(Fél) Maraton életre, halálra

Az idén ősszel két (fél) maratonon is indulok és csak az egyik szól a futásról, a másik  egy sajátos kerti maraton, amiben versenyt futok az időjárással és a saját egyre nagyobb szabású terveimmel.

A futásban az az érdekes, hogy amióta futok azóta megváltozott a viszonyom az évszakokhoz. Kétféle van: a futóidő és a túl meleg. A futóidő 10 C alatt kezdődik, éppen amikor a legtöbben azt gondolják: most már ki sem dugom az orrom a jó meleg lakásomból. Pedig a nyári nagy meleghez képest most van a remek idő az országúti futáshoz, ráadásul még az is nagyszerű benne, hogy mivel úgyis besötétedik amikor futni indulok, mindig rájövök, hogy a novemberi délutáni sötétség ellenére is van élet. Kivilágítás ugyan nem nagyon, de emberek és más őrült futók az utcákon igen. Szóval szeretem a novemberi Balaton maratont, ami nevével ellentétben két fél és ebből az egyiket mindenképpen az idén is le szeretném futni és ha lúd legyen kövér, a tavalyinál jobb idővel (le is írom ide: 1 óra 50 percen belül).

A kerti maraton is a túlzottan meleg idő elmúlásával vette kezdetét. Vannak ennek a maratonnak évről-évre ismétlődő elemei és vannak olyanok is, amik azért keletkeztek, mert új nagyszabású terveim vannak. De ezekről majd csak később mesélek.

A rutin műveletek azzal kezdődnek, ha Ernő végérvényesen kiköltözik a tóból és beássa magát télire. Valójában nem tudom pontosan, hogy hova, mert még sosem sikerült kifigyelnem. De ez a biztos jele annak, hogy a tavat elő kell készíteni az áttelelésre. Sokan azt gondolják, hogy az aranyhalak megfagynak a tóban, vagy hogy hibernálják magukat és mozdulatlanul telelnek át. Valójában egyik sem: ha kellő mélységű a víz (legalább 80-120 cm) áttelelnek, sokkal lassabban mozognak mint nyáron és nem is esznek, de egyébként mindenben normálisan működnek. Ami a legfontosabb, hogy nem szabad hagyni, hogy a tó befagyjon, mert oxigénre van szükségük a túléléshez. Így aztán leszerelem a vízszűrőt, csak a vízforgatót hagyom bent, hogy mozgásban tartsa a vizet a befagyás ellen, majd letakarom a tavat, hogy megvédje a belehulló levelektől. Több évi kísérletezés után a Raschel háló vált be a leginkább, így ezt használom (először meg voltam győződve róla, hogy Gresham a neve,de most végre rákerestem a neten:)), mert a szabálytalan alakú tavon ezt tudom a legegyszerűbben és a leghatékonyabban elteríteni, ellentétben a merevebb, négyzetes rácsokkal. Valahogy így fest, amikor elkészül:

 Nagyon fontos a jó időzítés, hogy a a hálót (Raschel!!!) akkor szedjük össze amikor már az összes levél lehullott, de a víz még nem fagyott meg. Sajnos bizton állíthatom, hogy ha elkésünk, utána már lehetetlen lesz begyűjteni.  A legremekebb ötleteim egyike volt a tóépítéskor, hogy (fél)körbe ültettem sövényszerű bokorsorral, főleg fűzfélék, somok, amik nemcsak optikailag tágítják a tó méretét, hanem nagyon sok, a szél által felkapott levelet felfognak és nem engedik a tóban landolni őket.

A kerti maratonom következő állomása a tyúkól szigetelése lett. Sejtettem, hogy nem lesz egyszerű küldetés, próbáltam húzni-halasztani, ismét szakértői segítséget igénybe venni: "tyúkszakértő" barátaim, ismerősök, ismerősök-ismerősei körében, hátha mégse kell belevágnom. A hasznos észrevételek közül, miszerint a tyúkok megfagynak-e télen, most csak néhányat idézek:

·         "Csak nem akarod ezt így akarod hagyni? Szerencsétlen tyúkok, biztosan megfagynak!"

·         "Szerinted a fácánok hogyan telelnek át az erdőben? Azoknak sem szigeteli le senki a fészküket..."

·         "Hát nem is tudom, én a helyedben azért lehet, hogy csinálnék vele valamit. Tudod tehetnél bele,olyan kinti gázmelegítőt, mint amilyen az éttermek teraszán van."

·         "Ezek olasz csajok, lehet, hogy azért melegebb időhöz szoktak. A ház meg angol terv alapján készült, ott meg nincs is igazi tél."Hát nem tudom...

Hát legyen! A lelkiismeretem nem hagyta, hogy az álmomban látott kép az ülőrúdba kapaszkodó mirelit tyúkokról egy reggelre szomorú valósággá váljon, így belevágtam. A Nikecell - Rockwoll (bocsi a termék megjelenítésért!) kérdés a második javára dőlt el, mivel ebből nem potyoghatnak kis fehér golyócskák, felkeltve a tyúkok érdeklődését, hogy aztán puszta lelkesedésből a változatosság iránt, felcsipegessék. Ráadásul a Rockwoll egyszerre szigetel és szellőzik is. Az előnyök ebben ki is merültek, aki ugyanis már próbált belülről, kicsi, szűk, mindenféle ki- és beugróval tarkított helyen szúrós kőzetgyapot táblával boldogulni, az tudja, hogy miről beszélek. Két napi kemény munka és a házikó alja meg 2 és 3/4 oldala elkészült, elegáns fekete geotextíliával bevonat kőzetgyapot szigeteléssel, amitől a tyúkól eddig fehérre meszelt falai egy ravatalozó belsejére kezdtek hasonlítani (dehát a tyúkok úgyis csak alvásra használják). A második menetben (most következtek a legbonyolultabb részek: tojó doboz, ki- és lenyitható ajtók, ülőrudak csatlakozásai) újabb zseniális ötletem támadt, amikor bizton látszott a szigetelő táblákkal ez nem fog menni. A POLIFOAM szivacs!!! És lőn. Jelenleg a házikó belseje 2 és 3/4 részben fekete, 1 és 1/4 részben ezüstösen csillogó fémes színű, abszolút retro hatású: a 80-as évek diszkó stílusában. Viszont a tyúkok boldogok, jöhet a tél és a hideg!

A harmadik, legnagyobb szabású vállalkozásom egy konyhakert építése lett. Ez van, végérvényesen megfertőződtem. Szeretnék egy jól megtervezett, mesterien megépített, mutatós veteményest. Hozattam földet, bio szürkemarha trágyát, fagerendákat ágyásszélnek, geotextíliát a majdani gyomok távoltartására  (egy része ugyan már beépült a tyúkólba, de azért van még belőle:)) és ásni kezdtem. A versenyfutás kezdetét vette ugyanis, még rengeteget kell ásnom, mielőtt véglegesen beáll a fagy. Nem hagy nyugodni a gondolat, amit a kishantosi biokert tanfolyamon hallottam: még egy gyenge őszi szántás is jobb mint egy erős tavaszi. Ez a konyhakertre interpretálva: ősszel kell a kertet felásni, csak az amatőrök ásnak tavasszal. És ez így igaz, sokkal nagyobb az esélye, hogy a talaj különböző szintjein található élőlények visszakerülnek a megfelelő mélységbe, miután ásással megbolygatjuk őket! Szóval ások, ások és ások. Ráadásul egészen mostanáig abban a boldog tudatban éltem, hogy a legtöbb magot és növényt csak tavasszal kell elvetni és ültetni, néhány őszi fokhagyma és eperpalánta kivételével. És ez majdnem igaz is: A nagy átverés viszont az, hogy rengeteg növény esetében a zacskón a következő olvasható: vetése február-március, amint rá lehet menni a talajra. Ez így szép is, de ha én februárban megyek rá először az addig focipályának használt leendő kertemre... nos akkor lehet, hogy a spenót, saláta, korai borsó és a hagyma és még sok egyéb nem az elkövetkezendő márciusban kerül majd bele a földbe.