2015. augusztus 27., csütörtök

Bio kicsiben????



Sokszor hallom, hogy: “városi biokert? Ugyan!” Mindegyik szomszéd  permetez és ha én nem is, akkor majd az én kertem lesz a menekülő “kártevők” kedvenc állomáshelye.
 Vagy:”különben is, tavaly is megpróbáltam a paradicsomot bio módon  termelni és nem lett belőle semmi.“

 A kicsi, de bio kategória igenis létezik. Legjobb példa rá a  saját kertem: 22×80-as téglalap telken kb. 250 -300 m2-es haszonkert. Tipikus városi telek, körös-körül véve szorgosan permetezgető, talajfertőtlenítgető, “csak” a krumplibogarat és a pajzstetveket irtó szomszédokkal.
Ha valaki mégis csak szeretné megpróbálni a bio kertészkedést, annak  legelőször is azzal a hagyományos szemlélettel kell szakítania, hogy külön  -külön nézi a kertje részeit mint valami kicsi kis építőkockákat. Még ha  lépésről lépésre épül is fel egy kert, akkor is legalább gondolatban látni  kell előre a kész, egész “házat” azaz a teljes rendszert, a mi kis mini  ökoszisztémánkat, ahol minden mindennel összefügg, minden mindennel  kölcsönhatásban van.
Nem lehetünk csak sikeres bio paradicsom termesztők, legfeljebb ideig-óráig, ha nem tudjuk jól kialakítani számára a megfelelő talajt, például komposzttal javítva a szerves anyag összetételt, serkentve talajéletet, ha nem vonzunk a kertünkbe olyan állatokat, amelyek képesek féken tartani a nem kívánt kártevőket és nem ültetünk mellé például olyan növényeket, amelyek a méheket a beporzásra serkentik vagy növénytársításban “megvédik”  a nem kívánt látogatóktól.
Csodálatos dolog, amikor egy olyan összetett rendszer mint akár a kiskert  lépésről-lépésre kiépül és egyszerre működni kezd. Persze mi mindig ott állunk a háttérben, de nem úgy, hogy az akaratunkat kényszerítjük rá a kertünkre, hanem sokkal inkább megfigyelve a természetet, alázattal segítjük a finom rendszer hangolását, működését. 


Az ilyen szemléletben kialakított és működő kerteket nevezzük egyébként a 70-es évek óta permakultúrás kerteknek.
És, hogy ezek nemcsak szavak, jöjjön most néhány olyan konkrét dolog a saját kertemből, ami megerősített abban, hogy egy-egy ilyen rendszer bármekkora méretben beállítható és működőképes lehet.

Kezdjük először a kertünk fő szerkezeti elemeivel. Érdemes például a  kertet egy vegyes, főként bogyósokból (som, kökény, galagonya,  csipkebogyó), mogyoróból és más, lehetőleg nem tájidegen fajokból álló  “kerítéssel” körbevenni, mondjuk a telekhatáron. Egy ilyen sövénynek  rengeteg haszna van: lombozata megvédi a kertünket az erős széltől,  búvó- fészkelő helyet jelent a madaraknak, és nem utolsó sorban felfogja  a szomszédunk permetszerének jelentős részét. 




Érdemes kipróbálni,  nagyon hamar megnő, változatos, szép látványt nyújt szinte egész évben,  ráadásul rettentő gyorsan be is népesül, verebekkel, fekete rigókkal,  cinkékkel és még sok-sok téli vendéggel.

A “hasznos” fák telepítésénél csak néhány a sokféle szempont közül: mivel  tudjuk, hogy nem akarunk permetezett gyümölcsöt termeszteni,  próbáljunk meg régebbi, őshonos, ellenállóbb fajtákat választani a  legmodernebb, katalógusból választható hibridek helyett, ezek lehet hogy  kisebb terméshozamot produkálnak, de a betegségekkel is ellenállóbbak  lesznek.


Nálam nagyon bevált az a szerkezet, hogy a kertem alapterületét egy  négyzetháló alapján osztottam fel és a legfontosabb csomópontokba egy-  egy közepes termetű gyümölcsfát ültettem (kajszit, almát, meggyet és  szilvát). Mivel metszéssel a lombjukat úgyis alakítani fogjuk, nem fognak  a szükségesnél nagyobb árnyékot vetni az ágyásokra, viszont éppen annyit  igen, amennyi a nyári forróságban néhány órás szusszanást engedélyez a  lágyszárú növényeknek.
Ha van hely a területen, mindenképpen ültessünk madárbarát fákat is, olyan bogyókat termőket, amelyeket a madarak főleg a téli időszakban nyugodtan fogyaszthatnak. Gondolok itt például a közepes termetű berkenye félékre, de létezik rengeteg olyan bokor is, ami e célnak megfelel. A biztonság, a folyamatos táplálék, az itató(!) és a fészkelő hely (megfelelő odúk elhelyezése) hamarosan saját madár kolóniát és ezzel rengeteg hasznos segítséget biztosít a mini rendszerünknek. Érdemes elolvasni a Madártani egyesület madárbarát kertről szóló cikkét, és amit lehet tudatosan kiépíteni a saját kertünkben! A madarak a kertünkben többek között kordában tartják a rovar populáció minden formátumát és ez ugyebár nem haszontalan, ha az eljövendő csodás terméseinkre gondolunk.
Fájdalom, de rovarok nélkül nincsen egészséges kert! Nem lehet nekiesni, ha véletlenül meglátunk egy hernyót, vagy netán többet is, és mindenféle fújókákkal visszahatás nélkül kiírtani őket! Ha nem is tűnnek első látásra a leghasznosabb kertlakónak, gondoljunk mindig arra, hogy ha jól működik a rendszer, azaz egyensúlyban van, akkor majd valami biztosan kordában fogja tartani őket!
Nem beszélve arról, hogy vannak kifejezetten hasznos rovarok is: katicák,  méhek, hogy csak a legnépszerűbbeket említsem. Minden veteményesben  fontos, hogy legyenek folyamatosan virágzó növények is. Egyrészt mert  szépek, másrészt mert odavonzzák azokat a rovarokat, például a lepkéket,  vagy a méheket, amelyek majd megporozzák a növényeinket. Ha egyszer  vesszük a fáradságot, leülünk a kertünk közepére és közelről  tanulmányozzuk a bogaraink apró világát, soha többé nem jut majd az  eszünkbe, hogy egy jó kis permetezéssel likvidáljuk valamelyiküket.

Ha a kiskertben mint  rendszerben gondolkodunk, akkor könnyű belátni, hogy nem lehet mindig csak kivenni belőle, hanem vissza is kell juttatni bele. Legyen ez szerves trágya, komposzt vagy növényi trágyalé. Komposztálótmár az első pillanatban érdemes készítenünk, akár a legegyszerűbb módon, négy darab raklapot egymásnak támasztva. Ha egész évben gyűjtjük benne a komposztálni való zöldeket (kertit és háztartásit) a következő évben már ezzel kezdhetjük a szezont!





Lehet, hogy első hallásra egy kissé meredeken hangzik, de a  permakultúrás városi kertnek is része a haszonállat, jelesül például a  tyúk! Felelősséggel  és a szomszédok tűrőképességének próbára tétele  szempontjából sem merek nagyobb termetűt ajánlani, de a tyúk  mindenképpen remek választás. A komposztálandó növények közé, egész  évben belekeverem a tyúktrágyát is, és a növényi komposzttal együtt  juttatom ki tavasszal a földbe. Az eredmény fantasztikus! A tyúkok egész  éves étkeztetését sajnos nem lehet egy kiskertből biztosítani, de némi  tudatossággal legalább a tavaszi és a nyári zöldeket igen. Cserében  biztosított ugyebár a friss tojás, na meg az élvezet, hogy bár minden nap a tyúkokkal kelünk, de legalább a reggeli kávénkat a csodás kertünkben ihatjuk meg:))))

2015. július 19., vasárnap

Ha július, akkor Tour de France!!!!

Én azt mondom ne is stresszelje magát senki se azon, hogy júliusban képtelen a lábát a kertjébe kitenni. Pláne amikor ideje is lenne rá, mondjuk napközben, úgy 11.00 és este 6 között. Az ablakon kinézve persze látszik, hogy: mindenen túlnőtt a vadszőlő, meg kellene rendszabályozni; kijött a kövek közül a gaz, jó lenne kiszedni; ki kellene gazolni az előkertet, mert mit szól a szomszéd; előre kellene hordani a vihar után levágott ágakat....Na de mindezt harminchat fokos hőségben??? Ne már.
Fogadjuk el és rögtön nyugodtabbak leszünk, hogy a július nem a nagyszabású kerti projekteké. Ez a hónap sokkal inkább a rövid kerti face lifting és a begyűjtés ideje. Le lehet csípni egy-két túlnőtt ágat és növényt, levágni az elnyílott virágokat és be lehet takarítani a cukkini és uborka termést (ha túllőttünk a célon, akkor az összes rokonnak, barátnak és ismerősnek is!). Elkezd érni a paradicsom, a hónap végén fel lehet szedni a krumplit, leszedni a babot és folyamatosan gyűjteni a gyógynövények virágait: például a cickafarkét, a köröm virágét, orvosi somkóró- és az ökörfarkkóróét, szárítani az újra nőtt, friss zsálya hajtásait, és a babér levelét. 
És a legjobb, hogy délután, amikor képtelenség kint lenni, ott a Tour de France!!!! Rajtam kívül az egész család utálja, főleg, hogy miután lement az élő adás még legalább ötször megismétlik aznap és másnap is háromszor a következő futam előtt, csak a biztonság kedvéért. Befőzéshez egyszerűen zseniális, négy órán keresztül bőven elég csak félfüllel és fél szemmel követni, úgyis minden az utolsó 3 percben történik. Ötig nyugodtan lehet gyümölcsöt magozni, darabolni vagy aszalásra előkészíteni, üveget mosni is satöbbi...aztán megnézni a befutót. És persze este hat után elmenni és tekerni egy kört a pöttyösért;)
Ilyenkor kertészkedni kizárólag reggel fél6 és fél9 között szoktam, papucsban és pizsamában, (ennek sajátos varázsa van:) olyan érzés mintha csak kiugrottam volna a kertbe egy kicsit....Na meg persze este fél8-tól öntözni mondjuk úgy tízig, éppen amikor a szúnyogok is úgy döntenek, hogy mostantól lemozogják az egész napos pihenést. 
A nagy hőség menetrendszerűen augusztus 20-a délután fél hatig tart ki, és utána újra eljön a mi időnk, a kertészeké. Aki kicsit szeretne előre készülgetni, érdemes a felszedett krumpli, cukkini vagy uborka ágyakat letisztítani, a földjüket fellazítani és ha van, akkor újra komposztozni. Az augusztusi csapadékkal és lehűléssel aztán nagy erőkkel el lehet vetni az újabb adag spenótot (ha nem akarjuk egyszerre szedni akkor 1-2 hét késleltetéssel) a céklát (ha nem is nő már óriásira, kitűnő köret, smoothie alapanyag vagy saláta lesz belőle) a retkeket és leveles salátákat minden mennyiségben! Ki lehet gazolni az előkertet és a kövek közét, úgy megnyírni a vadszőlőt, hogy jövőre eszébe ne jusson minden fára felfutkosni.
Szóval én arra jutottam, hogy kert szempontból még jól is jön ez a júliusi hőség: a nagy tavaszi hajtás után meg lehet egy kicsit pihenni, a kerti munka megvár. Vagy lehet, hogy benne van ebben egy kicsit az UCI keze is:)))????


2015. június 24., szerda

Hiába, a shoppingolás jókedvre derít

A minap eléggé vacak kedvem volt, gondoltam, hogy muszáj vásárolgatnom egy kicsit, mert az jobb kedvre derít. Így aztán vettem három tyúkot. Három hófehéret. És tényleg jobb lett. Mármint a kedvem. Így a teljes csapata következőképpen nézett ki: négy ezüst itáliai, két wyandotte (fekete-fehér pöttyös), egy teljesen fekete és egy kis vörös (pedigré nélküli, de nagyon talpra esett). Minden a legjobban alakult, az újak szépen beilleszkedtek, sőt kifejezetten barátságosak voltak. Még velem is. Néhány nap elteltével etetés közben óvatosan meg lehetett őket simogatni. Azt nem mondhatom, hogy ezt kifejezetten élvezték, inkább elkönyvelték maguknak, hogy új hely, új szokás, ez itt biztosan a kajához jár.

Aztán újra elkezdődött a tavaly nyári rémálom. Valami rejtélyes ok miatt a tyúkok taraja elkezdett kifakulni, a jószágok kókadtak, kedvetlenek lettek. És ez bizony nem jó jel. Két tyúk sajnos néhány napon belül el is halálozott, kettőt pedig elkülönítettem, két szép tágas dobozba, hogy ne fertőzzék meg a többieket. Szentül meg voltam győződve arról, hogy a galambok vagy a verebek hurcolnak be valami kórságot a baromfi udvaromba, háládatlan módon, így köszönve meg a potyaetetést. És szegény tyúkok emiatt haláloznak el. De valahogy nem állt össze a kép, hiszen a szomszédban is vannak tyúkok, oda is járnak a verebek és a galambok, de mégsem történik velük semmi. Egyszer csak, jött a sugallat, no meg az internet és elkezdtem arra keresgélni, hogy baromfi+élősködők. 
Közben, néhány nap elteltével, az elkülönített tyúkok jobban lettek. Visszatért a színük, fel is élénkültek, annyira, hogy az egyik kiszökött a dobozából és a kertem egyik sűrű bokrának aljába vackolta be magát. A segítőkész nagy fiamban rögtön meg is született a terv, hogy erős sugarú locsolócsővel tereli majd vissza a dobozába a szárnyast. De persze Panni kutyánk önkéntes segítsége és önfeledt ugatásával kísért viaskodás után a tyúk győzött. Érthető okokból egyáltalán nem akart többé előjönni a bokor biztonságos rejtekéből és erőszakkal vagy önként visszatérni a dobozába.

Közben az internet mélyéről előkerült a hőn keresett információ: baromfi atkák lehetnek, amelyek ezeket a tüneteket okozzák. Ráadásul az is kiderült, hogy a tyúkjaim legfőbb ellensége éppen én és a jószándékom vagyunk, mert pontosan azzal, hogy csodásan leszigeteltem a tyúkól oldalait, segítettem elő az atkák elszaporodását. Így aztán felkészültem az atka invázió felszámolására: hosszú szárú gumikesztyű, szemüveg és maszk és nyakig záródó öltözék. Kint meg éppen 30 fok meleg. Elkezdtem lebontani a tyúkól bélését, amit sajnálatos módon az örökké valóságra készülve rögzítettem, így nem ment valami könnyen. Mivel a blogomban minden korhatár gyanús bejegyzést nélkülözni szeretnék, nem írom le részletesen, hogyan is néznek ki a baromfi atka seregek. Én is megpróbáltam gyorsan elfelejteni őket, hogy ne üldözzenek álmomban. 

De lényeg, hogy szívós kitartással, egy üveg domestosszal és egy alapos meszeléssel végül is kiírtottam őket. Jó érzéssel töltött el a szép fehér ház, és hogy végre segíteni tudtam a tyúkjaimon. A friss meszelésnek kifejezetten egészség szaga van, ezt bizton állíthatom.

Estére kelve a fekete tyúk is úgy döntött, beszünteti a gerilla életmódot és visszatér a közösségbe. Önkéntesen. Szóval a végére minden jóra fordult, de a veszteséget nincs mese, pótolnom kell. Lehet, hogy egy újabb shoppingolás következik majd?;)

2015. május 21., csütörtök

Kerti hulladék? Nekem nincs is ilyen:)

A tavasz a családi házas övezetben ízlés szerint az égetés vagy az utcára kihelyezett kerti hulladékos zacskók időszaka, amelyek békésen várnak a begyűjtésükre. Feszülő hasukon csinos kis matricával, amely a tartalmukra utal: ZÖLD HULLADÉK.  Várnak és várnak. Ha gyanúsan sokáig pihennek az utcában, akkor szinte biztos, hogy a matrica színe nem az igazi. A titok, hogy ez évente változik, persze érthető okokból, de ha netalán  valaki nem használta fel az összeset, azt a következő évben ezt már nem teheti (?).
Lehet, hogy nálam ez már beteges dolog, de ahogyan reggelente sorakozni látom az utcánkban ezeket a zsákokat, egy részüket legszívesebben begyűjteném, mert érzem, hogy hasznát vehetném minden egyesnek, a kert tulajdonosok pedig nem is sejtik, milyen értékes dologtól szabadulnak meg.
Először is a zöld hulladék remek komposzt alapanyag, ráadásul ingyen megterem és még csak foglalkozni sem túl sokat kell vele!
Nézzünk csak magunkba, hányan vesznek a tavaszi ültetési lázban komposzttal dúsított palánta földet, növényi komposztot vagy netán előre műtrágyázott virágföldet??? Ha az éves zöld hulladék termésünket a kert végében komposztálnánk, csodás természetes talajlazítóra és tápanyag pótlásra tehetnénk szert növényeink számára, véglegesen kiiktatva életünkből a talajjavító vegyszereket.
A másik nagy kérdés a levágott fű, aminek szezonja ugye márciustól gyakorlatilag kitart az őszig. Az automata öntöző rendszerek korában pedig pláne! A legfelháborítóbb dolog, amit egyesek a levágott fűkupacokkal művelnek, hogy (mondván ez természetes anyag) kiborítják az elhagyottan álló telkek szélére, bokrok vagy erdős részek tövébe vagy ami még rosszabb az árkokba és a csatornákba hányják be.
Pedig a levágott fű is nagy kincs! A kerti talajon vastagon szétterítve segít megőrizni a talaj nedvességét, árnyékolja, védi a talajt a nyári hőségben a kiszáradástól. Mivel a friss fű gyorsan összeszárad, folyamatosan pótolhatjuk az újabb és újabb levágott szállítmányokkal, a felesleg meg persze mehet a komposztba:)
Már a második évben hagyom meg a füves terület egy részét rétnek, egyrészt mert gyönyörű (a gyerekkorom virágszedéseire emlékeztet), másrészt mert sokkal gazdagabb és izgalmasabb a sokféle virágzó réti növény és fűféle, mint a rövidre nyírt gyep. Szeretik a lepkék és a méhek, én pedig napról napra újabb és újabb betelepülő, az élettérért a virágával hálás növényt figyelhetek meg. Ezek a növények (zsályák, margaréták, csillagfürtök) nem szeretnék a folyamatos nyírást, és így nem is élnének meg a klasszikus családi házas "gyep"-en. A rétem június közepére lesz kaszálás érett, ekkorra a legtöbb virág elnyílik, elszórja magjait a következő évre. Vágás után a levágott fű pedig dehogyis megy a szemétbe! Sajnos kecskéim (még:) nincsenek, amik megehetnék, de mondanom sem kell kiváló komposzt alapanyag lesz belőle.
Elismerem, hogy talán a legproblémásabb kerti melléktermék a levágott faágak kupaca. Erősebb idegzetűek a kert egy félreeső, bokrosabb részében kiváló madármenedéket és kisállat élőhelyet készíthetnek csupán azzal, hogy feltornyozzák és hagyják békén, hogy belakják a kerti madarak, sünök és más kisemlősök az alját. Ha valaki amolyan "rendezett" kert mániás, a levágott ágak neki is aranyat érhetnek! A faágakból ugyanis csodás apríték készíthető, ami jó lehet a kerti utak takarására (gaz és sár problémák kiküszöbölhetők), de akár komposztálásra is. Az egyetlen problémát a megfelelő aprító eszköz beszerzése jelenti. Sajnos nekem nincsen jó tapasztalatom a barkács boltban kapható háztartási változatokkal. Nagyon macerás használni őket: lehetőleg egyenes, félig nyers és félig száraz, 2 -5 cm átmérőjű ágakkal hajlandók csak érdemben foglalkozni. Nem igazán érdekli őket, hogy a kertben ezekből van a legkevesebb:(((

Ami megoldást jelenthet, ha a lakóhelyen lévő közösség (pl. kertbarát egyesület) pályázik egy nagyobb (ipari) teljesítményűre és kijelöl egy helyet, ahova mindenki elhordhatja és felapríthatja a levágott ágait, kivágott fatörzseit. Azt gondolom nagyon megérné a remek apríték és a jó érzés, hogy ami a kertben nő az egyáltalán nem hulladék!!!!

2015. május 10., vasárnap

A kedvenc paradicsom fajtám: Patvarci óriás rongyos

Sokféle paradicsomot szeretek: a kicsi paradicsomot, a kerek paradicsomot, a fürtös paradicsomot és a koktélt, a piros paradicsomot, a sárga paradicsomot, a fekete paradicsomot, a tigris paradicsomot, a hosszúkást és a gömbölyűt, sőt még a vad paradicsomot is (bár ez nem nagyobb mint egy cseresznye szem), de a kedvencem kétségtelenül a Patvarci óriás rongyos:))


Már a neve is annyira csábítóan hangzik, hogy amint megláttam a tápiószelei génbanki kívánság listán rögtön rendelnem kellett belőle. Nagyon szép növénnyé fejlődtek az első magok, és a nevéhez hűen a többi paradicsom fajtához képest kevésbé szeldelt, ámde nagyméretű, leginkább rongyos zsebkendőre hasonlító leveleket növesztettek. Maguk a növények viszonylag nagyok és szép, nagyméretű paradicsomok nőnek rajtuk, formára emlékeztetnek az ökörszívre.
Az utóbbi időben szerencsére a kisméretű koktél paradicsomok divatja mellett, újra hódít a nagy méretű, régi, befőzésre alkalmas tájfajták divatja is, mint például az Ökörszív paradicsom. Ez a nevét a szép formájú, nagy méretű termésének köszönheti, ami léddús, befőzésre alkalmas. Az én tapasztalataim szerint az egyetlen apró kis hibája, hogy nagyon lassan érik be, sokáig kell várni az első igazán érett paradicsomokra. Ezért is lettem a Patvarci óriás rongyos paradicsom rajongója, mert a termése gyorsabban beérik, hamarabb örülhetünk az első paradicsomoknak.

Mindenkinek jó szívvel ajánlom, sőt aki kedvet kapott hozzá, még bejelentkezhet néhány palántáért!


2015. május 2., szombat

Ész vagy szív? Palánta nevelés

Vannak ugyan fortélyok és praktikák, amivel el lehet kerülni, hogy az ember lánya ne  vesse túl sűrűre a magot, de nekem rendszerint ez nem így sikerül. Néhány napsütéses hét és persze gondos öntözés és a kikelő kis palánták egymás bokáját taposva tolakodnak az ültető tálcákban a fény felé. Tisztán látszik, hogy pillanatok alatt kinövik a helyüket. És ekkor jön el a nagy vérengzés ideje. Amíg lehet húzom-halasztom (pedig nem jó:((), mert annyira sajnálom kihúzkodni a tökéletes kis növénykéket. De hamar bekövetkezik, hogy már lépni sem lehet az üvegházban a vadul burjánzó növénykéktől, így aztán muszáj tenni valamit. 
Tekintettel arra, hogy még a fagyos szenteken innen vagyunk, kétféle taktikát alkalmazok. Az óvatosan kihúzott palánták egy részét rögtön kiültetem a kertbe, abban a reményben, hogy ha ebben az évben a három úrnak éppen másutt akadna dolga május 12, 13 és 14-én, akkor gyönyörű növényekké fejlődnek és korán termőre fordulnak majd. Ha viszont mégsem, akkor újra palántázom majd a kertem a maradékból, amit az üvegházban szétültettem, a megfelelő méretű ültető edényekbe. Nem szabad , hogy ezek az edénykék aránytalanul nagyok legyenek a palánta méretéhez képest, mert akkor a kis növény az energiái nagyobb részét, arra fogja mozgósítani, hogy gyökereivel átszője a földlabdát és a föld felszínén alig fog fejlődni. Én a leghatékonyabban az 5,5 X 5,5 cm-es palántázó cserepeket tudom kihasználni, a paradicsomok, padlizsánok, paprikák, leveles kelek, pak choy-ok, de még a cukkinik is, szépen fejlődnek benne a kiültetésig. 
A palánta nevelés nem ördöngösség, ha betartunk néhány arany szabályt! Tiszta, műtrágya mentes földkeveréket vásároljunk, amit sajnos nem könnyű, mert a legtöbbet előre bekeverik (olvassuk el mindig a zsák hátulján az összetevőket!), pedig, ha jó minőségű komposzttal dúsított a keverék, akkor semmi szükség a műtrágyára. A legjobb, ha van kerti komposztunk és azt használjuk fel erre a célra: laza, morzsalékos és tápanyagban is kellően gazdag. Ha elvetettük a magokat, mindig tartsuk nedvesen a földet. A kikelő növénykéket mindig állott vízzel, azzal a hőmérsékletűvel öntözzük, amelyben a növényeket neveljük. 

Évek óta használok csávázatlan, sokszor saját vetőmagot és mindig kiválóan kel, szép, egészséges növények fejlődnek ki belőle, semmi szükség arra, hogy csávázott, vegyszerrel kezelt
magot vegyünk. Az egyetlen csodaszer, amit használok a friss, zsenge csalán áztatott levele. Az állott vízben, kellőképpen megérlelve (a családom szerint görény büdösre:) kiválóan hat a növényekre: egyszerre táplálja és védi őket. Még sosem volt szükségem semmiféle vegyszeres permetezésre a palánták életben tartása érdekében.
Az idei évre van egy fontos újításom is: a sárgarépát meglehetősen korán, nagyméretű műanyag dobozokba az üvegházban vettem el, egy kis metélő hagymával körbe kerítve. A dobozokat a szokásosnál magasabban helyeztem el, remélve, hogy a sárgarépa legyek nehezebben találnak rá, mivel ők jellemzően a föld felszíne felett (30-40 cm-re) repülnek. Ráadásul még igen korai időszak lesz ez őkelmüknek. Fontos szabály még az is a távol tartásuk érdekében, hogy a répát a reggeli hűvösben vagy estefelé szedjük, mert a répa illata az, ami odacsalogatja őket. A sűrűre vetett répa ültetvény folyamatosan ritkítom majd, így friss, zsenge répát ehetünk egészen sokáig belőle.
Jó érzés tudni, hogy a szívvel és persze némi ésszel nevelt palántákból, szép egészséges növények fejlődnek. Minden kedves barátomnak üzenem, hogy kinyitott a palánta nagyker:))) lehet jönni, vinni és ültetni!!!


2015. április 15., szerda

Le petit potager

Régóta ízlelgetem ezt a szót és számomra pont olyan, amilyennek hangzik: friss, ropogós, könnyed és franciás. Mint egy zöldség leves vagy éppenséggel egy zöldséges kert. Mindegyik potager-ben, amit eddig láttam volt egy kis könnyed csavar, ami megkülönböztette, a "csak" egyszerűen konyhakerttől. Leginkább ahhoz tudom hasonlítani ezeket a kerteket, ha valaki tudja, hogy milyenek azok a nők, akik nem erőlködve, hanem könnyedén tudnak elegánsak lenni, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Semmi erőlködés, mégis a végeredmény könnyed, tökéletesség, visszafogott elegancia. Nos ilyen kert az igazi potager.

Az elsőt magán a Champ Elysées-én láttam, ahol a francia kertészek nem átallottak a virágok közé színes szárú mangoldokat és őrületesen harsány, sötét zöld levelű keleket ültetni. Szépség és hasznosság könnyedén egybe kombinálva, mert nincs is nagyszerűbb annál, ha egy kert nemcsak szép, de hasznos, ehető is.

A saját kertemben többször is próbálkoztam hasonlóval, nemcsak a szépségből, hanem a biokertészkedés növénytársítási alapelveiből kiindulva vagy a kolostorkerti hagyományokból merítve: fűszer- és aroma növény gyűrűvel megvédeni a "hasznos" konyhakerti növényeket a kártevőktől. Gyönyörű a kertem, büszke is vagyok rá, de azt az igazi könnyed, franciás hangulatot mégsem sikerült megteremtenem. Egészen az idei évig. 

Az udvarunk előkertjében két éve kezdtem el kísérletezni egy szigorúan strukturált, egyenes vonalak mentén kialakított, alapvetően négy darab egyforma négyzetre osztott levendula és fűszerkerttel, abból a meggondolásból, hogy a ház, az út és a kerítés fala között amúgy is behatárolt keretek közé nem érdemes tájképi kertet vagy akár mini dzsungelt beerőszakolni.
Ki is alakítottam az egyenes vonalú ágyásokat, az egyforma szélességű utakat és az egyenes vonalba beültetett levendula sorokat. Az ágyások szélére örökzöld bukszus szegélyt telepítettem, amit szigorúan szögletesre nyírt egybefüggő kerítés szegély formájúra nevelek majd. Elkészült, szép is volt, csak valahogy hiányzott belőle vmi különlegesség, vmi csavar ami igazán magával ragadja az embert.
És akkor jött a szikra és az inspiráció, hogy ki kell emelni a kertet a vízszintes létéből, izgalmasabbá, élőbbé kell tenni. A még csak fejlődő kertet egy kis csalással késszé varázsolni, úgy hogy az évelőket hosszú távon nem befolyásoljuk a fejlődésükben, de megtörjük és izgalmassá tesszük az által, hogy magasabbra növő növényeket helyezünk el benne.

Így aztán nekiálltam és bambusz karókból kecses sátorszerű kereteket készítettem, erre fut majd fel a tövébe vetett bab és az uborka, két-két ágyásonként váltakozva. Emellett színes egynyáriakból magkeveréket mixeltem, amely többféle (jellemzően rózsaszínű) ciniát, pillangó virágot, koriandert, színes levélnyelű mangoldot és dísznek nevelt édesköményt tartalmazott és ezt szórtam el a négyzetekbe, a levendula tövek közé.
Bár még csak én látom benne azt a kertet, amivé az idén nyárra lennie kell, de azt gondolom, hogy végre ez lesz az én igazi potager-ém. A szigorúan formalizált francia kerti hagyományokra épülve, belevinni egy kis csavart, az ezüstös sorok közé zöld zöldség sátrakat és könnyed, színes virágfelhőt varázsolni. Szép a szemnek, hasznos a rovaroknak és táplálék az embernek. Kell ennél több a tökéletességhez?