi trágyalé. Komposztálótmár az első pillanatban érdemes készítenünk, akár a legegyszerűbb módon, négy
darab raklapot egymásnak támasztva. Ha egész évben gyűjtjük benne a
komposztálni való zöldeket (kertit és háztartásit) a következő évben már ezzel
kezdhetjük a szezont!
Lehet, hogy első hallásra egy kissé meredeken hangzik, de
a permakultúrás városi kertnek is része
a haszonállat, jelesül például a tyúk!
Felelősséggel és a szomszédok
tűrőképességének próbára tétele
szempontjából sem merek nagyobb termetűt ajánlani, de a tyúk mindenképpen remek választás. A
komposztálandó növények közé, egész
évben belekeverem a tyúktrágyát is, és a növényi komposzttal együtt juttatom ki tavasszal a földbe. Az eredmény
fantasztikus! A tyúkok egész éves étkeztetését sajnos nem lehet egy kiskertből biztosítani, de némi tudatossággal legalább a tavaszi és a nyári
zöldeket igen. Cserében biztosított
ugyebár a friss tojás, na meg az élvezet, hogy bár minden nap a tyúkokkal
kelünk, de legalább a reggeli kávénkat a csodás kertünkben ihatjuk meg:))))
