A legfinomabb hagymaíz a világon, a medvehagymáé

Legalábbis én ezt így gondolom, mivel annyira kifinomult hajszálpontos keveréke a friss zsenge fokhagyma és a zöld(vörös)hagyma ízének. Remélem, hogy aki már nyersen kóstolta, hasonlóképpen vélekedik:)

Örömmel jelentem, hogy a Mecsekben beköszöntött az idei medvehagyma szezon! Én, aki ott nőttem fel, máig emlékszem a heteken át tartó intenzív ám mégis kellemes fokhagyma illatra, ami mostantól kezdve majd március végéig, egészen az elvirágzásig, belengi az erdőket.
Egy darabig lelkesen konstatáltam, hogy az utóbbi években a medvehagyma és készítményei, mint annyi más dolog, szédületes ívű karriert kezdett befutni a termelői-, bio- és más egyéb piacokon. És ez a dolog egészen addig örvendetes volt, amíg a medvehagyma kis-közép- és nagykereskedelem miatt, lassan már be nem tiltották a gyűjtését szinte mindenhol, valljuk be, teljes joggal, féltve a élőhelyeket a túlzott szedéstől.
A dolog kísértetiesen hasonlít a hóvirág őrülethez, nálunk például gimnáziumban a fiúk még, ugyan szelíd rábeszélésre, de saját szedésű hóvirág csokrokkal leptek meg bennünket a nőnapon. Ha jól tudom, ma már nem lenne elég az osztálypénz a büntetés kifizetésére, ha egyesek hasonlóval próbálkoznának. Kár, hogy a mértéktelen hóvirágszüretnek ez lett az eredménye:((
Lassan, de biztosan erre a sorsra jut a medvehagyma is, köszönhetően a már mindenhol hegyekben álló medvehagyma készítményeknek: sózottnak, pesztónak, olajnak, lekvárnak, fűszervajnak, tinktúrának, ecetnek, pogácsának és ki tudja még, mi mindennek.
Lehet, hogy nem leszek túl népszerű ezzel a véleményemmel, de én a medvehagyma varázsát elsősorban éppen a frissességében látom. Nézzünk magunkba (vagy a hűtőnkbe), hány félig elhasznált medvehagyma készítmény sorakozik benne, amit a kezdeti lelkesedés után, mondjuk augusztusban már eszünkbe sem jut felhasználni. Hány zacskó fagyasztott van a mélyhűtőnkben, amit tavaly tettünk el, hogy milyen jó lesz ez majd, és a következő hűtőleolvasztásnál vélhetően meg fogunk szabadulni tőle.
Szerintem, ha mindenki betartana néhány szabályt és elsősorban önmértékletességet, akkor valószínűleg továbbra is juthatna az erdei kiránduláson két-három csokor saját szedésű hagymacsoda a rajongóknak.

Szóval az én szabályaim medvehagyma ügyben:

• Frissen a legjobb, (két-három nap múlva fonnyadtan már senkinek sem kell) tehát csak annyit szedjünk, amennyit biztosan megeszünk! Nem beszélve arról, hogy az így-úgy eltett/hőkezelt változatok, éppen azokat a hatóanyagokat ölik ki belőlük, amik miatt a növény értékes.
• A varázsa éppen ebben rejlik: a hosszú téli barnaság után az első friss ehető zöld növény, de utána annyi más jön még, felesleges tehát hosszú időre bespájzolni belőle!
• Ha szedjük, vigyázzunk a tövekre, de húzzuk ki hagymástul, egy-egy csoportból néhány levelet szedjünk!
• Ne akarjuk hazatelepíteni a kész növényt, kicsi az esélye, hogy a kertünkben jól fogja magát érezni és életben marad. Sokkal egészségesebb egy tavaszi kirándulás alkalmával újból felkeresni az erdei lelőhelyet!
• Ha mégis szeretnénk saját ültetvényt, akkor magról vessük el! Lehet magot fogni az elvirágzott növényekről vagy venni is. Ha tényleg szereti a kertünket, akkor néhány éven belül elszaporodik majd.

Ha valaki még nem tudná...

végre elkezdődött az idei kerti szezon:)) Persze azt nem javaslom, hogy rögtön a levél gereblyézésnek és égetésnek(??!!) ugorjuk neki, mert a tél még megtréfálhat bennünket, hagyjuk csak meg a meleg takarót a bogaraknak és a zsenge zöld hajtásoknak még egy ideig, amíg biztosak nem leszünk benne, hogy már nem jöhet vissza a kemény fagyos hideg.

Viszont ami tény, hogy nyertünk egy hónapot, tehát el lehet kezdeni kísérletezést a korán vethető magokkal.
Ha valaki az ősszel túl esett az ásáson és a talaj előkészítésen, akkor most csak formába kell hozni egy könnyű kis face lifting-gel az ágyásait (ha nem, nos akkor kezdődik a tavaszi zsírégetés!). Én már elvetettem 5 sor korai borsót a múlt hétvégén, ha mégis kifagy, akkor bőven lesz még időm utánavetni, de ha nem, akkor húsvétra a sonka mellé borsófőzeléket eszünk:).
A hagymafélék kifejezetten szeretik a hideget, nyugodtan dugdossunk belőlük, amennyit csak lehet, ha még ősszel ezt nem tettük meg. Az sem baj, ha sűrűbben dugdossuk el őket, így egy részét lelkiismeret furdalás nélkül kihúzkodhatjuk majd zöldhagymának (libazsíros kenyérrel:))

Tavaly azt is gondosan kipróbáltam, hogy mennyire nem emlékszem egy-két hét múlva, hogy mit hova vetettem, így az idén szigorúan adminisztrálok. A segédeszközeim: jelölő táblák+ alkoholos filc, sőt a vetési dátumot is felírom, hogy lássam minek mennyi idő kellett a felnövéshez.

Éppen ma szedtem fel a télre földben hagyott csicsókát, a kisebb gumókat újra vettetem, hogy szép erős tövek legyenek és persze jó termés az idén is. Ha sokáig benne hagyjuk a földben és nem újítjuk meg őket, akkor inkább vágott virág, mint konyha gyöngye lesz belőlük. Ajándékozni is fogok belőle a barátaimnak, mivel van bőven belőle, akiket sikerült meggyőznöm arról, hogy a csicsóka igenis finom, csak ne akarjuk a krumplihoz hasonlítani.

Amivel még érdemes kísérletezni, azok a korai leveles saláták. Ha ilyen marad az idő nemsokára friss salátát szedhet mindenki a vasárnapi ebédhez. Én rukkolát, madársalátát római salátát és spenótot vetettem (bébi spenót+spenót tükör tojással a tyúkok kegyelméből).

(Na jó, ez még az őszi vetés:)))



Pénteken érkezett egy új jövevény is Tápiószeléről, még pedig a tyúkhúr egyik spéci fajtája. Aki kissé sajnálkozva azt gondolja, hogy a jóasszonynak elment az esze, annyi a tyúkhúr egy rendes kertben, hogy ki sem lehet irtani, nemhogy direkt vetni még belőle. Szóval én egyrészt kíváncsi vagyok, hogy a génbankból kapott fajta miben különbözik az én őshonos udvari csomóimtól, másrészt ne feledkezzünk meg róla, hogy a tyúkhúrt is szedhetjük a salátába, nem utolsó sorban pedig nem véletlenül hívják tyúkhúrnak. Ha megjelenek a kertben és a tyúkjaim felfigyelnek a gazoló mozdulataimra, egymás letaposva gyülekeznek azonnal egy kis tyúkhúr csemegéért.

A friss piros hónapos retek is fantasztikus ajándéka a kora tavaszi kertnek, ellentétben a szupermarketekben kapható kívülről óriás, belül szivacsos típussal én a kicsi, ropogósokat szeretem, ezeket pedig még a nagy meleg előtt lehet produkálni (leveleik pedig salátába vagy a tyúkoknál a top 10-ből a második helyen).

Szeretem, ahogyan egyik napról a másikra egyre több és több növény kap erőre a kora tavaszi napon. A tavaly betelepített csalánom máris hihetetlen intenzítással indult el meghódítani a kertet. Van egy régebbi bevándorlóm is, aki mára már  a fél előkertet birtokolja a bokrok alatt:: a vérehulló fecskefű, szerencsére nem sértődik meg, ha időnként visszatessékelem a helyére.






Meglepően sok olyan növény van, aminek a csírázáshoz kifejezetten szüksége van a hidegre. A saját magam által fogott magokból még ősszel elvetettem a kamillát és íme máris zölden virítanak a kis növénykék a fűszerkertem szélén.
Ha van száraz helyünk, érdemes egyébként a vetőmagokat inkább kint a hidegben tárolni, mint bent a meleg szobában.

Szóval az én javaslatom: mozgassuk csak meg a kertész izmokat (és derekakat) bátran, ha már ilyen tél sikeredett, hátha egy hónap múlva már frissen szedhetjük a kertből az első zöldségeket!!!

Trendi sövény hasznos bogyósokból

Az elmúlt ősz aztán igazán megmutatta, hogy milyen gazdagon teremhetnek a vadon élő bogyósok. Még amúgy a botanikai élményekre nem túl fogékony családom tagjainak is feltűntek a hamvasan fénylő, kék bogyókkal telehintett ágak az országút mentén, hirtelen támadt érdeklődésüknek "Anya ezek meg milyen bokrok?" kérdéssel adva hangot. S a kökény kékje mellett, mindenütt ott virítottak a galagonya és a csipkerózsa piros termései is.

Mégis számomra valami titoktatos, megmagyarázhatatlan okból még mindig hódít a divat, hogy ha valahol kerítés készül, akkor azt azonnal egy pompázatos tujasorral koronázza  meg a büszke tulajdonosa. Pedig a változatos, szép, gyorsan növekvő, ráadásul ehető megoldás mindenkitől csak egy kar- na jó meglehet, hogy néhány lábnyújtásnyira van. Miért ne lehetne a kerítés menti sövényeket a  vadon olyan vidáman burjánzó, kicsattanó egészségnek örvendő bogyósokból telepíteni, amikor ráadásul a tujákat állandóan öntözni, betegségektől, fúvó széltől óvni-védeni kell?

Figyeljük csak meg az elhagyott birka legelőket, útszéleket! Milyen gyorsan veszik birtokba ezeket a területeket a bodza, a galagonya, a szeder, kökény és csipkerózsa bokrok. Az otthoni kerítésünk mellé, ha ezekből telepítünk sövényt, akkor kora tavasszal csodásan tündöklő, mégis ízléses virágdísszel, később pedig ehető termésekkel hálálják meg a bizalmunkat ezek a növények. Legkorábban az édes som sárga, majd a kökény hófehér virágaiban gyönyörködhetünk, a fagyok elmúltával aztán finom rózsaszínben fog virítani a csipkerózsa, fehérben a galagonya és a szeder. Amikor a bodza virágba borul az már annak a biztos jele, hogy a befőzési szezon megkezdődött, elő lehet venni a fazekakat és készíteni az isteni bodza szörpöt. Van még olyan a bogyós bokraink között bőséggel, amelyik nemcsak ősszel örvendeztet meg bennünket adományaival, hanem már ennél jóval korábban is. Gyűjteni lehet például a galagonya virágos hajtásvégét, megszárítva teája szívpanaszokra kitűnő, ha pedig érni kezd a szeder és a bodza vagy az édes som, indulhat a házi gasztroprojekt: a lekvár, dzsem és zselé készítés.
Aki ragaszkodik bizonyos gyümölcs méretekhez és kényelemhez, aprócska trükkökkel becsaphatja a természetet. Ha nem szeretnénk túl sok szúrós tüskét magunk körül, lehet például a szeder vad változatát a nemesített, nagyobb termésű, tüske nélküli változattal helyettesíteni vagy akár néhány piros vagy fekete ribizli bokrot is belecsempészni a sövényünkbe. A legtöbb vadon termő bogyósnak létezik ugyan nemesített változata, de én azt javaslom, hogy óvatosan bánjunk velük, mert bár a termése sokszor kisebb a vadon élőkének, de az ízük sokkal koncentráltabb, aromásabb és a növények is ellenállóbbak mint a felturbózott rokonaik:)
Szép keretet adhatnak a kertünknek mogyoró bokrok, ha erőteljesebb növekedésű, magasabb sövényre vágyunk. Először a jó szomszédi viszony védelme miatt kezdtem otthon mogyoró-sövény telepítésbe, bízva a gyors növekedésükben és abban, hogy elég hatékonyak lesznek a kerítésünknél magasabbra tévedt focilabdák  felfogásában. Mára már szoborszerű ágaikkal, nyáron kerek zöld leveleikkel nem csak hatékony, de mutatós falat alkotnak végig a kerítésünk mellett.

Ismerek még egy titkos biofegyvert a homoktövist, amit szintén beültethetünk a leendő sövényünkbe. Csodás színű narancssárga bogyója, ha egyszer kiimádkoztuk a tövisek közül, rengeteg C vitamint, E-vitamint és más hasznos anyagot tartalmaz. Száríthatjuk, fagyaszthatjuk, lének, likőrnek:) is felhasználhatjuk. A telepítésnél két dologra figyeljünk oda: nem véletlenül HOMOKtövis, tehát amit szeret, az a homokos talaj és figyeljünk arra is, hogy porzós(fiú) és termős(lány) növényt is telepítsünk, különben hiába várjuk a narancssárga végeredményt.

Ha beültettük a sövényünket gyakorlatilag nincsen túl sok dolgunk vele, hiszen a sokat megélt mezőlakók jól bírják a nyári meleget, a szelet vagy a hideget. Legfeljebb ha már túlságosan is otthon érzik magukat, kell megmutatnunk nekik, hogy kis is a háznál a gazda és egy kissé visszanyesegetni a túlzott növekedésnek indult ágaikat. Időnként meg is újíthatjuk bokrainkat a bővebb termés reményében, azaz ajánlott kivágni az öregebb ágakat, teret engedve így az újabbak növekedéséhez. A bogyós sövényünk hamarosan nagyszerű lakóhelye lesz madarak seregeinek és hamarosan arra leszünk figyelmesek, hogy ezek a kis jövevények intenzíven besegítenek sövényünk növényeinek szaporításában, itt is, ott is bogyók magjait pottyantva el kedvenc tollászkodó helyeik körül:)
 Ha elég bátorságot gyűjtünk egy kis kísérletezéshez, akkor kis dugványokkal lephetjük meg barátainkat és őket is rábeszélhetjük arra, hogy kiszáradó tujáikat cseréljék le egy jó kis bogyós sövényre! Érdemes!

Zöld karácsony - Green Christmas

Igazából nem vagyok egyik párti sem:

• földlabdás elültethető(?),
• vagy kivágott(?),
• vagy semmilyen, mert rengeteg fát feláldozunk néhány napért?

Nem én akarom eldönteni ezt a vitát. (Arra az érzésre azért tisztán emlékszem, hogy amíg a város legnagyobb karácsonyfa árusító helye mellett laktunk, mennyire vérzett a szívem az el nem adott karácsonyfa halmokért, amiket az árusok 24-én estétől hagytak ott heverni hegyekben, amíg el nem szállították őket egyenesen a szemétbe.)
Eddig minden évben vettünk karácsonyfát, háromszor földlabdást is: egyszer visszaválthatóst (meggyőződésem, hogy ezek nagy része sem éli túl), kétszer elültetőst ebből az egyikük életben is van és mára gyönyörű nagy fává nőtt a kertünkben. Többször aztán nem vettem földlabdás fát, mert nem szeretnék tíz éven belül egy susogó fenyves erdő közepén lakni. A karácsonyfákat minden esetre szeretem, főleg karácsony második és harmadik napján, amikor korán reggel békésen lehet nézegetni és beszívni az illatát a a nagy szent estei rohanás után.
Valamiért az idén jött el az az év, hogy még 24-én sem volt fenyőfánk és nekiláttam karácsonyfát készíteni (mindig is tetszettek a formabontó ötletek, kivéve a műanyag fenyőfaszörnyeket). Én azért a kevésbé formabontó mellett döntöttem: zöld lesz és illatos. Mára már a kertünkben olyan sokféle örökzöld nő, meg se kottyan nekik, ha néhány ágat begyűjtök róluk.

A fenyőfa építést egy egyszerű szerkezettel kezdtem: egy karácsonyfa vázat készítettem a kert végében pihenő paradicsom karóimból.. Az elején bele sem gondoltam, hogy a kész fának  súlya lesz, és a tartószerkezetnek el kell bírnia a végeredményt. Érdemes tehát szilárd, terhelés-biztosat gyártani és olyan talpban rögzíteni, ami az egészet megtartja. Nos az enyém így elsőre éppen határeset lett:)
Nagyon szép kérgeket gyűjtöttünk egy erdei sétán, ezzel borítottam be a cserépben a "fa" alját.


Eztán elkezdtem felöltöztetni az ágakat. Kisebb csokrokat kötöztem először a vízszintes rudakra majd a függőlegesekre is. Megpróbáltam minél szebb, érdekesebb és illatosabb örökzöldeket használni: borókát, tujákat és fenyőágakat. A titkos fegyver: zöld fűszernövények ágacskák az illatuk miatt. Zöldre színezett raffia szálakat használtam a nagyobb hadművelethez, mert így nem villogtak a kötöző anyag szálak az ágak között.

Az eredmény valahogy így nézett ki:

Aztán meg így:)))







Nekem így is tetszett, de a nappaliban lassanként megjelenő családtagok, különböző lelkesedéssel fogadta a művemet. Anya 2D-s Karácsonyfája, végül ez lett a hivatalos beceneve.
Hogy egy kicsit felhízlaljam a fenyőt, még egy utolsó praktikát vetettem be:  kicsi, bodros kis borókaágacskákat fogtam össze hajlékony dróttal és kitöltöttem a csokrokkal a lyukakat. A végeredmény szerintem egy dús, na jó: 2,5D-s fa lett, csinosan feldíszítve karácsonyi gömbökkel és csillagokkal. A súly miatt hanyagul oldalra dőlt, de szerencsére pont a "jó" oldalára, így nem fenyegette a feldőlés.

Szóval így lett az idén zöld karácsonyunk, nem vágtak ki miattunk egy fenyőt sem. Aki rajtam kívül még igazán tiszta szívből örült ennek a dolognak  az Panni a kutyusunk, mert a lapos karácsonyfa az eddigi évek gyakorlatával szemben nem az ő kedvenc, lakásból kivezető útvonala kellős közepén terpeszkedett.

Tyúkeszek

"Hull a hó, hull a hó... "állapítottam meg ma reggel... mesebeli félálomban, amikor fél5-kor a konyha felé vettem az irányt, hogy megkezdjem a szokásos tyúk-kutya-madarak mezőgazdasági projekt előkészületeit. Ugyan ez még csak a magyaros 2 milliméteres de azért mégis csak hó és ahhoz mindenképpen elég, hogy az ember lányát így karácsony felé közeledve ünnepi érzésekkel töltse el. Hamarosan el is készült a tyúkreggeli, amit pontban 7-kor készültem feltálalni, áttérvén a tyúkok által diktált téli időszámításra (7-kor kelés, 4-kor fekvés, 0 tojás:((
Emígyen a szokásos fekete vödrömmel bevonulva a baromfi udvarba, végigpörgettem a szokásos reggeli rutinunkat: tyúkmix Mcreggeli : elkészítés-kiadagolás-saláta darabolás-kiszórás-itató jégtörés-vízcserélés-kiöntés. Sajnos mindig megállapítom, hogy a tyúktartónő(i) kéz nem a téli viszonyokra találódott ki, igyekezzek bármennyire, minden egyes alkalommal átfagyott kezekkel kell eltávozom a helyszínről. Azaz csak majdnem eltávoztam, mert ekkor tűnt fel, hogy a tyúkok nincsenek sehol!
A tőlük megszokott viselkedés az, hogy már az első hangokra kiviharzanak az ólból és rávetik magukat az ennivalóra. Most pedig nem voltak sehol!? "A rutin az rutin, de a csudába biztos elfelejtettem kinyitni az ajtót!" Lépett működésbe a tyúkok által az eddigi kapcsolatunk során  szívósan kialakított kisebbségi komplexusom. "Szegények majdnem a bezárt ólban rekedtek miattam:((!"
De az ólajtó nyitva !!! A tyúkok még mindig sehol.

Rá kellett ébrednem, hogy a tyúkok legújabb bolondériája: NEM AKARNAK KIJÖNNI, MERT AZ UDVAR HAVAS!
Ott topogott mindegyik az ajtóban, a vezérek pöttyös és fekete elől, de csak nem akarták megadni a jelet a kivonulásra. Sőt miután aggódva újra megjelentem a látóterükben, rögtön kiadták a mindenki vissza a rudakra jelet!
Ez teljességgel érthetetlen viselkedés, mivel a már tavaly egyszer mindegyikük végigcsinált egy egész telet.
Ez nem lehet más mint a tyúkészből táplálkozó tyúkrutin, barna udvar-jó udvar, fehér-udvar ??

Már több mint két óra telt el és még mindig tanácskoznak a vezérek: "Vajon a tyúk szereti a havat?"
Csak remélni merem, hogy nem az lesz a határozat, hogy a személyzet kötelessége a reggeli rutinba az udvarunk teljes hótalanítása c. akciót is beiktatni!!!!!!

Gazdasági körkép: november

Jelen időszakban az éves  tojástermelésem elérte a gazdasági mélypontot, ezt bizton állíthatom.  A (szeptember óta szigorúan monoton) csökkenési görbe csak azért nem csapott át negatívba, mert semmiféle konyha késes vagy menyétes merénylethez nem folyamodtam (még!!). Jelentem, hogy a csajok teljes létszámban megvannak, de tojni, na azt egyáltalán nem hajlandóak. Eszükbe sem jut!
Pedig látszólag minden a legnagyobb rendben van velük: korán fekszenek, későn kelnek, tesznek-vesznek, esznek egész nap. Csak éppen NEM TOJNAK! Sajnos az a tény sem vigasztal, hogy mérvadó tudományos körök szerint ez normális a túl rövid nappalok- és túl hosszú éjszakák miatt. Törődjek bele, hogy a jelek szerint a biológiai óra hatása erősebb mint az én pozitív kisugárzásom? De hát nekem különleges itáliai fajtyúkjaim vannak, amikről a szakirodalom azt állítja, hogy "megbízható, egész évben jól tojó fajta" és egyáltalán egy szót sem ejt a tojásmentes őszi, (téli?) szünetről.

Ráadásul mintha ez nem volna elég, Pannika (a kutyusunk, családunk szeme-fénye) úgy döntött, hogy lerázza magáról a tavasztól őszig türelmesen ránevelt, a Kertek Nagy Barátja címet és visszahódítja a szerinte a területéből jogtalanul elbitorolt veteményesemet. Igaz, hogy ezek most jobbára csak gondosan felásott ámde üresnek látszó három- és négyszögek, na dehát ez egész néhány héttel ezelőttig nem így volt!
Pannika első számú merénylete a régi rend ellen, hogy egy ideje szisztematikusan raktározza nehezebb időkre szánt csontjait az ágyásaim közepébe, amiket ráadásul későbbi őrjáratain újra meg újra meglátogat, ha kell gondosan át is helyez - természetesen egy másik ágyásba.
Sőőőt ma reggel úgy döntött, hogy a terület visszacsatolást, amolyan megjelölős pisilésekkel is foganatosítja és legnagyobb megdöbbenésemre magától értetődő természetességgel besétált a volt (bio)krumpli ágyásom kellős közepébe és elegánsan körbejelölgette.
Ahogyan elnézem, sajnos mivel a viruló veteményes egyelőre csak emlék, nem lesz könnyű feladat a tavasz beköszöntével a kutya- és tyúkseregletnek újra eszébe juttatni, hogy hogyan is működnek normálisan a dolgok:(((

Best of nyári kiskert

Már most hiányzik a nyár!!!!