2012. július 3., kedd

Kedvenc faiskoláim

Amióta világ a világ szeretek faiskolákba járni.  A varázs, ami odacsal olyan mint a függőség, váratlanul tör rám, de rendszerint a dolog három okra vezethető vissza:
a.) Kifejezett ötletem arra vonatkozóan, hogy mi az ami még éppen hiányzik a kertemből,
b.) Egyszerűen csak beugrom valamelyikbe, aztán úgyis lesz:)
c) Észreveszek valahol jártamban-keltemben egy újabb faiskolát, ahol még sosem jártam, így aztán mindenképpen meg kell néznem közelről.
Bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az utóbbi években igyekszem korlátozni magam (több-kevesebb sikerrel), és nem mindenféle növényt, ami első látásra megtetszik, hazacipelni. Az erős elhatározás ellen dolgozik, hogy annál jobb érzés nincsen, mint amikor a faiskolában sétálva hirtelen ráakadok egy növényre, legyen ez pici és első látásra jelentéktelen, vagy nagyobb fa méretű, zöldség vagy virág, a fejemben mint a kirakós egy darabját látom azt a helyet a kertemben, ahonnan pontosan Ő hiányzik. Aztán (sajnos:)) jó néhány esetben még hozzácsapok  a nagy Ő-höz ezt-azt, hogy hazáig se érezze magát olyan egyedül.
A kedvenc faiskoláimhoz vezető útvonalak gyűrűket képeznek a lakóhelyem körül, vannak olyanok, ahova a tavaszi  hevületben hetente, majd havonta többször is bekukkantok. Vannak, ahova a kertszezon beköszöntével a szertartás szerint néhányszor muszáj elmennem. És minden évben vannak újak is, amelyek mellett szól a felfedezés öröme és elsősorban a távolság no meg a varázsuk dönti el (vagy lehet, hogy fordítva:), hogy rendszeresen látogatni tudom-e majd őket.

Kezdjük rögtön az utóbbival. A legújabb szenzációs felfedezésem a Balaton északi partján, a bicikli út mellett Szigliget és Vonyarcvashegy környékén: Kati kertje. Helyesbítve a felfedezés már  több éve megtörtént, egy bicikli túra alkalmával, de férjem szúrós tekintete és a fizikai körülmények hatására (nincs is csomagtartó kosár a biciklimen, pláne nem faszállítására alkalmas), akkoriban nem tértünk be ebbe a csábító oázisba. Az idén szintén nem mertem felvetni, amikor már sokkal komolyabb tempóban, ámde botanikailag meglehetősen alulmotivált barátokkal, kerültük meg a Balaton.
De tegnap előtt végre elérkezett az én napom!!! Autóval voltam (ráadásul nagy csomagtartóssal), nem siettem sehova és kisebbik fiam, akit éppen szállítottam, is engedékeny hangulatában volt, beleegyezett, hogy beugorjunk:)
Csak annyit tudok mondani, hogy Kati kertje Szigliget és Vonyarcvashegy között az út mentén, megérte a több éves várakozást!!! Csodálatos! Szelíd eklektikában burjánoznak az évelők, a vízi és vízparti növények, kövirózsák, sziklakerti évelők, pázsitfüvek, alacsony cserjék és a konyhakerti növények. Minden pillanatban, ahogy ott sétálsz az az érzésed támad, hogy annyi itt a felfedezendő növénycsoda, hogy attól kell félned, csak nehogy elmulaszd valamelyiket. Ráadásul remek emberek dolgoznak Kati kertjében, akik mosolygósak a növényeik minden porcikáját ismerik. Rögtön be is
szereztem itt egy addig sosem látott kis kövirózsa csodát, néhány egyszínű sárga fáklyaliliom tövet és a tavamba egy csodálatosan szerény kis vízinövényt, aminek a különlegességét  csak akkor fedezheted fel, ha egészen közel  hajolsz hozzá.

A másik kedvencem a Balaton partján, Kenesén található, ami egy kicsit közelebb is esik hozzánk. Ebből adódóan évente többször is be szoktam ugrani, főleg tavasszal, mert remek zöldségpalántákra és fűszernövényekre lehet itt szert tenni. Első ránézésre nem biztos, hogy megállna az ember, mert egy a nyolcvanas években divatos, meglehetősen retro stílusú sötétbarna "sasados" faház kelleti magát az út mentén, mögötte a viráglerakat kicsinek látszik, azonban olyan különlegességeket rejt, mint az előnevelt kolbász padlizsán, többféle bazsalikom, saláta csodák, fekete paradicsom palánták és chilik.

Egy régi Dunántúli legenda az Alsótekeresi faiskola. Legnagyobb szomorúságomra ide nem látogathatok el túl gyakran, mert főleg fákat és cserjéket lehet itt beszerezni, emellett gyümölcsfákat is, márpedig a kertem amúgy is kezd vészesen túltelepített állapotba kerülni. Ráadásul észrevettem magamon, hogy vannak bizonyos sorompók, amiket saját magamnak állítottam fel, leginkább azért, hogy időnként magamat is meglepve, egyszerűen átgyalogoljak felettük. Az egyik ilyen meggyőződésem éveken keresztül az volt, hogy sosem telepítek gyümölcsfát, "macerás, permetezni kell, permetezett gyümölcsöt pedig a boltban is lehet venni..." Az alsótekeresi faiskolából a múlt ősszel, 1 db csodás szilvafával, és 2 db naspolyával tértem haza:))
Fehérváron az egyik kedvencem a Cédruskert faiskola a Maroshegy végén. Mindenféle érdekes, hasznos és hagyományos növények is vannak, kedvesek a tulajdonosok, akik a legextrább kívánságok teljesítésében is jeleskednek. És ez nemcsak a különböző fajták beszerzését jelenti!!!
A közelmúltban megálmodtam, hogy a tyúkjaim néhány év múlva egy eperfa árnyékát és lehulló gyümölcseit kell, hogy élvezzék és ahogyan ez nálam működik: megálmodás hajnali fél5 és fél6 között, megvalósítás még lehetőleg aznap, beültem egy normál méretű személyautóba és elindultam eperfát beszerezni. Az eperfa mint köztudott nem tartozik az aprótermetű facsemeték közé. Ki is választottam az én eperfámat, legalább 2,10 m magas volt és tisztán látszott, hogy ezt egy alacsony építésű szerényebb méretű személyautóba lehetetlenség lesz beimádkozni. Ráadásul belebotlottam még néhány fűzfacsemetébe, amikre éppen még szükségem volt a tó köré, de ez már a méreteket tekintve tényleg nem sokat számított. A Cédruskertben dolgozók tehetségének köszönhetően az eperfa csemete 10 perc elteltével büszkén feszített a vezető melletti  első ülésen, elegánsan kilógatva magát a hátsó ablakon, ízléses fehér madzaggal lekötözve a hátsó lökhárítóhoz. Igazán nem mindennapi látványnak hatott  egy sportos fekete autó az oldalából kecsesen kihajoló eperfával:)

Tavasszal még azt is szeretem, hogy a piacon is belebotolhat az ember kellemes meglepetésekbe a palántások között. Az igazi régivágású, palántás nem árul mást, mint paprikát (2 fajtát: törpe korai, vagy hegyes erős) paradicsomot (Lucullus, kecskeméti, lugas) uborkát (fürtös és kígyó) és dinnyepalántákat. Üde jelenség volt az idén tavasztól egy fiatal fiú, aki újító szándéktól vezérelve olyan érdekes fűszernövényekkel mint: kamilla, borágó, turbolya, kedves kis évelőkkel állt elő. Mondanom sem kell, hogy hirtelen szükségem lett néhány rózsaszín virágú zsályára, kamillára és persze borágóra meg turbolyára is.

Vannak karitatív jellegű növénybeszerzéseim is, pl. mentsük meg az agyonöntözött hortenziákat (amiket legjobb tudásom szerint szintén sosem akartam ültetni) a Lidl áruház karmai közül, vagy a már érett almákat hozó, ámde annál csenevészebb kis almafát a Bricostore egyik elhagyott sarkából. Ezek a hirtelen felindulásból elkövetett akciók nem kis fejtörést okoznak aztán, hogy a kerti kirakósban hova is illesszem be őket. Eddig még mindig sikerült!










Végül, de remélem hogy nem utoljára, hiszen még rengeteg felfedezésre váró növénylerakat létezik a világban, van egy retro élményem is az elmúlt időszakból: egy közeli mezőgazdasági szakmunkásképző iskola tanműhelye, amelyre Éva kolléganőm hívta fel a figyelmemet, miszerint itt lehet a környék legremekebb paradicsom palántait beszerezni.
Ki is mentünk Évával és megyünk immáron több éve, a paradicsom palánták és a retro-feeling kedvéért. Az ember miután megtalálja az eléggé elrejtett, magára a figyelmet semmilyen módon magára fel nem hívó telepet, behajthat egy sorompón, ami állandóan nyitva van. Tetszés szerint leparkol az egymástól néhány percnyi gyaloglásra laza szerkezetben elhelyezkedő épületek és üvegházak között, majd elindul saját szakállára felfedezni a terepet, mert még mindig nem találkozik egy teremtett lélekkel sem. Először félénkebben, aztán egyre felbátorodva, majd amikor meglátva a paradicsom palánták végtelen sorát és más egyéb növényeket magáról megfeledkezve, kissé önkívületi állapotban elkezdi összeválogatni, amik úgy elsőre megtetszenek. Ekkor kerül elő először a telepen dolgozó szaki, aki a következőképpen ellenőrzi a válogatás eredményét:
"Aha, ja az abból a sorból van? Az nem eladó, mert az a városé!"
"Ja, ezt bazsalikomot egyáltalán nem adjuk el, mert az nekünk kell kiültetésre! Büdöske, azt abból a sorból nem lehet válogatni, csak ami abban a másikban maradt azt! A paradicsom az rendben, hány darab? "
Előkerül a kis kockás füzetlap a zsebből, majd a mennyiség ceruzával rögzítésre kerül.
"Kifelé menet a portásfülkében kell fizetni!" közli még az információt.
Elindulunk kifelé, autóban a palánták, jé mégis van valaki a sorompónál a portásfülkében?! Kockás kis füzetlappal a delikvens, azaz mi,  bevonulunk a portásfülkébe, ahol megpróbáljuk magunkra vonni a TV2-s Aktív ismétlésében önfeledten elmerült portás figyelmét. Aki miután kizökkenti magát a műsorból, némán rámered az emberre,majd a papírra:
"23 db, mi ez?"
"Paradicsom palánta."
"Az annyi  mint 23-szor 80 Ft, mennyi is az?"
"1840 Ft."
"Abból nem tudok visszaadni, aprót adjon!"

Nos kell ennél több? Kertészet, növények és időutazás, és mindez egy helyen?!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése