Zöld karácsony - Green Christmas

Igazából nem vagyok egyik párti sem:

• földlabdás elültethető(?),
• vagy kivágott(?),
• vagy semmilyen, mert rengeteg fát feláldozunk néhány napért?

Nem én akarom eldönteni ezt a vitát. (Arra az érzésre azért tisztán emlékszem, hogy amíg a város legnagyobb karácsonyfa árusító helye mellett laktunk, mennyire vérzett a szívem az el nem adott karácsonyfa halmokért, amiket az árusok 24-én estétől hagytak ott heverni hegyekben, amíg el nem szállították őket egyenesen a szemétbe.)
Eddig minden évben vettünk karácsonyfát, háromszor földlabdást is: egyszer visszaválthatóst (meggyőződésem, hogy ezek nagy része sem éli túl), kétszer elültetőst ebből az egyikük életben is van és mára gyönyörű nagy fává nőtt a kertünkben. Többször aztán nem vettem földlabdás fát, mert nem szeretnék tíz éven belül egy susogó fenyves erdő közepén lakni. A karácsonyfákat minden esetre szeretem, főleg karácsony második és harmadik napján, amikor korán reggel békésen lehet nézegetni és beszívni az illatát a a nagy szent estei rohanás után.
Valamiért az idén jött el az az év, hogy még 24-én sem volt fenyőfánk és nekiláttam karácsonyfát készíteni (mindig is tetszettek a formabontó ötletek, kivéve a műanyag fenyőfaszörnyeket). Én azért a kevésbé formabontó mellett döntöttem: zöld lesz és illatos. Mára már a kertünkben olyan sokféle örökzöld nő, meg se kottyan nekik, ha néhány ágat begyűjtök róluk.

A fenyőfa építést egy egyszerű szerkezettel kezdtem: egy karácsonyfa vázat készítettem a kert végében pihenő paradicsom karóimból.. Az elején bele sem gondoltam, hogy a kész fának  súlya lesz, és a tartószerkezetnek el kell bírnia a végeredményt. Érdemes tehát szilárd, terhelés-biztosat gyártani és olyan talpban rögzíteni, ami az egészet megtartja. Nos az enyém így elsőre éppen határeset lett:)
Nagyon szép kérgeket gyűjtöttünk egy erdei sétán, ezzel borítottam be a cserépben a "fa" alját.


Eztán elkezdtem felöltöztetni az ágakat. Kisebb csokrokat kötöztem először a vízszintes rudakra majd a függőlegesekre is. Megpróbáltam minél szebb, érdekesebb és illatosabb örökzöldeket használni: borókát, tujákat és fenyőágakat. A titkos fegyver: zöld fűszernövények ágacskák az illatuk miatt. Zöldre színezett raffia szálakat használtam a nagyobb hadművelethez, mert így nem villogtak a kötöző anyag szálak az ágak között.

Az eredmény valahogy így nézett ki:

Aztán meg így:)))







Nekem így is tetszett, de a nappaliban lassanként megjelenő családtagok, különböző lelkesedéssel fogadta a művemet. Anya 2D-s Karácsonyfája, végül ez lett a hivatalos beceneve.
Hogy egy kicsit felhízlaljam a fenyőt, még egy utolsó praktikát vetettem be:  kicsi, bodros kis borókaágacskákat fogtam össze hajlékony dróttal és kitöltöttem a csokrokkal a lyukakat. A végeredmény szerintem egy dús, na jó: 2,5D-s fa lett, csinosan feldíszítve karácsonyi gömbökkel és csillagokkal. A súly miatt hanyagul oldalra dőlt, de szerencsére pont a "jó" oldalára, így nem fenyegette a feldőlés.

Szóval így lett az idén zöld karácsonyunk, nem vágtak ki miattunk egy fenyőt sem. Aki rajtam kívül még igazán tiszta szívből örült ennek a dolognak  az Panni a kutyusunk, mert a lapos karácsonyfa az eddigi évek gyakorlatával szemben nem az ő kedvenc, lakásból kivezető útvonala kellős közepén terpeszkedett.

Tyúkeszek

"Hull a hó, hull a hó... "állapítottam meg ma reggel... mesebeli félálomban, amikor fél5-kor a konyha felé vettem az irányt, hogy megkezdjem a szokásos tyúk-kutya-madarak mezőgazdasági projekt előkészületeit. Ugyan ez még csak a magyaros 2 milliméteres de azért mégis csak hó és ahhoz mindenképpen elég, hogy az ember lányát így karácsony felé közeledve ünnepi érzésekkel töltse el. Hamarosan el is készült a tyúkreggeli, amit pontban 7-kor készültem feltálalni, áttérvén a tyúkok által diktált téli időszámításra (7-kor kelés, 4-kor fekvés, 0 tojás:((
Emígyen a szokásos fekete vödrömmel bevonulva a baromfi udvarba, végigpörgettem a szokásos reggeli rutinunkat: tyúkmix Mcreggeli : elkészítés-kiadagolás-saláta darabolás-kiszórás-itató jégtörés-vízcserélés-kiöntés. Sajnos mindig megállapítom, hogy a tyúktartónő(i) kéz nem a téli viszonyokra találódott ki, igyekezzek bármennyire, minden egyes alkalommal átfagyott kezekkel kell eltávozom a helyszínről. Azaz csak majdnem eltávoztam, mert ekkor tűnt fel, hogy a tyúkok nincsenek sehol!
A tőlük megszokott viselkedés az, hogy már az első hangokra kiviharzanak az ólból és rávetik magukat az ennivalóra. Most pedig nem voltak sehol!? "A rutin az rutin, de a csudába biztos elfelejtettem kinyitni az ajtót!" Lépett működésbe a tyúkok által az eddigi kapcsolatunk során  szívósan kialakított kisebbségi komplexusom. "Szegények majdnem a bezárt ólban rekedtek miattam:((!"
De az ólajtó nyitva !!! A tyúkok még mindig sehol.

Rá kellett ébrednem, hogy a tyúkok legújabb bolondériája: NEM AKARNAK KIJÖNNI, MERT AZ UDVAR HAVAS!
Ott topogott mindegyik az ajtóban, a vezérek pöttyös és fekete elől, de csak nem akarták megadni a jelet a kivonulásra. Sőt miután aggódva újra megjelentem a látóterükben, rögtön kiadták a mindenki vissza a rudakra jelet!
Ez teljességgel érthetetlen viselkedés, mivel a már tavaly egyszer mindegyikük végigcsinált egy egész telet.
Ez nem lehet más mint a tyúkészből táplálkozó tyúkrutin, barna udvar-jó udvar, fehér-udvar ??

Már több mint két óra telt el és még mindig tanácskoznak a vezérek: "Vajon a tyúk szereti a havat?"
Csak remélni merem, hogy nem az lesz a határozat, hogy a személyzet kötelessége a reggeli rutinba az udvarunk teljes hótalanítása c. akciót is beiktatni!!!!!!