Szomszédom a „biokertész”

Sietek leszögezni, hogy alapvetően semmi bajom sincs a szomszédommal, amolyan derék mindent tudó típus, aki félkönyökkel a drótkerítésre támaszkodva szívesen ad „én a te helyedben…” típusú jó tanácsokat, de igazából kedves ember.

Amikor mi újdonsült telektulajdonosként megjelentünk a látóterében, én éppen a lakásból kiszabaduló friss kertész korszakomat éltem, teleültetve minden talpalatnyi helyet a legkülönfélébb dísznövényekkel, amik persze utána különös körforgásba kezdtek, többször kicserélődtek és „átültetődtek” míg megtalálták végleges helyüket. Szerencsére elég hamar jött a következő: az ültessünk inkább őshonos, a mi éghajlatunkhoz jól alkalmazkodó meleg- és hidegtűrő fajokat korszakom, megspórolva az egzóták felesleges sanyargatásából származó esztétikai károkat, a pajzstetű inváziót vagy a téli cipekedést. Ezzel együtt változott a pázsitos udvar nagyszerűségéről alkotott véleményem is. Ugyanis megérkezésünkkor hősiesen, időt, pénzt és energiát nem kímélve befüvesítettük a teljes rendelkezésre álló területet. Talán egy egész hónapig örültünk a gyönyörű zöld pázsit jellegű füvünknek (javamra szóljon, hogy én már akkor is szárazságtűrő sport fűkeveréket vetettem), két nyáron át öntöztük (permetező fejjel, slaggal és csöpögtetéssel), gyeplazítottuk, gereblyéztük, utánvetettük, de egyre inkább látszott, hogy alul fogunk maradni a természet erői ellen folytatott küzdelemben. Így aztán hagytuk, hogy az angolszász gyarmatosítónál sokkal életképesebb bennszülöttek fokozatosan átvegyék a hatalmat és csak némi kis fűnyírással próbáltuk továbbra is rábeszélni őket arra, hogy füves gyepként viselkedjenek. De igazából nem bántuk meg, mert nagyon sok apró szépséggel gazdagodtunk, lett egy csomó kerek repkényünk, pongyola pitypangunk, piros levelű árvacsalánunk, tyúkhúrunk és sok egyéb "eredetigazolatlan" növényünk, amik azonban összességükben férjem meglátása szerint a jól gondozott gyep látszatát keltik (de csak messziről nézve). Viszont igazán vízszámla kímélő üzemmódban működnek még a júliusi forróságban is.

Nos, a mi szomszédunk ezekben az első, mára már történelminek mondható időkben, önkéntes tanácsokkal látott el a konyhakert, szőlő- és gyümölcs művelés rejtelmeiről, amire szerinte a kertet használni kell. De miután látta, hogy szaktanácsai ugyan látszólag meghallgatásra, de meg nem fogadásra kerülnek, nem erőltette tovább a dolgot.

De aztán jött a tavaly október és természetesen szemtanúja lett a legújabb, építsünk saját biozöldségest mániámnak. Nem meglepő, hogy kisvártatva újra feltűnt a közös kerítésünkre könyökölve és mint egy igazolva érezve  a több évvel ezelőtt elmondottakat, érdeklődött, hogy csak nem veteményest építek-e? 

Gondoltam most vagy soha és kihasználom az alkalmat, hogy szelíd, indirekt pressziót alkalmazva, elmeséljem neki: igen konyhakertet csinálok, és ráadásul BIOKERTET. Hátha ezek után ő is kapva kap az alkalmon, hogy megreformálva az eddigi elképzeléseit csatlakozzon az egyszemélyes bio mozgalmamhoz. Ebben persze nem kevés önös érdek is lakozott, ugyanis hosszú szakirodalmak szólnak arról, hogy milyen kilátástalan küzdelem a biokertészkedés 300 m2-en alig 80 centiméteres védő távolságra a  szomszédtól, ahonnan ha szerencsém van a széliránnyal a permetszer nem is, de a kártevők boldogan menekülnek majd át az én kis bioparadicsomomba.  

Elsőre a meggyőzésem biztosan nem sikerült, mert az én őszi robikapáláson és tavaszi jó kiadós lemosó permetezésen szocializálódott szomszédom arcára rögtön kiült, hogy mit is gondol ő a biokertészkedésről, mint amolyan hozzá nem értő háziasszonyok úri huncutságairól a magafajta profi kiskertészekéhez képest és eléggé kétkedő arckifejezéssel sok szerencsét kívánt nekem a kísérletemhez.

Hát így állunk a példamutatás és a szomszéd nevelés területén jelenleg. Mindenesetre drukkolok a mogyoró bokraimnak, amiket a telekhatárra ültettem, hogy nőjjenek minél gyorsabban és nagyobbra, hátha mintegy első védvonalként segíteni tudnak nekem legalább a nemkívánatos permetszerek felfogásában.

A biokertem egyelőre köszöni jól van, bár még a kezdeti fázisban vagyok. Kezdtem mindjárt a talajjal, amivel szerintem rendkívül jól bántam, nagy mennyiségű szerves trágyát és amíg volt, komposztot juttattam ki, valamint egy Meliorit nevű anyagot  (bio kertészkedésben is engedélyezett), amely a különböző ásványokat hivatott pótolni, ezzel is javítva a talajszerkezetet is. Folyamatos tanulmányozója vagyok a biokertészeti könyvek jó szomszédok-rossz szomszédok táblázatainak és a magokat eme alapelvek szerint vetettem el. A kikelő növények remélhetőleg segíteni fogják majd egymást és egyesítik erőiket a kártevőkkel folytatott harcban.

Tanultam néhány nagyon hasznos dolgot a kishantosi népfőiskolán is: kifejezetten az itt hallottak alapján készítettem egy olyan ágyást, mint a régi kolostorkertekben, ahol az ágyás peremén illatos fűszernövények pompáznak (zsálya, levendula, cipruska) abból a meggyőződésből, hogy az általuk kibocsátott illatanyagok és aromák megzavarják a kártevőket és azok nem találják majd meg az ágyás mélyén rejtőző, védtelen növényeket. Erősen hiszek a különböző, növényeket erősítő koktélok hasznosságában, az idén is készíteni fogok nekik csalán teát (esővíz+rengeteg friss csalán néhány napig érlelve), bőségesen megöntözve őket ezzel, amelyet az idén a lébe áztatott fekete nadálytővel is kiegészítek. A csalánnal való barátkozásban odáig jutottam, hogy tavasszal három csalántövet is ültettem a kertembe, remélem annyira jól érzik majd magukat, hogy erőteljes terebélyesedésbe kezdenek. A bio kertészkedésben az egyik legnagyszerűbb felfedezés, hogy szép lassan megváltozik az ember hozzáállása a jó növény- rossz növény kérdésben és azok a növények, amik eddig indexen voltak, lassanként visszavándorolhatnak a kertünkbe.

Életemben először én is tartottam lemosó permetezést, igaz, hogy életemben először vannak gyümölcsfáim is!!!! Igen, nem elírás, a lemosó permetezés létező fogalom a biokertekben is, léteznek olyan szerek, amiket a biokertészkedés is engedélyez. Izgatottan várom az eredményt.

Fűszernövények konyhakészen

Fűszernövényeket termeszteni balkonládában még kezdő kertésznek is hálás feladat, révén, hogy a legtöbbjük eredetileg is hozzászokott a sanyargatáshoz. Az olyan nagy kedvencek mint a rozmaring, a bazsalikom vagy a zsálya a Földközi tenger meleg és száraz mediterrán partvidékéről származik, egy napos balkon vagy terasz tehát ideális a termesztésükhöz. Egy tanácsot mindenesetre érdemes megfogadni: minél nagyobb edénybe vagy ládába ültessük a növényeket, így jobban érzik majd magukat és nekünk is kevesebbet kell öntöznünk őket, mivel a nagyobb földtömeg lassabban melegszik át és szárad ki. S bár sok fűszernövény szereti a napfényt és a meleget, az igazi nyári forróság elől nem árt azonban olyan szegletet keresni nekik, ahol nem kell egész idő alatt a tűző napon aszalódniuk. Gondoljuk csak meg, a kőpadló, a falak mind mind visszasugározzák a meleget.

A boltokban kapható általános földkeverékbe ültetve általában jól érzik magukat, főleg ha a jobb minőségűt és nem a legtőzegesebb fajtát választjuk, vagy ha mégis azt fogtuk ki, akkor érdemes 1/3-2/3 arányban normál termőfölddel keverni és egy kevés homokot is tenni a keverékbe, hogy a talaj laza legyen és ne tömörödjön össze nagyon az első öntözést követően.

A zöld fűszernövények között találunk évelőket és egy nyáriakat is. Évelők a kakukkfű, a borsikafű, a már említett zsálya (nem mindegyik fajta!), a menta (mojito :), a citromfű, a levendula, a tárkony és ha kellően védett helyen teleltetjük: a rozmaring is. Érdemes őket a telet követően finoman visszavágni, így újult erővel állnak majd neki a növekedésnek és pillanatok alatt benépesítik a számukra kijelölt balkonládát vagy cserepet. Egy másik trükk, hogy ha virágzás után levágjuk az elszáradt virágokat és éppen csak hogy visszavágjuk a végeiket, újra hajtani kezdenek majd, így tovább élvezhetjük az ízüket, mivel a legtöbbnél a friss hajtásvégeket vagy leveleket érdemes felhasználni a fűszerezéshez. Nagyobb cserepet válasszunk akkor is, ha a vasárnapi húslevest a maggi növénnyel vagy másik nevén a lestyánnal szeretnénk ízesíteni, én mindenesetre nagyon szeretem az ízét. A földbe visszahúzódva telel át és a következő tavasszal újra kihajt, nagy termetű, dekoratív növény.

Népszerűségben vitathatatlanul a listavezető zöldfűszer az egynyári bazsalikom, amelynek egyre különlegesebb fajtáit fedezhetjük fel a faiskolai polcokon: létezik például az apró levelű, kis termetű görög változat, ami talán még zamatosabb mint a hagyományos és az igen dekoratív bordó színű is. Nyugodtan lehet próbálgatni a fajtákat és személy szerint fűszerezésre inkább a zöld változatokat használom és a bordóban inkább csak gyönyörködöm. Egyik újabb kedvencem a koriander, szintén egynyári növény. Ha netán ritkábban főznénk egzotikus ételeket, a kecses fehér virágaival akkor is el fog bűvölni bennünket. De ez még nem minden, van itt egy másik különlegesség is, az olasz szalmagyopár vagy bevásárló csarnoki fedőnevén curry növény. Ha végigsimítunk rajta tényleg erős, fűszeres curry illatot áraszt.

A paleo étrenddel hódít az új őrület: a Stevia vagy magyarul jázmin pakóca, amelynek levele kiváló édesítő szer, de figyelem csak azok vállalják be, akik biztosan tudják, hogy télre lesz hová bevinniük, hiszen ez a Dél-Amerikában honos növény nem fog megbirkózni nálunk a téli hideggel.

Ha aztán belejöttünk az ültetésbe, bátran kísérletezhetünk a mangoldok különlegesebb színes levélnyelű változataival, a kisebb termetű, színes paradicsomokkal vagy akár a balkon ládában tartható eper tövekkel, díszes levelű káposzta-félékkel is.

A balkonunk vagy a teraszunk pillanatok alatt remek kiskertté alakítható csak egy kis kreativitás szükséges hozzá, színekkel, levélformákkal és illatokkal is kísérletezhetünk, csak egyet ne tegyünk! Ne feledkezzünk meg róluk és ne sanyargassuk őket öntözés és odafigyelés nélkül. Ha csak napi néhány percet szánunk rájuk hálásak lesznek és finomabbnál finomabb ízekkel örvendeztetnek majd meg minket.