A tyúkok szeretik a bolognai spagettit (is!)

A tyúkok szeretnek sok minden mást, de szeretik a bolognai spagettit is. Ez a mai nap felfedezése. A spagetti Panni kutya adományaként érkezett hozzájuk, na persze nem önkéntes felajánlás következményeként, de miután a nevezett eb csak nézegette a tányérjában és nem nyúlt hozzá úgy döntöttem, hogy átöntöm a tyúkoknak szánt adományok edényébe és kiviszem nekik. Lássuk mi történik!
Mielőtt mindenki megdöbbenne és sietve értesítené az állatvédőket, szeretném megjegyezni, hogy a spagetti kiváló állapotban leledzett, szakszerűen marhahúsból elkészítve, házi bio paradicsom mártásban, ízlésesen spagettivel körítve, csak Pannika jó szokása szerint úgy érezte, hogy: jó hogy nem már konyhai maradékot fog enni, mikor kaphat ő majd mást is csak tüntetően éheznie kell. Kerek egy délutánon keresztül.

Dehát ez az egész most nem is Pannika miatt érdekes, hanem hogy immáron éppen két hetes tyúk-gazda-asszony vagyok!!!! Hogyan jutottam el ide, íme hát az elmúlt időszak legkiemelkedőbb tapasztalatai:

1. Először is nekem vannak a legklasszabb barátaim:)))

A tyúkrezidencia építő projekt 2-3 órás, na jó egy napos, de semmiképpen sem hosszabb folyamatként indult. Hogy végül négy napig tartott és ezzel  előre kimerítettem a baráti szívesség lista első ötven tételét?? És hogy ráadásul többen közülük csak azért hagyták meg a telefonjukban a számomat, hogy tudják, na ez az a nő, aki ha hív, a saját testi és lelki jólétem érdekében nem veszem fel a mobilomat. Négy nap kimerítő kerítésbetonozás, tyúk  vár (~400 kg tömör fenyő) helyre szállítás-vonszolás-emelés, kerítés drót kifeszítés, maradék sóder elterítés, festés, belső meszelés, végezetül pedig és a

tömör fába  utólagos szellőzőnyílások fúrása után (mindezt a júliusi kánikulában) többen felvetették, hogy a jövőben csakis panel -csajokkal fognak barátkozni. De azért köszönöm nekik:) Az első 300 tojás (fejenként 30) elsőként biztosan őket illeti!!!

2. A tyúkok nem is annyira korán kelők!

Miután spárgával lekötött papír dobozokban szakszerűen hazafuvaroztam a tyúkjaimat és a kakasomat (8+1), és az eredeti gazdájuk tanácsára megálltam, hogy ne még aznap este eresszem szabadon őket az apartmanjukhoz tartozó gondozott zöldterületen (falusiasan tyúkudvarban), hanem azonnal betettem az egész csapatot a  lakosztályukba, szomorúan nyugtáztam, hogy annyira nem voltak megilletődve, hogy ne potyogtassák rögtön tele a ropogós karton papírral leterített padlót:((( Így csak másnap engedtem ki őket. Azaz csak engedtem volna, mert miután már hajnali 4.00-től  az izgalomtól éberen feküdtem az ágyban és azt tervezgettem, hogy mivel fogom megetetni őket, így elhúztam a felkelést fél 5-ig, majd 5.15-ig elkészítettem nekik az első reggelit (hiába bed and breakfast) és fél6-kor pontban elhúztam az ajtón a reteszt, a tyúkok (a kakassal az élen) még aludtak!!! Sőt azt kell mondjam, eléggé szemrehányón pislogtak rám, hogy minek is zavarom őket, majd tüntetően hátat fordítottak a rúdjukon és meg sem mozdultak. 1 órás kitartó motoszkálás (maradék festések pótlása, egy kicsi kis kalapálás csak úgy éppen hogy) ellenére sem:(( Majd végre fél7-kor némi kukoricás-áztatott kenyeres csalogatásra, végre megindultak kifelé. A szakszerűen elkészített létrát persze csak elrugaszkodásnak használták, egyáltalán nem sétáltak végig rajta peckesen, ahogyan én azt előre elképzeltem.

3. Viszont a tyúkok meglepően jól neveltek

Az első nap vége felé felrémlett bennem a kósza gondolat, hogyan is fogom én bevarázsolni a tyúkokat este a házukba, a vérengző éjszakai nyestek, macskák és rókák támadásai elől?? Ami biztosnak látszott: a) nem fogom tudni megfogni őket, mert túlságosan tartanak tőlem és valljuk be én is tőlük b) nem hallgatnak rám és semmiféle hívószóra, amit megpróbálok kipréselni magamból c) egész nap etettem őket, tehát az ennivalóval csalogatás sem valószínű, hogy menni fog. Legnagyobb meglepetésre a helyzet magától megoldódott. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a tyúkok és a kakas is bent ülnek, sőt fent ülnek a hálóban (a legmagasabb rúdon), szorosan összebújva egymással. Megnyugtató ámde dicsérő szavakkal adtam nyomatékot annak, hogy mennyire helyeslem ezt a magatartásukat, hogy értsék holnap és azután is ezt várom tőlük. Azóta már 14 éjszakán vagyunk túl, megy minden mint a karikacsapás: a tyúkok rendkívül jól nevelten  naplementekor szépen egymás után besétálnak a házukba.

4. Nem biztos, hogy közeli (simogatásos) kontaktusba tudok kerülni velük

Túl több kutya és egy női teknős (lásd az előbbiekben Ernő a nő címen) megszelídítésén, titkon azt reméltem,  hogy a tyúkokon is érzékelni fogom azt az őszinte, önzetlen rajongást, ami az embert úgy ellágyítja ha a házi állatairól van szó. Egyelőre ennek azonban semmi jele. A tyúkok rendkívül gyanakvóak és tartózkodóak, amikor közelítek hozzájuk, és ráadásul hegyes csőrük és nem túl kedves arckifejezésük van. Egyáltalán nem mutatják ki, hogy vágynának a simogatásomra. A lisztkukacos próbálkozásom is  eredménytelen maradt, megpróbáltam kézből adni a kukacot nekik, de egyrészt túlságosan felzaklatta őket a lisztkukacok látványa és egyszerre rontottak neki, más részt nem igazán tudtam megbecsülni kellő tapasztalat hiányában, hogy milyen erősen fognak a csőrükkel a kukacra ragadozni, vajon érzékelik-e, hogy hol van a kukac vége és hol kezdődik az én tenyerem? Nos így a kézkontaktus elmaradt és a tyúkok a földről ették fel elégedettnek tűnő pofával az adományokat.
Így aztán az álmom beteljesülése a kézből evő és simogatható, gazdájuk szavára hallgató tyúkokról még várat magára, de összességében az angol (szak)honlapok alapján tervezett, legjobb barátokkal épített tyúk palota remekül szuperál. A tyúkok szemlátomást kiválóan érzik magukat, ráadásul minden nap újabb és újabb kulináris élményben van részük (és egyáltalán nem mindig Pannikának köszönhetően)tűztem ki az első tojás napjának. Hiába ideje belehúzniuk, hiszem máris le vannak maradva úgy 300 db-bal.