Madárbarát kert télen

A tél talán a legalkalmasabb időszak arra, hogy teszteljük: mennyire madárbarát is a kertünk? A lehullott lombok nem takarják el a szemünk elől  tollas látogatóink titkos életét, így sokkal alaposabban megfigyelhetjük őket. Ebben az időszakban a három legfontosabbat nyújthatjuk madarainknak, ez pedig az: élelem, a víz és a menedék.

Több éves kísérletezés után a kedvencemet, a klasszikus házikó alakú etetőt véglegesen kivontam a forgalomból és most már csak faágra fellógatott drótból hajlítottat használok, kis háromszög alakú tetővel a tetején. A házikó azért nem vált be, mert a kiterjedt veréb sereglet reggeltől estig benne tanyázott, mindent kiszórt belőle, ami meg éppenséggel bent maradt, ahhoz nem engedte hozzáférni, a többi, kevésbé rámenős kis madarat.
A dróthálós igazságos: senki nem tud beköltözni, odarepül, kivesz egy magot és már repül is tovább. Azt a méretet vegyük, amiből a kisebb magok sem potyognak ki, ugyanakkor a rácsokon keresztül kiférnek belőle.

A magokkal kapcsolatban: az abszolut ranglista első helyén nálam a fekete napraforgó végzett, megelőzve a különféle szupermarketekben kapható gömböket és keverékeket. Így én ezt veszem, nem kis tételben. De amióta a tyúkos-madáretetős téma érdekel, felfedeztem, hogy még a városban is vannak kisgazdák, akiktől ezt viszonylag olcsón, nagy mennyiségben is be lehet szerezni. Ez azért fontos, mert még az ember lányának is elszomorító látvány az üresen tátongó madáretető, hát még a hasztalanul próbálkozó madárkáknak! Vegyünk nagyobb zsákkal, hogy folyamatosan etethessük téli kis vendégeinket!

Aki eteti őket, biztosan megfigyelte, hogy a madarak bizony óvatosak, minél egzotikusabbak, annál félénkebbek. Tudom, hogy mindenkinek az a vágya, hogy lehetőleg az ablakában etethesse őket, de ez nem a legjobb megoldás. Érdemes egy olyan fát kiválasztani, ami kellő távolságban van: mi még láthatjuk a jövevényeket, de a mozgásunk már nem zavarja őket. A madarak a legjobban azt szeretik, ha nem kell az etetőhöz egy nagy üres terület közepére bemerészkedniük, mert ilyenkor nagyon védtelenek. Az etető helye mellett, legyenek bokrok is, ahol előtte megtelepedhetnek (akár el is bújhatnak) és felmérhetik a terepet. Sok madár úgy táplálkozik, hogy nem az etetőnél eszi meg a magot, hanem a karmai közé veszi és a bokrok között fogyasztja el, majd újra visszatér az etetőhöz egy következő adagért.

Téli időszakban, ha a verebek és a szénfejű cinkék már kellőképpen elszemtelenednek, rendszeresen megjelenik egy ragadozó madár a kertemben (sztem fajta szerint: kis sólyom) és rendet tesz közöttük. Így olyan látogatóm is van, amit nem közvetlenül, hanem közvetve etetek és bevallom, ha jön, akkor neki drukkolok, mert olyan szép! Szereti a jó kis kövér, gyöngyszürke balkáni gerléket is, ráadásul azok nem tudnak elbújdosni előle a bokros sövény mélyébe.
Jó kis trükk, ha valakinek a kinézett etetőfa mellett nincsenek bokrai, hogy nyár végén, ősszel elkezdi összegyűjteni a levágott ágakat az etetőhely mellett és egészen tavaszig ott hagyja a kupacot, így madár szemmel olyan lesz mintha bokrok lennének az etetőhely mellett.

Minden madárbarát titkos reménye, hogy hozzá nagyon különleges madarak érkezzenek. Nos, hogy milyenek jönnek majd, ez több dologtól is függ. Például, hogy a környéken található-e erdő vagy inkább csak nyílt rétek és mezők. Az utóbbinál kevésbé számíthatunk erdei madarak jövetelére, viszont állandó vendégek lehetnek a verebek, a fekete rigók, a szénfejű és a kékcinegék valamint a szarkák, időnként tengelicek.
Mindig megfigyelhető azonban, ahogyan haladunk előre a tél folyamán és fogynak a készletek az eredeti élőhelyeken vagy hidegebb lesz, úgy jönnek meg az átutazó vendégek. Hozzám például minden télre beköltözik egy vörösbegy (ő az egyik kedvencem:)), január végefelé megérkeznek a más madarakkal  ugyan nem túl kedves, ádáz természetű fenyőrigók (nagyon szeretik az ezüst levelű fák vagy más néven olajfűzek bogyóit), de megálltak már megpihenni pompázatos csonttollúak is.
A bogyós bokrok maradékai és persze némi víz is csodákat tehetnek, ez utóbbinál figyeljünk arra, hogy nem legyen mély az edény, a víz ne fagyjon be és, hogy a macskák ne tudják észrevétlenül becserkészni a benne fürdőzőket.
A verebeket leszámítva:) (én azért bírom őket leginkább a Vili a veréb mese miatt) a többi madár pontosan tudja, hogy meddig tartson a téli vendégség, amint olyan lesz az idő, visszatérnek a kedvenc élőhelyükre, és egyszer csak nem látjuk már őket az etető környékén, egészen a következő őszig, de addig tartsunk ki és ne hagyjuk abba az etetésüket!