Ha július, akkor Tour de France!!!!

Én azt mondom ne is stresszelje magát senki se azon, hogy júliusban képtelen a lábát a kertjébe kitenni. Pláne amikor ideje is lenne rá, mondjuk napközben, úgy 11.00 és este 6 között. Az ablakon kinézve persze látszik, hogy: mindenen túlnőtt a vadszőlő, meg kellene rendszabályozni; kijött a kövek közül a gaz, jó lenne kiszedni; ki kellene gazolni az előkertet, mert mit szól a szomszéd; előre kellene hordani a vihar után levágott ágakat....Na de mindezt harminchat fokos hőségben??? Ne már.

Fogadjuk el és rögtön nyugodtabbak leszünk, hogy a július nem a nagyszabású kerti projekteké. Ez a hónap sokkal inkább a rövid kerti face lifting és a begyűjtés ideje. Le lehet csípni egy-két túlnőtt ágat és növényt, levágni az elnyílott virágokat és be lehet takarítani a cukkini és uborka termést (ha túllőttünk a célon, akkor az összes rokonnak, barátnak és ismerősnek is!). Elkezd érni a paradicsom, a hónap végén fel lehet szedni a krumplit, leszedni a babot és folyamatosan gyűjteni a gyógynövények virágait: például a cickafarkét, a köröm virágét, orvosi somkóró- és az ökörfarkkóróét, szárítani az újra nőtt, friss zsálya hajtásait, és a babér levelét. 

És a legjobb, hogy délután, amikor képtelenség kint lenni, ott a Tour de France!!!! Rajtam kívül az egész család utálja, főleg, hogy miután lement az élő adás még legalább ötször megismétlik aznap és másnap is háromszor a következő futam előtt, csak a biztonság kedvéért. Befőzéshez egyszerűen zseniális, négy órán keresztül bőven elég csak félfüllel és fél szemmel követni, úgyis minden az utolsó 3 percben történik. Ötig nyugodtan lehet gyümölcsöt magozni, darabolni vagy aszalásra előkészíteni, üveget mosni is satöbbi...aztán megnézni a befutót. És persze este hat után elmenni és tekerni egy kört a pöttyösért;)

Ilyenkor kertészkedni kizárólag reggel fél6 és fél9 között szoktam, papucsban és pizsamában, (ennek sajátos varázsa van:) olyan érzés mintha csak kiugrottam volna a kertbe egy kicsit....Na meg persze este fél8-tól öntözni mondjuk úgy tízig, éppen amikor a szúnyogok is úgy döntenek, hogy mostantól lemozogják az egész napos pihenést. 

A nagy hőség menetrendszerűen augusztus 20-a délután fél hatig tart ki, és utána újra eljön a mi időnk, a kertészeké. Aki kicsit szeretne előre készülgetni, érdemes a felszedett krumpli, cukkini vagy uborka ágyakat letisztítani, a földjüket fellazítani és ha van, akkor újra komposztozni. Az augusztusi csapadékkal és lehűléssel aztán nagy erőkkel el lehet vetni az újabb adag spenótot (ha nem akarjuk egyszerre szedni akkor 1-2 hét késleltetéssel) a céklát (ha nem is nő már óriásira, kitűnő köret, smoothie alapanyag vagy saláta lesz belőle) a retkeket és leveles salátákat minden mennyiségben! Ki lehet gazolni az előkertet és a kövek közét, úgy megnyírni a vadszőlőt, hogy jövőre eszébe ne jusson minden fára felfutkosni.

Szóval én arra jutottam, hogy kert szempontból még jól is jön ez a júliusi hőség: a nagy tavaszi hajtás után meg lehet egy kicsit pihenni, a kerti munka megvár. Vagy lehet, hogy benne van ebben egy kicsit az UCI keze is:)))????

Még több júliusi kép a Városi farm facebookján: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.1640019562899924.1073741847.1447791008789448&type=3

Városi farm: működhet-e fenntartható módon?

Igazából akkor értettem meg, hogy egy hagyományos, gazdálkodó falusi család környezete hosszú generációkon keresztül mennyire jól kitalált, mai szóval fogalmazva fenntartható módon működtethető, komplex rendszert alkot, amikor belerázódtam a tyúktartás hétköznapjaiba...

és ráébredtem, hogy a „Minden napra egy tojás” projekt mennyibe is fog kerülni nekem. Nem akarok álszent lenni, de még csak nem is arról szól a dolog, hogy egyelőre nem tudnám  a tyúktartás költségeit kigazdálkodni a fizetésemből, csak hát akkor, hogy is van ez? Annak idején biztosan nem a lidlibe szaladgált a gazdaasszony, hogy táplálni tudja a csemetéi mellett a tyúkjait is. Márpedig az én napi bevásárlásom kezdett észrevétlenül úgy kinézni, hogy 50% ember- és mellette 50% tyúkélelem: rozskenyér beáztatásra, saláta és egyéb zöld levelű zöldségek, sárgarépa, alma (?!) najó az olcsóbbik fajta, és túró a fehérje miatt. (???!!!!)

Mentségül szolgáljon, hogy azt már a kezdetektől eldöntöttem: nem akarom kész tápokkal etetni a tyúkjaimat, mert akkor valószínűleg nem sok különbség lenne a saját, és a polcról leemelt, dobozos, tojásgyári tojások között. A tápmentes tyúktartáshoz viszont az kell, hogy a tyúk minden szükséges tápanyagot, vitamint és nyomelemet megkapjon: magokat, fehérjét, karotint, meszet, kevés szénhidrátot, mindenféle zöldeket és persze vizet. Persze, hogy a szépen kimunkált, mesteri módon összeállított tyúkétrend elemei aztán észrevétlenül kezdték megtölteni a kasszaszalagot.J

De ez a helyzet egyre inkább zavart. Nyilvánvaló, hogy az alapot képező kukoricás gabona keveréket szántóföld híján nem tudom megtermelni magam, ez tehát továbbra is marad a bevásárló listámon. Egy darabig foglalkoztatott a gondolat, hogy szemes formátumban szerezzem be és magam daráljam, de aztán végiggondoltam, hogy a daráló elektromos árammal működik… és arra jutottam, hogy ezt a tételt továbbra is darálva veszem meg.

A családi és baráti kenyér maradékot próbáltam összegyűjteni és hasznosítani, de ha valaki már megtette, megerősíthet, hogy a legtöbb fajta emberi (!) fogyasztásra szánt kenyér, beáztatva aztán végképp elveszíti mindenfajta élvezeti értékét és nyúlós masszává alakul, amit jóérzésű gazdaként még a tyúkjaimmal sem tudtam megetetni. Egy bizonyos fajta rozskenyér tehát továbbra is megmaradt a listán, és a túró (ha lehet akciós!), a megfelelő fehérje bevitel miatt. A fehérje kérdést szójával is lehetne orvosolni, de sehol nem kaptam megnyugtató választ arra nézve, hogy a mi kis országunkban kizárólag GMO mentes szóját árulnak-e vagy sem. A legtöbb gazdaboltos egyébként sem túl boldog, ha az ember vásárlás helyett, szóbeli vizsgáztatást végez rajtuk hosszú percekig.

Ahol viszont fenntarthatósági szempontból tényleg jelentős áttörést értem el, az a zöldség front. Először is feltérképeztem a környék jól termő tyúkhúr mezőit, miután megállapítottam, hogy a tyúkok tényleg élnek halnak a tyúkhúrért. Ráadásul a tyúkhúrnak az a kellemes tulajdonsága is megvan, hogy késő ősztől gyakorlatilag tavaszig zöld, így pont a nehezebb téli időszakban segít be a tyúkélelmezésbe.

Az egész tyúktartás legnagyobb nagy vívmánya azonban maga a konyhakert. Még ha ez egy kissé erős kijelentésnek hangzik, hogy valaki a tyúkok miatt kezdjen el konyha kertészkedni. A remek zöldségeknek naná, hogy a család is örül, de a kert léte pontosan annak a felismerésnek köszönhető, hogy ha valaki tényleg felelősséggel szeretne hasonló dolgokba kezdeni, muszáj törekednie arra, hogy megteremtse az egységet a rendszer egyes elemei között. A kertből kikerülő zöldség maradékok, gyomok, és egyéb leveleknek örülnek a tyúkok, sőt (!) a teljes pajor és egyéb kártevő kollekcióért egyenesen megőrülnek, a tyúktrágya pedig kiválóan komposztálható és javítja a talajt.  A tojás íze csodálatos, főleg ha nem számoljuk ki, hogy pontosan mennyibe is kerül ;)

Egy szó mint száz valószínűleg egy városi farm keretei között nem lesz maradéktalan a siker, de a felismerés és a fenntarthatóságra törekvés már maga is nagyon komoly fegyvertény.