Első spenótom az idén

Tudom, kétféle iskolai menzán felnövekedett ember van: aki mindezek ellenére imádja a spenótot és aki örökre, őszintén viszolyog tőle. Hálás vagyok a sorsnak, hogy én még mindig az első fajtához tartozom: minden formájában rajongok érte. De a legislegislegigazibb az anyukám-féle: fokhagymás, tejben áztatott zsemlés, tükörtojásos, nyami:)))

A spenótot nagyon szeretem termeszteni is, nem bonyolult növény, csak néhány dologra kell odafigyelni. A mostani a képen egy őszi vetés, matador fajta "eredménye" látható. Ősszel vetve szabad földben áttelelt és mostanra csodálatos, zsebkendőnyi leveleket növesztett.

A spenótot a mi időjárási lehetőségeinket figyelembe véve kétszer érdemes igazán vetni: ősszel és kora tavasszal. Vannak évek, amikor már az augusztus 20-i tűzijátékkal elkezdődik az "ősz", lehűl és esősre fordul az idő. Ez a spenót kedvenc időszaka. Ekkor kell hip-hop, a lehető leggyorsabban elvetni. Ha teleltetni is akarjuk, akkori a későbbi vetés a jobb: valamikor október környékén.

A másik fontos hír, hogy ami a spenótra nézve nem túl hízelgő, hogy sajna talajszipolyozó növény. Ez a kis genetikai rendellenessége bár nem vet rá túl jó fényt, csupán annyit jelent, hogy tápanyagban gazdag talajba kell vetni illetve a kiszedése után a felvett tápanyagot vissza kell pótolni (például jó sok kerti komposzttal vagy a lerakatokban található komposztált marhatrágyával).

Ha a telet nem rögtön a nyár követi, akkor sikeres lesz a kora tavaszi vetés is (minél korábban annál jobb). Március elején vetjük, áprilisban már biztosan szedhetjük róla a zsenge, zöld leveleket. Azt, hogy túlságosan melege van, a spenót úgy jelzi, hogy buján burjánzó, bodros zöld  levelek helyett, minden egyes tövecske szárat növeszt, virágzik és "magba megy". Vannak persze praktikák, amivel lehet próbálkozni, hogy eltérítsük ettől: ez az öntözés és a magszárak kitördelése, de ha a meleg tartósan megmarad, akkor a spenótunkat nem nagyon fogjuk jobb belátásra bírni. Mehet a tyúkoknak az egész. (Tiszta szerencse, hogy az ő őszinte spenót-imádatukat nem ronthatja el semmi.)

A spenót a vetésforgóban igazi elővetemény. Ha a spenótos ágyást felszámoljuk és előkészítjük egy újabb növénynek, érdemes utána alacsonyabb tápanyagigényűt vagy nitrogén megkötő pillangóst vetni: én például, ha a matadoromat kiszedtem, babot vetek majd utána (sárga hüvelyű "guggon ülőt".)

Itt a csalánszüret ideje

Sok olyan gyógynövény van, amelyeknél a friss hajtásokban koncentrálódik a hatóanyag, ezért ezeket még az első virágzás előtt érdemes begyűjteni. Ilyen a csalán is.

Köszönhetően az áprilisi nyárnak villámgyorsan megnőttek a friss hajtások, ideje őket levágni és feldolgozni. A csalán hajtások gyűjtése nem annyira bonyolult, mint amennyire elszántságot (vagy kertészkesztyűt igénylő) dolog. Fogunk egy kosarat, meg egy metszőollót és türelmesen lemetszegetjük a szép, friss hajtásokat.

Az én trükköm, hogy a felső levelesebb részt és a hajtásvéget külön gyűjtöm teának, de egy következő mozdulattal teljesen visszavágom a növényt a tövéig. A leveles szárakat beáztatom az öntözővizes edénybe. A mindent átható illat mutatja majd, mikortól érdemes öntözni vele:) Én ettől kezdve ezzel öntözöm a palántákat és az összes többi növényemet is. 

A visszavágással egyszersmind megújítjuk a csalántövet, arra kényszerítjük, hogy újra hajtani kezdjen, így újabb friss hajtásokat nyerünk majd néhány héten belül.

Teának én csak az első tavaszi (a legerőteljesebb) adagot gyűjtöm, de öntözéshez a következő generációkat is nyugodtan használhatjuk. A friss leveleket és hajtásvégeket óvatosan lemosom, lecsepegtetem, ha kell tovább darabolom és levegős helyen (nem tűző napon!) megszárítom. A bedobozoláskor fontos ráírni a gyűjtés évét és például a tavaszi tisztítókúrához elhasználni a tavalyit. A teakészítéshez és a kúrához mindenkinek szívből ajánlom Gyuri bácsi tanácsait.

Tyúkok eldöntötték: szétnéznek a birtokon

Még az ősszel történt, hogy három évnyi biztonságos kerítéshasználat után (tyúkok bent-én kint), úgy döntöttem végleg megbízom bennük és kibővítem az udvarukat.Hozzá is kerekítettem egy csinos, vadregényes részt a fennhatóságuk alatt állóhoz csupán egy méter magas, könnyed kis kerítéssel és vágtam egy átjárót a régire (duplán megerősített cirka 195 magas), hogy hadd kalandozzanak kedvükre a csalitosban.

Igazán boldognak és elégedettnek látszottak a bővítéssel, attól fogva szinte nem is használták a régi udvarukat. Reggel, amint egymás után kisorjáztak az óljukból, egész napra bevették magukat a bokrosba, csakis enni és inni jöttek elő, mert én továbbra is ragaszkodtam a megszokott rendhez: az etető meg az itató álljon csak az eredeti helyen. 

Tavasszal úgy egy hete, amikor délután hazaszaladtam valamiért, arra figyeltem fel, hogy az egyik fehér tyúk kint peckezik az udvarban, kivülről párhuzamosan a kerítéssel, hanyagul tudatva a bent lévőkkel: ugyan van itt kutya, meg kerítés, meg mindenféle szabály, de én azért kint vagyok....

Kétségbeesetten keresgéltem, hogy hol lyukadhatott ki a kerítés és jött elő a fehér dög. Naná, hogy rohannom kellett volna tovább és most tessék, vigyázhatok, hogy csak nehogy hirtelen mozdulatot tegyek és megijesszem szegényt. Türelem, nagy levegő, meggyőzés és extra mag-szórás segített: a tyúk a nyitott ajtón át nagy kegyesen visszakormányozta magát a többiekhez... és persze elmesélte nekik, hogy na jó, most az egyszer az okos tyúk enged....!

Aztán napokig nem történt semmi rendkívüli, tyúkok bent, én és kutya kint, időnként morog és megugat. Mígnem egy szép napsütéses napon tisztes tyúklátótávolságon kívülről arra leszek figyelmes, hogy a fehér tyúk egy elegáns szárnylendítéssel fent terem a kerítés tetején. Hinta erre- hinta arra, szétnéz, nincs senki...így kecsesen kihuppan az udvarra. A többiek persze figyelik. 

Jól van, gondoltam, ha nincs lyuk, csak szándékos elkövetés, akkor ha megtalál a kutya az a te bajon lesz, majd visszamész, ahogy tudsz vagy ahogy kijöttél. Végre Pannika is felfigyel arra, hogy az ő udvarán történik valami rendkívüli és (ugyan nem eltúlozva a tempót) odarohan, a tyúk pedig mint egy fehér hópihe (na jó, egy kövér) visszalibben a kerítésen, a túloldalról elégedettem vigyorog, majd eltűnik a bokrok alatt.

A tyúk expedíció ma érte el a tetőfokot. A férjem délután egyszer csak hív: "Te, az összes tyúk kint van az udvarban!" Erre én: "Csald el gyorsan a kutyát, nehogy bántsa őket!" Majd ő: "De hát a kutya egész nap velük volt!"

Ezek után joggal bíztam benne, hogy a fehér tyúkprofesszor azt is megtanította nekik, hogyan kell hazamenni sötétedésre. Mit mondjak? 70-30% nem olyan rossz arány. Szürkületkor hét tyúk az ólban is volt, a nyolcadik viszont úgy döntött ő mostantól a garázsban alszik majd, és ahogy észrevett még jobban iparkodott megvalósítani ezt a tervét (úgy húztam ki az utolsó pillanatban egy doboz alól). A két legkövérebb fekete-fehér pöttyös pedig elégedetten egyensúlyozott a kerti padunk támláján, szerencsére már félálomban, így remélhetőleg nem is emlékeznek majd rá, hogy egyszer kint jártak és majdnem ott is aludtak a birtokon.

Mindenesetre az átjárót befalaztam (helyesebben: tyúkdrótoztam), a bizalom megszűnt és egy kiadós kerítés magasítás nélkül nem is fog visszatérni egyhamar.