Nem mintha szeptember 12-én nem sütött volna ragyogóan nap, már kora reggel is (egészen pontosan 5 óra 56 perckor), amikor a tyúkokkal való előzetes egyeztetésünknek megfelelően (a baráti körben, a facebookon és a blogban történt beharangozás alapján) boldog várakozással nyitottam ki a tyúkól ajtaját. MA VAN AZ ELSŐ TOJÁSOK napja.
És akkor ez a látvány fogadott:
Ez egyszerűen érthetetlen. Ezek a drága jó tyúkok ingergazdag környezetben nevelkednének, s napról napra gondoskodom a változatos táplálásukról és a szórakoztatásukról is, hogy ne unják el magukat.
Nézzük csak csupán az utóbbi napokat. Reggelire gondosan összeválogatott áztatott kenyérből, főtt (összemorzsolt) répából (természetesen sárga a likopin (karotin) szükséglet miatt), túróból (fehérje!) és darált magvakból álló keveréket kapnak, elegánsan feltálalva az etetőjükbe. Na jó, ha Pannika észreveszi, hogy mi folyik a háta mögött a reggeli tyúk ceremónia címén, akkor erőteljes ugatással fejezi ki a kerítésen túlról, hogy ezzel nem teljesen ért egyet. De azt hiszem, hogy ez a legnagyobb stressz ami a tyúkokat éri.
A reggeli szertartáshoz még hozzátartozik az is, hogy az udvaruk különböző pontján az alábbi ehető és egyben élvezetet jelentő dolgokat helyezem el nekik:- saláták (2 fej) nem túlságosan feldarabolva, hogy ők kapirgálhassák, húzkodhassák szét,
- időnként félbe vágott tökök, magos résszel felfelé, mert szeretik először oldalra fordított fejjel a magokat szemrevételezni, hogy aztán gyors mozdulattal egyenként kicsipegethessék őket.
- Természetesen a friss, tiszta ivóvíz az alapfelszereltség része.
- Ehhez jön még a délutáni órákban egy kis zöld,
- és hetente egyszer egy kis lisztkukac kényeztetés.
Szóval így jött el a szeptember 12-e és az eredmény egyszerűen siralmas volt. Közben persze a barátaim, akik július óta szelíden érdeklődtek: Megvannak még a tyúkok? Nem csinálsz egy kis tojáskrémet reggelire? Mi már 2-3 darabnak is örülnénk, nemhogy 30-nak. Szeptemberben tovább fokozódott a várakozás és 11-én este még Dublinból is kaptam egy sms-t a sokat sejtető "Na hogy vannak a tyúkjaid?" kérdéssel. A tyúkok köszönik jól voltak és szemlátomást egyáltalán nem stresszelték magukat a közelgő határidő miatt. 12-én aztán, miután be kellett vallanom a gyászos eredményt az egyik drága kollégám (úgy mellékesen állatorvos családból származik) a következőképpen ajánlotta fel segítségét, hogy a szomorú eredményen valamiképpen, de lehetőleg minél hatásosabban javítani lehessen:
"Menjünk s vágjuk el valamelyiknek a torkát csak úgy miheztartás végett, annak amelyiknek a legnagyobb arca van! Aztán akkor már a többiek tudni fogják, hogy mi az elvárás."
"De a kakasnak a legnagyobb az arca és abból csak egy darab van!" mondtam erre én.
A pedagógiai érzékemre erősen támaszkodva sikerült még egy kis haladékot kialkudnom a baromfi udvarnak azzal a kéréssel, hogy tartsunk be valamiféle fokozatosságot pl. most, elsőre részesítsük őket szigorú figyelmeztetésben és egyértelműen fogalmazzuk meg nekik az elvárásainkat!
Így a következő rajzot fogom jó erős szegekkel az ajtajukra kiszögezni belülről:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése