Ernő a nő!!!

Ernő, teljes nevén Urmell Ernő: egy jól fejlett ékszerteknős. Jelenlegi lakhelye: a kerti tavunk, eredeti foglalkozása: aranyhal-túlszaporodás meggátló (lenne). Ha a róla leírtak szerint (kül, szakkönyvek kezdő ékszerteknős gazdáknak) valóban ragadozná a kerti tavamban igencsak túlszaporodott aranyhal nemzedékeket. De ne szaladjunk ennyire előre...
Mindig is szerettem volna teknőst tartani. Amikor férjez mentem és saját lakásom (lakásunk lett) azt gondoltam, hogy a felnőtt életben rejlő egyik legnagyszerűbb perspektíva, hogy az ember szabadon eldöntheti, a szüleivel évekig folytatott végeláthatatlan és reménytelen szócsaták helyett, hogy milyen állatot(állatokat:) szeretne tartani maga körül. Ennek örömére egy havas karácsonyi napon be is szereztem egy légyhéjú teknőst (formás, csini hosszúorrú típus gyönyörű szürkés-zöldes páncélzattal) a hozzátartozó kővel, akváriummal, vízmelegítővel és mindezt hazaszállítottam a lakásunkba. A kabátom alatt, mivel december volt. 
Sajnos ez volt az a pillanat, amikor rá kellett jönnöm, hogy immáron az én életem párjával kell majd egyezkednem arról, hogy milyen állat is költözködhet be közös hajlékunkba. Rögtön kiderült, hogy teknős, a hüllők, a békák, a halak és mindenféle csúszómászók, tollas és szőrös lények biztosan nem, mert az én drága férjem ezeket kivételesen pont utálja és nem szeretne vele egy fedél alatt lakni velük, pláne nem egy lágyhéjú teknőssel. Így aztán szegény jószág a kabát alatt visszaköltözött teljes felszereléssel a kisállatkereskedésbe:(( szerencsére még az esti zárás előtt.
Az évek során aztán megtanultam, hogy a hirtelen "késztényekeléállítós"-taktika helyett, a türelmes, ámde kitartót kell választani. Néha egy kis elejtett spontán megjegyzés a teknősök nagyszerűségéről, néha arról, hogy milyen a fantasztikus élményekben gazdag környezet jelent, ha a gyerekek állatoktól körülvéve nőhetnek fel....
Az én (és a következő teknős) ideje igazán akkor jött el, amikor évekkel később második kerti tavunkban erőteljes túlszaporodásnak indultak az aranyhalak és egy-két év elteltével tisztán látszott, hogy csak sokasodni és sokasodni fognak. Néhányszor, tanulmányozva a lehetőségeket, óvatosan megjegyeztem, hogy szerintem egy teknős csodálatos megoldása lehetne a problémának, úszkálgatna, napozgatna és ha megéhezett elfogyasztana napi egy-két halat. Legalábbis a kicsiket, így kíméletesen megoldanánk a túlszaporodási problémát. 
Már majdnem nyerésre kezdett állni a dolog, amikor azzal a nyugtalanító problémával szembesített a családom, hogy oké, de mi lesz vele télen? 
Egy gyors fejszámolással, majd  meggyőzés következett: a teknős az évnek a felét biztosan kint tölti a tóban, így igazából csak a másik fele a kérdéses. Arra beköltöztetjük, de ez szinte semmi gondot nem fog okozni nekünk:))

Az első év így is telt, nyáron kint, ősszel-télen bent: infra lámpás, kevés vizzel ellátott, napozóköves meleg üvegdobozban. (Augusztus végétől a férjem, aki állítólag ki nem állhatja a teknősöket naponta kérdezgette: Nem kellene már bevinnünk Ernőt? Nehogy megfázzon és vmi baja legyen!) 
Meg kell mondanom, hogy alig vártam a téli időszak végét, mert az édes kis teknős a félig megevett haldarabok, a vizben ázó méretes, fekete, szétázott teknősbogyóval tarkított akváriuma közepén, mindezt meleg vízben: heti min. egy tisztítási tortúrát igényelt. Elkapni Ernőt, kiszívni a meleg büdös vizet, átmosni mindent, vissza a követ, a tiszta vizet megfelelő hőmérsékleten, majd vissza Ernőt.

Áprilisban Urmell  Ernő végre visszaköltözött a kerti tóba, hatalmasat nőtt és már igazán elvárható volt tőle, hogy elkezdje ritkítani a halakat. Több héten át vártuk az eredményt, de be kellett látnunk, hogy a szakirodalomban leírtakkal ellentétben az ékszerteknős nem eszik halat, az egyetlen esemény, amikor a halak egy kicsit zavarják, amikor el kell elennie előlük a haleledelt.  Ezen felül a legmelegebb baráti viszonyban békésen lebeg közöttük a vízen. Szóval szerintem nekünk egy vega teknősünk lett, az étrendje: haleledel, hínár és zsenge tavirózsa levél.

Még valamire rá kellett döbbennünk, hogy Ernő valójában nő. Ugyanis a könyv azt írja, hogy minden nagyon-nagyon sokadik nőstényre jut egy-egy hím, amit a tenyésztők rögtön ki is pécéznek maguknak a tenyésztéshez, miért pont nekünk lenne akkor egy hím nemű teknősünk? Logikus tehát, hogy ő egy nő. 
Így telt el a nyár és jött a következő ősz: Ekkor erősen éreztem, hogy nem szeretném újra a féléves akvárium pucolásos tortúrát. De ha megfagy és elpusztul?  Volt Ernő, nincs Ernő? Barátnőmnek éppen jól jönne egy tenkőspáncélból készített díszdoboz... Nem ez nem lehet, férjem szerint ő már a családunk tagja (!). Megint jött a szakirodalom: áttelel, nem telel át, áttelel: ha elég nagy (az mekkora?), áttelel, ha dobozba tesszük, miután a bélrendszerét kiürítette, hibernálja magát, nem túl hideg és nem túl meleg helyen....Nekünk nincs is ilyen!!!

Lelkiismeret furdalással ugyan, de Ernő kint felejtődött a télre a kerti tóban. Közeli barátaim novembertől márciusig csak Teknősgyilkos-nak emlegettek és hetente min. egyszer spontán megjegyezték, vajon mi lehet szegény kis Ernővel? 

Aztán eljött április 2-a és Ernőnk a legnagyobb természetességgel kint napozott a tóparton:)))Sajátos pózban teszi ezt: kinyújtja a nyakát amennyire csak tudja, a fejét előretolja. Ha elől a jobb, akkor hátul a bal lábára áll rá, és az ellenkező oldali két másikat szintén kinyújtja előre és hátra, majd időnként ezt a pózt cserélgeti. Szépen lassan, komótosan. Szóval Ernő nemcsak, hogy túl élte a telet, de szemlátomást elégedett volt. 

Ennek a történetnek már több éve. Azóta Ernő ősszel, amikor a víz is tartósan tizenegynéhány fokosra hűl, eltűnik és április 2-án újra előjön. Tévhiedelmeket eloszlatva, nem a tó alján telel át, biztos vagyok benne, hogy kimászik és valahol a közelben beássa magát a földbe és hibernálódik, úgy ahogyan azt a szakirodalom is állítja.
És ez így mindenkinek jó, a téli teknősfelszerelést azóta meg árulom:)