Tyúkok eldöntötték: szétnéznek a birtokon

Még az ősszel történt, hogy három évnyi biztonságos kerítéshasználat után (tyúkok bent-én kint), úgy döntöttem végleg megbízom bennük és kibővítem az udvarukat.Hozzá is kerekítettem egy csinos, vadregényes részt a fennhatóságuk alatt állóhoz csupán egy méter magas, könnyed kis kerítéssel és vágtam egy átjárót a régire (duplán megerősített cirka 195 magas), hogy hadd kalandozzanak kedvükre a csalitosban.

Igazán boldognak és elégedettnek látszottak a bővítéssel, attól fogva szinte nem is használták a régi udvarukat. Reggel, amint egymás után kisorjáztak az óljukból, egész napra bevették magukat a bokrosba, csakis enni és inni jöttek elő, mert én továbbra is ragaszkodtam a megszokott rendhez: az etető meg az itató álljon csak az eredeti helyen. 

Tavasszal úgy egy hete, amikor délután hazaszaladtam valamiért, arra figyeltem fel, hogy az egyik fehér tyúk kint peckezik az udvarban, kivülről párhuzamosan a kerítéssel, hanyagul tudatva a bent lévőkkel: ugyan van itt kutya, meg kerítés, meg mindenféle szabály, de én azért kint vagyok....

Kétségbeesetten keresgéltem, hogy hol lyukadhatott ki a kerítés és jött elő a fehér dög. Naná, hogy rohannom kellett volna tovább és most tessék, vigyázhatok, hogy csak nehogy hirtelen mozdulatot tegyek és megijesszem szegényt. Türelem, nagy levegő, meggyőzés és extra mag-szórás segített: a tyúk a nyitott ajtón át nagy kegyesen visszakormányozta magát a többiekhez... és persze elmesélte nekik, hogy na jó, most az egyszer az okos tyúk enged....!

Aztán napokig nem történt semmi rendkívüli, tyúkok bent, én és kutya kint, időnként morog és megugat. Mígnem egy szép napsütéses napon tisztes tyúklátótávolságon kívülről arra leszek figyelmes, hogy a fehér tyúk egy elegáns szárnylendítéssel fent terem a kerítés tetején. Hinta erre- hinta arra, szétnéz, nincs senki...így kecsesen kihuppan az udvarra. A többiek persze figyelik. 

Jól van, gondoltam, ha nincs lyuk, csak szándékos elkövetés, akkor ha megtalál a kutya az a te bajon lesz, majd visszamész, ahogy tudsz vagy ahogy kijöttél. Végre Pannika is felfigyel arra, hogy az ő udvarán történik valami rendkívüli és (ugyan nem eltúlozva a tempót) odarohan, a tyúk pedig mint egy fehér hópihe (na jó, egy kövér) visszalibben a kerítésen, a túloldalról elégedettem vigyorog, majd eltűnik a bokrok alatt.

A tyúk expedíció ma érte el a tetőfokot. A férjem délután egyszer csak hív: "Te, az összes tyúk kint van az udvarban!" Erre én: "Csald el gyorsan a kutyát, nehogy bántsa őket!" Majd ő: "De hát a kutya egész nap velük volt!"

Ezek után joggal bíztam benne, hogy a fehér tyúkprofesszor azt is megtanította nekik, hogyan kell hazamenni sötétedésre. Mit mondjak? 70-30% nem olyan rossz arány. Szürkületkor hét tyúk az ólban is volt, a nyolcadik viszont úgy döntött ő mostantól a garázsban alszik majd, és ahogy észrevett még jobban iparkodott megvalósítani ezt a tervét (úgy húztam ki az utolsó pillanatban egy doboz alól). A két legkövérebb fekete-fehér pöttyös pedig elégedetten egyensúlyozott a kerti padunk támláján, szerencsére már félálomban, így remélhetőleg nem is emlékeznek majd rá, hogy egyszer kint jártak és majdnem ott is aludtak a birtokon.

Mindenesetre az átjárót befalaztam (helyesebben: tyúkdrótoztam), a bizalom megszűnt és egy kiadós kerítés magasítás nélkül nem is fog visszatérni egyhamar.