Az akut kerthiány tünetei

Az akut kerthiány nevű betegség menetrend szerint ilyentájt kezdi nálam felütni a fejét. A tünetei pedig a következők:

1.   

1. Feltűnő odafigyeléssel kezdem gondozni a szobanövényeimet, amelyeket tavasztól aztán fokozatosan újra utolér az egészséges elhanyagoltság állapota. Több éves tapasztalatom, hogy a szobanövényekre a legnagyobb ártalom a túl gondos tulajdonos, aki folyamatos öntözéssel, műtrágyázással és átültetési akciókkal frusztrálja őket, amit ők aztán hirtelen elsárgulással, kirohadással vagy éppen a földjükbe telepedett kis fehér bogárkák mozgósításával  jutalmaznak.

2.    Előkerülnek a polcokról azok a kerti könyveim, amiket kifejezetten ezekre az alkalmakra tartogatok, mert valahogy úgy hatnak rám mint az elvonókúrán a megvonási tünetek: annyira felerősítik a bajt, hogy szinte már jól esik szenvedni tőle.Vannak visszatérő kedvenceim: angol klasszikusoktól (Christopher Brickell: Dísznövény enciklopédia, Tony Lord és Andrew Lawson: Harmonikus kertek enciklopédiája, Christopher Lloyd: Virágos kert, Terence Conran és Dan Pearson: A modern kertművészet) egészen az olyan igencsak hasznos művekig mint A biokertészet enciklopédiája Christine és Michael Lavelle-től vagy a Biokert Marie-Luise Kreuter-től vagy egy magyar remekmű: Zöldség- és fűszer-különlegességek termesztése, ami Horváth György műve és persze az internet.

3.    Az idén egy újabb elfoglaltságot találtam a tünetek fokozására: kéthetente átválogatom  az ősz folyamán különböző országokból beszerzett zöldség-és virágmag gyűjteményemet, ültetési idő, macerás ámde megéri, anyukámnak is volt legyen akkor nekem is, na jó ezt csak ha nagyon elszánt leszek, és más egyéb szempontok szerint. 

Már előre tudom, hogy tavasszal viszont nagyon nehéz lesz lépést tartani a természettel és a legalkalmasabb pillanatban kiültetni mindent, így készítettem egy táblázatot, ami talán segíthet mindenkinek, arról, hogy mit mikor kell elültetni. Ráadásul az elkészítése, még ha csak egyelőre gondolatban is, de idevarázsolja a tavaszt.

Mit?	Mikor?	Hogyan?	Mennyire macerás?
Csicsóka Légy résen: évelő, kiirthatatlan, titokban vándorol és a kert legváratlanabb pontjain bukkan fel.	Ősszel (védeni kell) vagy tavasszal, Én az idén kipróbáltam az őszi ültetést, várom a fejleményeket.	Fészekben, 50-60 cm-re	Igénytelen, de érdemes a talajt előre megtrágyázni, később pedig időnként ritkítani, mert a gumók, ha nem lesz elég helyük, egyre kisebbek lesznek.
Lestyán  v. magginövény, a levele bármilyen levessel tényleg csodát tesz.	Melegebb helyet szeret, gyökere áttelel, csak ritkán fagy ki, a palántákat szeptember végén, októberben kell kiültetni. Védeni kell a fagytól.	Szerintem a legbiztosabb módszer a palántázás.	Szereti a vizet, de a talajválasztásnál fontosabb a hő- és a fényigény.
Rebarbara Szeretem nagyon, mert szép növény, olyan mintha óriás lapulevelek lennének a kertben, csak meg lehet enni őket (szárukat!!). Ráadásul már többféle díszváltozata is létezik.	Ősszel tőosztással lehet szaporítani, ha van ismerősünk, akinek már van ilyen növénye.	Ismét csak a palántázást tudom mondani mint biztos módszert, ha a semmiről kezdünk. Egyre többfelé lehet venni tavasszal.	A helyét érdemes ősszel előkészíteni, napsütötte vagy félárnyékos helyeken nevelhető. Sok vízre van szüksége, hogy szép legyen.
Édeskömény  Az egyik kedvencem:) Szemfüles magyar kofák  nyári kaporként  árulják a piacon és meggyőznek róla, hogy nem baj, ha nincs is kapor illata, ráadásul nem is a levelét kell megenni:((	Kora tavasszal, amikor a talajra rá lehet menni (F.vulgare), júniusban olasz édeskömény (F. vulgare var. azoricum) mert melegben csírázik. A kertbarát magazinban viszont azt olvastam, hogy novemberben, így ezt is kipróbáltam.	Sorban, 2-3 cm mélyre, sorokat egymástól 40-50 cm-re. Érdemes szerintem valahova a kert szélébe, mert ha nem esszük mind meg, akkor magasra nő és szépen keretezi a kertet.	Nem szabad frissen trágyázni, előre (még ősszel) el kell készíteni számára a talajt!! Később ritkítani kell, 10-15 cm tőtávra.
Feketegyökér Téli spárgának is nevezik, mert fagymentes időben egész télen szedhető. Nálunk csak néhány menő étteremben fordul elő egyelőre az étlapon.	Tavasszal, korán kell vetni.	4-5 cm mélyre, sorokat 20-25 cm-re egymástól, később ritkítani kell.	Fontos számára a mélyen lazított talaj, mert különben nem lesz szép egyenes a gyökér. Sok nedvességre van szüksége.
Pasztinák Régóta üldözöm a piacon, még sosem vetettem, de már nagyon szeretnék egyszer!!!!	Februártól áprilisig lehet vetni.	Sorba: 0,5-1,5 cm mélyre, a sorokat 30-40 cm-re egymástól. Később, ha túl sűrű, ritkítani kell.	Áttelel, de a meleget is jól tűri.
Retek (tavaszi, hónapos) Nagyon sok fajtája létezik. Pl. a piros kerek, ami az én kedvencem, korai vetést igényel,  mert a nagy melegben és szárazságban már semmi sem lesz belőle!	Április elején.	10-25 cm-kénti tőtávolságra.	A földi bolhákat amik a semmiből pont akkor kerülnek elő, amikor elkezdhetnénk leszedni, a talajnedvesség és a köztes  saláta ágyak tarthatják távol.
Levélmangold Ha a színes levélnyelű változatot vetjük, gyönyörűen mutat a kertben. Én nem igazán szerettem gyerekkoromban, és eddig is csak dísznek ültettem, de sosem lehet tudni:)	Április előtt nem érdemes vetni.	3-4 leveles korban 30-40 cm-re kell ritkítani.	Nem túl fagyos teleken áttelel (de ez nem nálunk van sajnos:(( legalábbis nekem még nem sikerült az átteleltetése.
Cékla Szintén nagyon szuper növény, mivel már a levelét is lehet szedni salátának, nem beszélve a kis piros gömbökről később.	Április második felében, de lehet később is próbálkozni vele. Ha nagy a meleg nem nagyon jön be a második menet:(	12-15 cm tőtávolságra, vagy ritkítani bébicékla korában:)	A bolhaügyek sajnos itt is gondokat okozhatnak mint a reteknél:((
Spenót Több fajtája is van, pl. létezik az egész nyáron szedhető új-zélandi változat is (amit én nem szeretek és a tyúkok sem:((, de a normál hagyományost azt igen!! Ráadásul beszereztem egy eper-spenót névre hallgató változatot is, durva hogy ilyen is van már, nem?	Egészen korán lehet már vetni, amikor csak tudjuk, február végén, március elején.	10 cm-es tőtáv, 30 cm-es sortáv.	Salátának, köretnek, gnocchiba, csak a fantáziánk szabhat határt.
Sárgarépa Az idén szereztem egy teljesen gömb alakú és egy kívül lila, belül bíbor színű változatot is.	Március elején lehet már vetni.	10 cm-es tőtáv, 30 cm-es sortáv.	Minél ügyesebben vetjük és betartjuk a tőtávolságokat, később annál kevesebb munkánk lesz vele. Ráérőknek egy tipp: étkezési keményítővel felragaszthatjuk a magokat egyenként a megfelelő távolságra hosszú, a földben feloldódó papírcsíkokra, így később nem kell egyelnünk.
Saláták Minden színben, fajtában és formában.	Március elején lehet már vetni.	Cserépbe, sorba.	A csigák és minden más probléma ellen én az idén is cserépbe fogom vetni őket. Amíg nincsen nagy meleg folyamatosan újra vethetők és szedhetők.
Kelfélék Nagy rajongója vagyok az olyan dekoratív kelféléknek, amiknek már semmi köze a napközis kelkáposzta főzelék alapanyaghoz. ennél már sokkal izgalmasabbak is léteznek mint pl. a pálmakel.	Másodnövényként is lehet vetni a retek, borsó és a salátafélék után.	70-80 cm-es tőtáv.	Egész ősszel sőt a fagyok beálltával is szedhető.
Tökök minden mennyiségben. Egyrészt mert szépek, másrészt mert finomak. Rengeteg félét szereztem, meglátjuk mi lesz belőlük:)	Április végétől folyamatosan júniusig lehet vetni a helytől függően.	Helyre vetve bokorba szokás 2-3 magot. Viszonylag nagy tőtávra.	A talaj előkészítést érdemes már ősszel elvégezni, viszonylag hosszú tenyészidejűek!
Lóbab Vicia faba Magyar oldalakon egyelőre takarmánynövényként említik, de én hiszek benne, hogy nem csak az, ráadásul dekoratív növény.	Március közepén.	Sorba, 30 cm-enként.	Vízigényes.
Bab Persze nem a legegyszerűbbekkel szeretnék kísérletezni:)	Áprilistól júniusig, bár áprilisban eléggé kockázatos.	40×30 cm távolságra, 4-5 cm mélyre, úgy, hogy 5-6 magot egy fészekbe.	Bokor és futó változat is létezik, a futóról gondoskodni kell, hogy futhasson:)
Pitypang levelű cikória Erre is már régóta vágytam, mert nagyon izgi növény!!! Vicces, hogy ráadásul a katáng rokona.	Áprilisban.	10 cm-enként.	Elvileg évelő bár nálunk az áttelelés esélyei sajnos erősen korlátozottak.
Sarkantyúka Látszólag virág, de valójában mindene ehető, ami a föld felett van.	Áprilisban.	10-15 cm-enként.	Virága és levele is ehető. Sajnos nekem az utóbbi kísérleteim mind kudarcba fulladtak vele titokzatos, hordákban támadó kis fekete bogarak miatt, amik mindenét lerágták. De az idén újra felveszem velük a harcot.
Földi mogyoró Nem biztos, hogy ezen az éghajlaton kell próbálkozni vele, de hátha:)	Csak 20-25 C-nál csíráznak a magok (ápr. vége, május eleje), tűző napot szereti.	Helyre vetve bokorba, vagy palántázva.	Virágzás után (közben) fel kell kupacolni a töveket, mert a föld alatt fejlődnek a mogyorók (földi:)), 2-3 alkalommal meg kell ismételni. Szeptember végén kell szedni, ha elsárgult  a növény. A termést szárítani kell.

Latin csajok Szibériában

Igazából tudtam, hogy a novemberi tavasz után előbb utóbb el fog jönni az igazi tél és a hideg.

Sőt a mínuszok és a hó meg a fagy is! Természetesen a körülöttem élő tyúk szak- és kevésbé-értők közötti közvélemény kutatásom miszerint a tyúkok hogyan vészelik át a telet, a szokásos eredményt hozta: a "nem kell túl aggódni a dolgot, miért szerinted a parasztok..."-tól egészen a "helyedben már régen beszereztem volna egy tudod olyan gázmelegítőt, ami az éttermek teraszán is van"-ig, megannyi hasznos tanácsot kaptam tőlük. 

Az izgalmamat tovább fokozta, hogy a hagyományos tyúktartásról szóló remek könyvemben az alábbiakat szögezték le: a parasztudvarban a tyúkólat hagyományosan a nagyobb állatok istállójával építették egybe és télen ezek melege fűtötte a tyúkokat is. Hát nekem teheneim azok végképp nincsenek...(egyelőre...legalábbis:)) A másik nem túl biztató dolgot A tyúkfajták és tartásuk c. klasszikus sugallja, miszerint a tyúk eredetileg Indiából származik, ahol mint tudjuk jórészt meleg van, hacsak nem a Himalája tövéből ? A következő mondat viszont már jóval reményt keltőbb: mintegy 4-5000 éve  domesztikálták őket és azóta gyakorlatilag "világpolgárokká" váltak. Nos ebből a négyezerből  csak úgy 1000-1500-évet Szibériában töltöttek mielőtt Itáliába költöztek volna... akkor nagy baj nem lehet:)

Azért szó se róla izgulok, pedig azt hiszem mindent megtettem a téli felkészülésünk érdekében:

1.    Mint köztudott leszigeteltem belülről a tyúkólat.

2.    Egy nagy rakás szalmát helyeztem el benne, gondoltam hátha a hidegben belefúrják magukat.

3.    Tegnap, még világosban erősen megfigyeltem őket: nincs-e feltűnő jele annak, hogy nagyon fáznának?

Nos a szigetelés remélhetőleg működik, de ezen felül nem kívánnak szakítani a szokásukkal és továbbra is a legfelső rúdon alszanak, (bár mintha egy kicsit jobban összebújnának) Nem fúrják bele magukat a szalmakupacba, viszont egy elegáns fészket kerekítettek a közepébe és ma már abban találtam a tojásokat.  A fázás pedig egyáltalán nem látszik rajtuk, úgy tűnik mintha őket egyáltalán nem zavarná a hideg. 

Emellett rájöttem, hogy a téli tyúktartásnak két kulcsfontosságú eszköze van. Az egyik az erős akarat: ha már belefogtam a tyúktartásba , csak nem fogom fél év után bedobni a törölközőt!!! Ugyan már, hogy az itatóba minden reggel a befagyott a vizet ki kell imádkozni és cserélni melegre, hogy reggel a minuszokban összekeverni a tyúkkaját, szóval enyhén szólva sem kellemes...

Az acélos elhatározás mellett a modernkori tyúktartás második nagyon fontos eszköze az Iphone Flashlight. Miután decemberben dolgozó embernek nincsen esélye világosban hazaérkezni, valahogyan be kell zárni az óljukban már javában az igazak álmát alvó tyúkokat.  Az ember immáron sokadszor a kert közepén veszi észre, hogy megint nincsen nála semmi sem, amivel a sötét kertben világítani lehetne, de ekkor meggyullad a megvilágosodás a fejben és a zsebből előkapva az emberiség eme decemberi tyúkbezárást segítő találmányában!!! Ettől kezdve gyerekjáték kikerülni a kerti akadályokat a vaksötétben és még a nyest előtt végrehajtani a küldetést. Ember versus nyest: 1:0:))

Szóval az olasz csajok köszönik, jól vannak, egyelőre bírják a hideget, hála annak a 4-5000 évnek. 

A vízbefagyás ellen pedig langyos vízzel harcolok a fizika törvényeivel (naná hogy ez is a falun, amikor....c. gyűjtemény remek, bölcs darabja).

(Fél) Maraton életre, halálra

Az idén ősszel két (fél) maratonon is indulok és csak az egyik szól a futásról, a másik  egy sajátos kerti maraton, amiben versenyt futok az időjárással és a saját egyre nagyobb szabású terveimmel.

A futásban az az érdekes, hogy amióta futok azóta megváltozott a viszonyom az évszakokhoz. Kétféle van: a futóidő és a túl meleg. A futóidő 10 C alatt kezdődik, éppen amikor a legtöbben azt gondolják: most már ki sem dugom az orrom a jó meleg lakásomból. Pedig a nyári nagy meleghez képest most van a remek idő az országúti futáshoz, ráadásul még az is nagyszerű benne, hogy mivel úgyis besötétedik amikor futni indulok, mindig rájövök, hogy a novemberi délutáni sötétség ellenére is van élet. Kivilágítás ugyan nem nagyon, de emberek és más őrült futók az utcákon igen. Szóval szeretem a novemberi Balaton maratont, ami nevével ellentétben két fél és ebből az egyiket mindenképpen az idén is le szeretném futni és ha lúd legyen kövér, a tavalyinál jobb idővel (le is írom ide: 1 óra 50 percen belül).

A kerti maraton is a túlzottan meleg idő elmúlásával vette kezdetét. Vannak ennek a maratonnak évről-évre ismétlődő elemei és vannak olyanok is, amik azért keletkeztek, mert új nagyszabású terveim vannak. De ezekről majd csak később mesélek.

A rutin műveletek azzal kezdődnek, ha Ernő végérvényesen kiköltözik a tóból és beássa magát télire. Valójában nem tudom pontosan, hogy hova, mert még sosem sikerült kifigyelnem. De ez a biztos jele annak, hogy a tavat elő kell készíteni az áttelelésre. Sokan azt gondolják, hogy az aranyhalak megfagynak a tóban, vagy hogy hibernálják magukat és mozdulatlanul telelnek át. Valójában egyik sem: ha kellő mélységű a víz (legalább 80-120 cm) áttelelnek, sokkal lassabban mozognak mint nyáron és nem is esznek, de egyébként mindenben normálisan működnek. Ami a legfontosabb, hogy nem szabad hagyni, hogy a tó befagyjon, mert oxigénre van szükségük a túléléshez. Így aztán leszerelem a vízszűrőt, csak a vízforgatót hagyom bent, hogy mozgásban tartsa a vizet a befagyás ellen, majd letakarom a tavat, hogy megvédje a belehulló levelektől. Több évi kísérletezés után a Raschel háló vált be a leginkább, így ezt használom (először meg voltam győződve róla, hogy Gresham a neve,de most végre rákerestem a neten:)), mert a szabálytalan alakú tavon ezt tudom a legegyszerűbben és a leghatékonyabban elteríteni, ellentétben a merevebb, négyzetes rácsokkal. Valahogy így fest, amikor elkészül:

 Nagyon fontos a jó időzítés, hogy a a hálót (Raschel!!!) akkor szedjük össze amikor már az összes levél lehullott, de a víz még nem fagyott meg. Sajnos bizton állíthatom, hogy ha elkésünk, utána már lehetetlen lesz begyűjteni.  A legremekebb ötleteim egyike volt a tóépítéskor, hogy (fél)körbe ültettem sövényszerű bokorsorral, főleg fűzfélék, somok, amik nemcsak optikailag tágítják a tó méretét, hanem nagyon sok, a szél által felkapott levelet felfognak és nem engedik a tóban landolni őket.

A kerti maratonom következő állomása a tyúkól szigetelése lett. Sejtettem, hogy nem lesz egyszerű küldetés, próbáltam húzni-halasztani, ismét szakértői segítséget igénybe venni: "tyúkszakértő" barátaim, ismerősök, ismerősök-ismerősei körében, hátha mégse kell belevágnom. A hasznos észrevételek közül, miszerint a tyúkok megfagynak-e télen, most csak néhányat idézek:

·         "Csak nem akarod ezt így akarod hagyni? Szerencsétlen tyúkok, biztosan megfagynak!"

·         "Szerinted a fácánok hogyan telelnek át az erdőben? Azoknak sem szigeteli le senki a fészküket..."

·         "Hát nem is tudom, én a helyedben azért lehet, hogy csinálnék vele valamit. Tudod tehetnél bele,olyan kinti gázmelegítőt, mint amilyen az éttermek teraszán van."

·         "Ezek olasz csajok, lehet, hogy azért melegebb időhöz szoktak. A ház meg angol terv alapján készült, ott meg nincs is igazi tél."Hát nem tudom...

Hát legyen! A lelkiismeretem nem hagyta, hogy az álmomban látott kép az ülőrúdba kapaszkodó mirelit tyúkokról egy reggelre szomorú valósággá váljon, így belevágtam. A Nikecell - Rockwoll (bocsi a termék megjelenítésért!) kérdés a második javára dőlt el, mivel ebből nem potyoghatnak kis fehér golyócskák, felkeltve a tyúkok érdeklődését, hogy aztán puszta lelkesedésből a változatosság iránt, felcsipegessék. Ráadásul a Rockwoll egyszerre szigetel és szellőzik is. Az előnyök ebben ki is merültek, aki ugyanis már próbált belülről, kicsi, szűk, mindenféle ki- és beugróval tarkított helyen szúrós kőzetgyapot táblával boldogulni, az tudja, hogy miről beszélek. Két napi kemény munka és a házikó alja meg 2 és 3/4 oldala elkészült, elegáns fekete geotextíliával bevonat kőzetgyapot szigeteléssel, amitől a tyúkól eddig fehérre meszelt falai egy ravatalozó belsejére kezdtek hasonlítani (dehát a tyúkok úgyis csak alvásra használják). A második menetben (most következtek a legbonyolultabb részek: tojó doboz, ki- és lenyitható ajtók, ülőrudak csatlakozásai) újabb zseniális ötletem támadt, amikor bizton látszott a szigetelő táblákkal ez nem fog menni. A POLIFOAM szivacs!!! És lőn. Jelenleg a házikó belseje 2 és 3/4 részben fekete, 1 és 1/4 részben ezüstösen csillogó fémes színű, abszolút retro hatású: a 80-as évek diszkó stílusában. Viszont a tyúkok boldogok, jöhet a tél és a hideg!

A harmadik, legnagyobb szabású vállalkozásom egy konyhakert építése lett. Ez van, végérvényesen megfertőződtem. Szeretnék egy jól megtervezett, mesterien megépített, mutatós veteményest. Hozattam földet, bio szürkemarha trágyát, fagerendákat ágyásszélnek, geotextíliát a majdani gyomok távoltartására  (egy része ugyan már beépült a tyúkólba, de azért van még belőle:)) és ásni kezdtem. A versenyfutás kezdetét vette ugyanis, még rengeteget kell ásnom, mielőtt véglegesen beáll a fagy. Nem hagy nyugodni a gondolat, amit a kishantosi biokert tanfolyamon hallottam: még egy gyenge őszi szántás is jobb mint egy erős tavaszi. Ez a konyhakertre interpretálva: ősszel kell a kertet felásni, csak az amatőrök ásnak tavasszal. És ez így igaz, sokkal nagyobb az esélye, hogy a talaj különböző szintjein található élőlények visszakerülnek a megfelelő mélységbe, miután ásással megbolygatjuk őket! Szóval ások, ások és ások. Ráadásul egészen mostanáig abban a boldog tudatban éltem, hogy a legtöbb magot és növényt csak tavasszal kell elvetni és ültetni, néhány őszi fokhagyma és eperpalánta kivételével. És ez majdnem igaz is: A nagy átverés viszont az, hogy rengeteg növény esetében a zacskón a következő olvasható: vetése február-március, amint rá lehet menni a talajra. Ez így szép is, de ha én februárban megyek rá először az addig focipályának használt leendő kertemre... nos akkor lehet, hogy a spenót, saláta, korai borsó és a hagyma és még sok egyéb nem az elkövetkezendő márciusban kerül majd bele a földbe.