Meg kell mondanom, hogy nekem nincs bajom a fizikai munkával,
kifejezetten imádok pl. ásni vagy földet talicskával hordani, a kertem
tulajdonképpen az én kondibérletem. Vitán felül a kertészkedés vegytiszta
fizikai élvezet: mozgás, természet, izomláz, derékfájás, napfény és jó levegő.
Mégis van abban valami, hogy lehet nagyon sok, és kevesebb
munkával is kertészkedni. Szerintem megoldás kulcsa az állandóság, hogy a
kertünk egy jól felépített ökológiai rendszer-e, ahol megvannak az állandó és a
dinamikusan (azaz évről-évre) változó részek és, hogy ezek egy jól működő
egyensúlyt teremtenek-e.
Sajnos ezzel szemben sokaknak a "hagyományos"
kertművelés, olyan mint a TSZ- mezőgazdaság miniben: őszi
mélyszántás-vegyszeres talajfertőtlenítés-műtrágyázás-boronálás kombó
veteményesekre tökéletesített változata: "ősziásásnélkülnemmegy-biztosamibiztosadjunkakártevőknekegykicsit-szórokkiegykispétisótazcsaknemárt- egykistavaszilemosózásazértazkell-azágyástmegmajdmegcsináljaazasszony".
Aztán meg....az ültetés, gazolás, kapálás, öntözés, betakarítás, kapálás,
öntözés, borsószedés, krumplibogárirtás, gazolás, kapálás és így
tovább....februártól októberig. Tényleg elég soknak hangzik ez így.
A saját praxisom alapján viszont igenis azt állítom, hogy egy
jól megtervezett, megfelelő arányban állandó és dinamikusan változó elemekből
kialakított, rendszerszemléletben működő kert, a megépítésekor több munkát
jelent ugyan, de ez később bőségesen megtérül, azaz a fenntartása már kevesebb
munkát jelent. Hogy miben?
Például ebben:
Kevesebb ásás
Ősszel nincs is miért ásni egy olyan kertben, amelyik
sokféle növény társulásából áll, hiszen sok zöldség még javában terem az
ágyásokban (pl. saláta félék, kelbimbó, őszi retek, spenót és cékla), az évelők
a helyükön (fűszer- és aroma növények, csicsóka), a vegyes bokor szegélyek
alján szépen halmozódik az őszi avar, jól áttelelnek majd benne a kerti rovarok
és kisebb rágcsálók, a talajban pedig a többiek.
Tavaly tavasszal ért először az élmény, hogy a csudába nem is
kell ásnom, mert annyira morzsalékos a talaj. Egyetértek azzal a szabállyal,
hogy a biokertész nem is igazán ás, mert felbolydítja a talajszelvények
élővilágát és széttúrja az eszerint beállt, hasznos talajlakó élőlények
életterét. Ugyanakkor vannak azok a körülmények (kötött talaj,
áthatolhatatlanul kemény rögök), amikor az ásás egyszerűen nem kikerülhető.
De mivel egyszer már sikerült a mostani kertemben a nehezen
szétmorzsolódó rögökből több éves szerves trágyázással és intenzív komposzttal
való kezeléssel igazán csodálatos, kézzel morzsolható talajt teremtenem, ahol
némi ültetés előtti talajlazítás igen, de az ásás már szükségtelen, most is
azon leszek, hogy ez az új helyemen is így legyen.
Kevesebb ágyás építés
Szeretem a szabályosan megtervezett, szépen megépített
kerteket. Ez a gyengém. Én az ágyásaimat több évre építem, az első kertemben
fűrészmalomban hasított gerendákkal kerítettem körbe őket, amelyeket téglára
ültettem fel, hogy nehezebben rohadjanak el a talajból felszálló és a
csapadékból adódó nedvességtől. Legalább ennyire vonz a használt téglából
megépített vagy a vesszőből font ágyásszegély. Mindenesetre a vagy-vagy híve
vagyok, az egységesség jobban kiemeli a növények sokféleségét.
Ha egy kertben az ágyásokat ilyen vagy olyan módszerrel
építjük meg, esetleg még évelőkkel is szegélyezzük őket (pl. a kolostorkertből
vett példa alapján rovar "becsapó" aroma növényekkel), biztosan nem
fogjuk minden ősszel szétdúlni és tavasszal újra építeni az egészet, inkább
csak benépesíteni palántákkal, egynyári növényekkel az üres helyeket.
Kevesebb kapálás
Gondolom a kerti utak gazolás mindenkinél szerepel a toplistás
tevékenységek között. Ha csak annyit teszünk, hogy a legfőbb utakat fűnyírónyi
szélesre tervezzük és befüvesítjük, az útgazolás egy csapásra lekerülhet erről
a listáról. A derékfájdító kapálás helyét átveszi a "drágámlenyírnádazagyásokköztisafüvet??",
ami lássuk be, hogy sokkal kellemesebb tevékenység.
Persze a kertben nemcsak sztrádákon száguldozunk, szükség
van keskenyebb utakra is. Én ezeket a folyamatosan termelődő ágaprítékkal
mulcsozom, mire átnő rajtuk a gaz vagy összeesnek, megérkezik az újabb
adag. A titok, hogy elég vastag legyen.
Kevesebb öntözés
Ha nincs kiépített rendszerünk, akkor az öntözés rengeteg
időt elvesz az életünkből. A jó hír, hogy van néhány trükk, amivel a véget nem
érő, mindennapos öntözés ritkítható. Például, hogy ha a széles utak
kereszteződésébe egy-egy lazább lombozatú fát ültetünk, ezek, ha megnőnek a
napjárásnak megfelelően árnyékkal óvják a körülöttük lévő növényeket. Emellett
a levágott fűnyesedék csodálatos anyaga az ágyások takarásának, nem hagyják
kiszáradni a talajt, később pedig összeesnek és szinte eltűnnek a felszínről,
de persze előbb-utóbb belekerülnek az ágyásaink földjébe. Bátran gyűjtsük egész
nyáron a fűnyesedéket és mindig pótoljuk vissza azokra az ágyásokra, ahol már
túlságosan összeszáradtak, vagy széttúrták őket a szemtelen feketerigók.
Figyelem!!!
Végezetül muszáj felhívnom mindenki figyelmét az ökológiai
kertek olyan új munkaformáira, mint: a nyitott szemmel járás, madármegfigyelés,
Jééé nekem már egy gyíkom is van! típusú rácsodálkozás, csodás májusi
hajnalokon pizsamában kertészkedés, alkonyatkor denevér légibemutató bámulás és
sorolhatnám még rendre a többi hasonlóan élvezetes munkákat:)))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése