Éljeeeen a gyűjtögetés!!!!

Ha visszagondolok a tavalyi nyárra, akkor az kétségtelenül a savanyítás, a befőzés  és a zselésítés éve volt, ez az idei viszont a gyűjtögetésé!.

Az egész olyan mint egy rácsodálkozásos folyamat a világra, először arra ébred rá az ember lánya, hogy a kert jótéteményeivel valamit kezdeni kell. Azonnal és akkor, amikor beüt a zöldség vagy gyümölcs dömping. Példának okáért az addig békésen növögető tök és cukkini először még csak teremni kezd, majd hirtelen megvadul és ontja a mindenféle színű és nagyságú jótéteményeket (minél tovább várunk vele, annál nagyobbakat). A család persze kezdetben örül a töltött töknek, a rántott cukkininek, a nagymamánál és nem a napköziben szocializáltak még a tök főzeléknek is, de azért az egy hetes intenzív tök-gasztrokúra után még a legbékésebbek is morogni kezdenek. Ideje tehát elajándékozni:) reszelni és fagyasztani a termést. Hű, az uborka is terem,! Néhány napig versenyben lehet maradni persze az uborkaevéssel, arcpakolás készítéssel, de aztán nincs mese: savanyítani kell. És ekkorra már túl vagyunk az eper dzsem befőzésen, a meggy eltevésen és a levendula zselé és szörp készítésen, és aztán már nyakunkon is van a paradicsom és a sárgabarack szezon....

A tavalyi évhez hasonlóan folyatódott ez az idén is: kezdődött márciusban a spenót termés betakarítással, majd a zöld borsó éréssel.....a családot idézve: "Jééé van borsónk is? tök jó ez a leves:)" három nap múlva: "Már megint borsófőzelék? Nincs is itthon valami rendes kaja?" 

Volt eper és meggy is persze..., de álljunk csak meg itt egy kicsit! Ráadásnak az idén még begyűrűzött az életembe a gyűjtögetés is!!!! Volt persze előzménye ennek is, a tél végi-tavasz eleji medvehagyma szedés és csalán gyűjtögetés (ez utóbbi kizárólag kertészeti felhasználásra:), nem beszélve a bodzavirágról, aminek nagy rajongója vagyok és még mindig nem adtam fel a tökéletes bodza szörp titkának felfedezéséért folytatott küzdelmemet.

De mindezek mellett rájöttem, hogy a fűszer és gyógynövényeket igenis érdemes figyelni és begyűjteni, akkor amikor ezeknek eljön az ideje. 

Mindjárt a saját kertemben szerencsére  immáron eléggé terjedelmesnek mondható zsálya, citromfű és menta ültetvény van kibontakozóban, adott tehát a lehetőség, hogy a friss hajtásokat begyűjtse az ember. Ráadásul ezeket nem is bonyolult feldolgozni, hiszen csak száraz, levegős, sötét helyet kell találni és alaposan meg kell szárítani őket. A rendszeres nyírás és begyűjtés eredménye pedig, hogy a növényeink újra és újra friss hajtásokat hoznak, így ez a dolog a legmelegebb időszakokat leszámítva szinte egész nyáron bonyolítható. Az eredmény pedig: fantasztikusan illatozó szárító szoba (nálunk ez a dolgozó lett:))  a fantasztikusságáról pedig megoszlanak a vélemények:((( és utána papír zacskókba vagy dobozokba elraktározott komoly mennyiségű gyógytea készlet. 

Ha a kerti lehetőségek kimerülni látszanak, érdemes körülnézni futás és kutyasétáltatás közben a környezetünkben is: elhagyott, üres telkeken, réteken, a környező erdőkben. Ki gondolná, hogy a galagonya gyógynövény és ráadásul mindenütt nő, nem is kell messze menni érte! Tavasszal amikor virágzik, érdemes a virágos hajtásvégekből begyűjteni egy adaggal, persze nem tarvágással lecsupasztva a növényt. Gyuri bácsi, a bükki füvesember szerint pálinkával akár szívbarát tinktúra is készíthető belőle:))

Újabb csodás növény a cickafark, szintén mindenütt felbukkan, igazán nem jelent nehézséget a virágait begyűjteni. A cickafarkat és az orbáncfüvet éppen múlt vasárnap egy közeli mezőn, kora reggel gyűjtöttem, megadva a módját: elegánsan futó ruhában, kosárral és metsző ollóval a kezemben. Látva a rét mellett kora reggel elhaladó autósok arcát, néhányukban valószínűleg felmerült, hogy ha ama bizonyos sötét középkorban lennénk, lehetne mobilon akár  egy jó kis égetést is rendelni a megfelelő, erre szakosodott szervektől:)

Az orbáncfű virág azóta olajban ázik és két hét elteltével "örökfiatalság" arckrémet szándékozok készíteni belőle a magam és legközelebbi barátaim (ajándéklónak...) legnagyobb boldogságára.

Bár lassan levirágzik, de talán el tudunk még kapni egy-egy hársfát, amelyiknek a virágát begyűjthetjük. A hársfavirág dupla, sőt tripla élvezet. Amíg szedjük rádöbbenünk, hogy aromásabb, illatosabb a virága az akácénál (hogy-hogy nem szedtem ezt már eddig is???), cukorszirupban áztatva csodás szörpöt, szárítva pedig gyerekbarát (végre egy jó ízű!) torokgyógyító tehát készíthetünk majd belőle a reménytelen téli napokon.

Szóval a gyűjtögetés a vadászat szelídített változata, izgalmas, érdekes és kézzelfogható az eredménye. Végezetül néhány jó tanács, amit fontos betartani annak érdekében, hogy a gyűjtögető mánia mindenkinek, embernek és növénynek is hasznos szenvedély lehessen:

• A növényi részek gyűjtése sosem csupasztást jelent! Egy-egy növényről kíméletesen, csak annyit szabad gyűjteni, hogy az ne károsítsa, ne veszélyeztesse a növényt!
• Ne akarjunk kényelemszeretetből hazavinni a teljes növényt! A legtöbb azon az élőhelyen érzi jól magát, ahol megtaláltuk! Lehet, hogy az átültetést pedig nem fogja túlélni. Járjunk nyitott szemmel, jegyezzük meg inkább az élőhelyét és minden évben keressük fel.
• A gyógyhatású növényeket a kora reggeli órákban a legjobb gyűjteni, mert ilyenkor koncentráltabb a hatóanyag tartalmuk. Keressünk lehetőleg nem szennyezett területet (ne autóutak közelében!) és ott gyűjtsük be őket!
• Néhány maroknyi gyógynövényért valószínűleg senki sem fog rendőrt hívni, de ha szabályosan akarunk gyűjteni, akkor engedélyt kell kérni a terület tulajdonosától. 
• Sosem szabad védett növényeket vagy természetvédelmi területen gyűjteni!!!!!

Szóval hajrá, metszőollókat, növényhatározókat  a ridikülbe vagy a kesztyűtartóba és éljen a gyűjtögetés! remek szórakozás lesz, megígérem:)

Gyűjtögetési naptár, júniusban gyűjthető növények:

orbáncfű virág, cickafark virág, szöszös ökörfarkkóró virága, kis-és nagylevelű hárs virága, levendula

Szinte egész nyáron folyamatosan: orvosi zsálya hajtás, citromfű, menta (fodor és bors) hajtása

Méhecske barát levendula szüret

Imádom a levendulát és ezzel szerintem nem vagyok egyedül, hiszen látva, hogy hol mindenütt találkozunk vele, bizton állíthatom, hogy az utóbbi években hihetetlen népszerűségre tett szert. Ebben része lehet a mediterrán életérzésnek, amit a legegyszerűbb levendula képében hazahozni, és ezzel együtt tényleg nagyon hálás, amolyan városi  növény. Nincsenek igazán kártevői, hirtelen felbukkanó titokzatos betegségei, áttelel (az angol fajta!) nyáron szereti a sanyargatást, a forróságot és mindezt ráadásul gyönyörű, lila virágpompával hálája meg. Szóval igazi belevaló, remek kis növény!! 

Nem beszélve arról, hogy a kreatív emberi elme a fagyitól, a macaron-on, a limonádén és szörpön át egészen a zseléig mindenfélét kitalált már belőle, nem elfeledkezve persze az eddig is létező illó olajról, kozmetikumokról és a jó alvást segítő kispárna bélésről. 

Én mégis a legjobban nézni szeretem, amikor  végtelen sorokban sorakoznak az ezüst- lila gömbök, és varázslatos színben pompázik tőlük egész Tihany vagy kicsiben a saját kertem. Szinte vérzik a szívem, amikor be kell/akarom??? gyűjteni a virágokat. Pedig köszönhetően a nagy melegnek ennek már el is érkezett az ideje.

A levendula virágát akkor kell ugyanis gyűjteni, amikor a kis lila gömböcskék (bimbók) éppen hogy elkezdenek kipattanni, esetleg néhány már virágzásban is van, de nem nyílott még ki teljesen. Ekkor a legnagyobb a virágok illó olaj tartalma és ha túl későn gyűjtjük be, akkor ez nemcsak, hogy csökken, de a szárításnál (sőt már a szedésnél) a virágok könnyedén leperegnek a növény száráról. Megszakad az ember szíve, amikor elkezdi nyírni a csodásan illatozó lila felhőket, amelyeken ráadásul éppen ilyenkor serénykednek a pillangók és méhek.


Én a saját kertemben kifejlesztettem egy levendula szedő módszert, amivel a jut is, marad is (a méheknek és a lepkéknek) elvét követem. Első nekifutásra a virágoknak csak egy részét vágom le, nem nyírom egy mozdulattal kopaszra az egész bokrot. Inkább szálanként, kisebb csokronként haladok és azokat a virágokat, amik még nem érték el a nyílás legoptimálisabb fokát, inkább meghagyom.

Ez lesz a méhek része, és a pillangóké és persze nem utolsó sorban a virágzó kert látványáé, hogy továbbra is gyönyörködhessem bennük, amikor kinyílanak.

Később, amikor elvirágzott a levendula, levágom a megmaradt  virágszárakat is és egyúttal finoman visszavágom, formára igazítom a növényt. Tapasztalataim szerint ezt érdemesebb inkább még a nyáron elvégezni, mint ősszel vagy tavasszal csattogó metszőollóval nekiesni az esetlegesen már túlságosan is elburjánzott növénynek. A levendula mint afféle mediterrán félcserje, fás szárat növeszt és kezdő kertész tulajdonosa sokszor ezt csak akkor veszi ezt észre, amikor már túl magasra nyúlott és a széltől vagy más természeti erőtől az addig szép tömött bokor hirtelen szétdőlt, szétesett. Ekkor jön a metszőolló, és a "formára igazítás" aminek a leggyakoribb eredménye, hogy a levendulánk nem tudja megszokni az új fazont, hamarosan kiszárad és elpusztul.

A titok, hogy a levendula megszelídítését időben kell megkezdeni és csak a zöld, lágy hajtásait visszavágni (azt is csak finoman!). Az elfásodott ágait nem szabad visszavágni,  mert azt nem fogja kiheverni. 

Még egyet tehetünk az érdekében, hogy már a telepítésnél, ha szép gömböcskéket szeretnénk látni később a kertünkben, akkor megfelelő (kb. 1 méteres) távolságra telepítjük őket egymástól még ha kezdetben gyámoltalannak látszó kis növények is, mert egy-két éven belül megnőnek és ha túl közel vannak egymáshoz, akkor össze fognak préselődni.

Egy szó mint száz szeressük és élvezzük a levendulát és gondoljunk a pillangókra és a méhekre is!

A bio éjjel permetez!!??

hangzik a viccesnek vagy időnként ennél rossz májúbbnak szánt :( mondás. De el kell keserítenem az ellendrukkereket, mert határozottan állíthatom, hogy nem. A „bio” belülről jön és az ember nem akarja saját magát becsapni.

Vannak viszont titkos fegyverek, amiknek a jótékony hatását növény is, gazda is megérzi (ez utóbbi először is az orrával). Érdemes kipróbálni őket vegyszerek helyett!

A klasszikus: a vízben áztatott csalán leve. A szaga mellett a lé is nagyon hatásos! Friss, leginkább virágzás előtt álló csalán növényeket (hőmérséklettől függően 5-10 napig) kell áztatni, ha szükséges higítani, bár ellentétben a vegyszerekkel ezt nem lehet túl adagolni, majd akár permetlészerűen a levelekre kijuttatni. A kijuttatás szabályai hasonlóak a permetezéséhez, nem szabad tűző napon öntözni a leveleket! Én leggyakrabban öntözővízként juttatom ki, rászerelem a kannára az öntöző rózsát és alaposan megöntözöm a növényeket a csalánlével. Érdemes már nagyon korán, a palánta neveléskor vagy a magok kikelése után elkezdeni a csalánleves öntözést. Csodásan erősíti a növény védekező képességét, így az jobban ellenáll a betegségeknek.

Nekem a kertem három pontján is van saját csalánosom, egyszer csak megjelentek és én megörültem nekik. Először is nem kell messze menni az alapanyagért, másodszor pedig kifejezetten jól mutatnak ott, ahova beköltöztek, különösen kora tavasszal, amikor az ember zöld szín toleranciája egyébként is az egekbe szökik.

Családbarát tipp amit érdemes megfogadni mindjárt az elején: a különböző levek készítésére használt hordóimat a kezdeti próbatételek után elköltöztettem a kert háztól távol eső végébe. Így immár a három Mr. Orr is lelkesebben támogatja a bio vegyvédelmi módszereimet.

Árokparti csoda: a fekete nadálytő lé. Kissé érdes levelű, bokros lila virágú növény, aki sportolt a gyökeréből készült kenőcsöt biztosan ismeri. Nos, bátran lehet gyűjteni a levelét, sőt telepíteni a saját kertünkbe is. Áztatott leve serkenti a növények növekedését például a paradicsomét, tápanyagokban: nitrogénben és káliumban gazdag.

A különleges: a mezei zsurló leve, főzete: Sajnos a mi környékünkön ez a növény igazi különlegességnek számít, de remélhetőleg mások könnyebben hozzájutnak. Én a Mecsekben tett rendszeres látogatásaim alkalmával szoktam beszerezni a zsurló készletem. Legalább annyira hatásos fegyver mint a csalánlé, elsősorban a gombabetegségek: lisztharmat, monília, a rozsda, a levelek varasodása, a levélfodrosodás, az egyik legbosszantóbb betegség a paradicsom levélfoltossága ellen véd. Csodás szer, amit használhatunk a gyümölcsfák  tavaszi és őszi lemosó permetezésére is! Érdemes gyűjteni, akár szárítva tárolni és a megfelelő pillanatban áztatással majd, egy rövid (20 perces) főzéssel elkészíteni belőle a permet levet. Természetesen kihűlés után juttatható ki a növényekre!

Biztosan mindenki ismeri, csak nem tudja, hogy ő az: a giliszta űző varádics: Az egyik legnehezebb

kérdés a friss hajtások megvédése a levéltetvek seregének támadása ellen. Nincs elkeserítőbb mint, hogy az egyik pillanatban még gyönyörködünk a zsenge, zöld hajtás végekben, a következőben pedig vastagon belepik a tetvek. Három hatásos fegyverem van a tetvek ellen, ebből az egyik a gilisztaűző varádics leve, a második a katicák csalogatása a kertbe és a harmadik a türelem. De tényleg! A legtöbb esetben a levéltetvek kellemetlenek ugyan, de nem tudnak végzetes károkat okozni a növényben és ahogyan jöttek, miután a hajtások megerősödnek, el is tűnnek. Ha vegyszerrel permetezzük a levéltetveket (is kis kézből fújós, szobanövényes is az!), kiírtjuk az odasereglő katicákat és a hasznos lárváikat (ezzel pedig a következő katica nemzedéket!) is.

Végezetül a szitált fahamu: Érdemes már télen a fűtés szezon alatt megkezdeni a gyűjtését, persze csak a tiszta, fahamut szabad gyűjteni, ugyanez vonatkozik a kerti grillezések végtermékére is (garantáltan alufólia és vegyi gyújtóanyag mentes legyen!). Mivel a kertész korán kelő lény, a harmatos reggelek a legalkalmasabbak arra, hogy a szitált hamus vödörrel felszerelkezve könnyen sétát tegyen a krumpli végeláthatatlan sorai között és könnyed ámde annál gondosabb mozdulattal kiszórja/szitálja a fahamut a levelekre. Nyugodtan higgye el mindenki, nincs az a krumplibogár, amelyik szeretné a fahamuval gazdagon megszórt leveleket rágcsálni. A gyakori esők persze lerombolhatják a hamu kiszóró művészetünk eredményét, de hát a gyakorlás és a mester mutatnak valami homályos összefüggést.

És vigasztaljon mindenkit a tudat, hogy eső után a nem bio éjjel-nappal permetez, ha szerencsénk van szélmentes időben.

Helyzetkép vihar után

Gondolom nem árulok el nagy titkot senkinek, ha azt mondom, hogy a viharban a legjobban a szelet utálom és mivel mást nem tehetek, figyelve az előjelzéseket visszaszámolok, hogy még hány napot kell kibírni, amíg lecsillapodik. Meg persze izgulok, hogy ezúttal mit is tesz majd tönkre.
Mostanra már (három nap és két fél) túl vagyunk az idei eddigi legnagyobbon, magyarázzuk az okát a globális felmelegedéssel vagy a fagyos szentekkel, így tegnap reggel végre kimerészkedtem a kertbe, hogy körülnézzek.
Amikor ültettem (12 éve) még nagy rajongója voltam a szivarfa hatalmas, szív alakú, zöld leveleinek, de miután minden évben menetrend szerint a zsenge levelek megjelenése után szétszaggatja őket az aktuális vihar és attól kezdve egész nyáron az ember a széttépett, lisztharmattal fertőzött leveleket nézegeti, plussz a szétszóródott száraz szivarokat szedegeti fel a földről, a lelkesedésem jócskán megcsappant, persze nem a fa hibájából.
A legnagyobb természeti csapás ezúttal a tyúkólat sújtotta egy leszakadt ág formájában, ami a tetejét tette tönkre, de szerencsére a tyúkokban semmiféle kárt nem okozott:). A második számú nem túl szerencsés ötletem a fafajta választás terén, a keskenylevelű ezüstfa vagy más néven olajfűz ültetése volt.








Ez a fa gyorsan nő, ami nagyon vonzó tulajdonsága egy teljesen kopár területen, emellett nagyon szeretem az illatát is, de sajnos egyáltalán nem viharálló és a nagy szél rendszeresen letördel belőle egy-egy nagyobb darabot. Éppen a tyúkól felett. Favágás (iszonyú tüskés), darabolás, levágott ágak eltűntetése, fel is került rögtön a kárlista élére.

Lesz  ami lesz, jöjjön a konyhakert. Ahogy sejtettem, a frissen kiültetett palánták sem szerették a nagy szelet, leveleik fonnyadtan lógnak és soknak a vékonyka szára is eltörött.

Persze nagyon nehéz megállni, mikor február óta ragyogó tavaszias az idő, hogy az ember lánya ne ültesse ki a palántákat áprilisban, az erősebb idegzetű mondjuk május elején és ne érezze úgy, hogy már el is késett mindezzel, hogy aztán május közepén menetrendszerűen lesújtson a böjtje eme elhamarkodott döntésének és (majdnem) mindent kezdhessen előlről.
Lehetne persze várni, hogy hogy hátha összeszedi még néhányuk magát, de az az igazság, hogy az a növény, ami közvetlenül a kiültetése után így megtépázódott, egyrészt minden erejét a regenerálódásra fordítja az elkövetkezendő időszakban, a növekedés helyett, ráadásul a sérült levelek fogékonyabbak lesznek a gomba- és egyéb betegségekre is.
Nem nagyon van más választás, mint hogy elbúcsúzunk a sérült palántáktól és újra telepítjük az ágyásokat, erősen reménykedve abban, hogy a következő vihar csak azután érkezik majd, miután volt idejük kellőképpen megerősödniük.
Bármennyire is nem tartom szépnek, ilyenkor valamennyire azért megértem a fóliasátrak rajongóit, mint afféle kísérletet arra, hogy az ember kiküszöbölje a természet kellemetlen meglepetéseit a konyhakertjéből.

Égig érő palánták 2.: a palánta nevelés fortélyai

Kissé ugyan megkésve, de március végére végre valahára készen állt az üvegházam a beköltözésre. Már a tervezgetésnél eldöntöttem, hogy elsősorban palánta nevelésre fogom használni, közben kitapasztalom, hogy is működik egy üvegház, aztán majd meglátjuk a későbbieket.

A nagyoktól látott módon padokkal rendeztem be (főként használaton kívüli kerti padokkal), miután az aljára leterített geotextíliával gondosan kizártam a nem kívánt bevándorlókat (kivéve vakond urat, aki remek hepehupákat túr még ez alatt is!!) és a talajmenti szigetelés érdekében elhatároztam, hogy összezúzott faháncsot terítek le, amilyen vastagon csak lehet, mindenütt az üvegházban.

A magvetéshez fontos, hogy laza, morzsalékos, jó tápanyag ellátottságú talajba vessük el a magokat. Az igazán jó minőségű zsákos palánta föld meglehetősen drága, de kisebb praktikákkal hatékonyabban kihasználhatjuk az erre szánt keretet. A zsákos föld vásárlásánál is arany szabály, hogy olvasni kell!!!! Mindegyik hátulján megtalálhatók az összetevők, és aki valóban bio kertet szeretne, annak az előre bekevert műtrágyát tartalmazó földkeverékektől tartózkodnia kell! Tapasztalatom szerint a jó minőségű általános virágföld legalább annyira jó, mint a drágább palánta föld, ha saját keveréket készítünk belőle, hozzáadott kerti földből (pl.  vakondtúrások összegyűjtött földje!), komposztból, tavalyi cserepekből származó földjeinkből, és ha szükséges némi homokból.

Az így elkészített földkeveréket adagoltam ki az ültető tálcákba, és miután gondosan elsimítottam, soronként elvetettem a magokat (én csávázatlan, bio magokat használok). Ha a későbbiekre nézve szeretnénk megkönnyíteni az életünket, igenis érdemes küzdeni azért, hogy bár legyen a mag bármilyen apró is, ne vessük el túl sűrűn!  Vannak ennek érdekében alkalmazható praktikák is: például, ha kéznél vannak a ráérő nagyszülők, akkor könnyen lebomló papírcsíkokra természetes keményítővel, hosszú téli órákon előre fel lehet ragasztani megfelelő távolságba a magokat. Így már csak a csíkokat kell majd földréteggel befednünk a vetésnél. A nagyon aprókat össze lehet keverni egy kis homokkal és úgy elvetni őket.

Másik fontos tapasztalat, hogy már három nap múlva sem emlékszem, a legnagyobb odafigyelés ellenére, hogy hova mit tettem, így aztán azonnal kiírtam mindegyik tálcára, hogy mi tartózkodik benne (orvos barátnőmnek hála  ráadásul helyes kis falapockákra, alkoholos filccel).

Innentől kezdve jön az izgatott figyelés időszaka, mi hogyan kel majd ki? Mennyi idő alatt? Már mióta elvetettem és még semmi??!! (Ja, hogy még csak egy hete...) És persze a folyamatos öntözés, hiszen a magvetésnek fontos az állandóan nedves talaj.

Az időközben kikelt palánták öntözéséhez én a már bevált csalánlevet használom, az üvegházba beállítottam egy nagyméretű vízgyűjtő edényt, amibe folyamatosan állott vizet tartok és időről időre csalánt áztatok bele (virágzásig lehet szedni folyamatosan) , majd ezt locsolom ki a palántákra. Az állott víz azért jobb mint a csap- vagy a hideg kútvíz, mert a hőmérséklet különbség nem sokkolja a növényt, a csalánlé pedig úgy működik mint egy természetes permetlé, erősíti a növény immunrendszerét, megvédi a betegségektől és még táplálja is. Az eredmény kétségkívül kárpótol a nem túl kellemesnek mondható illatáért.

Az én üvegházamba nem került semmiféle mesterséges fűtés vagy világítás, így a benne fejlődő növények csak néhány lépéssel előzik meg a természetet, de az eredmény így is nagyon látványos. Néhány hét, és be is zöldült az egész, kezdődött a sakkozás a hellyel, mivel a fejlődő növények egyre nagyobb területet igényelek, nem beszélve azokról, amiket szét kell ültetni, hogy jobban fejlődjenek. Mindig lenyűgöz az a vitalitás, ahogyan a törékenynek látszó kis palánták szinte pillanatok alatt eresztenek gyökeret az új helyükön és rendületlenül folytatják a növekedést.

Ha minden elővigyázatosságunk ellenére kiderül, hogy túl sűrűre sikerült a magvetés, meg kell keményíteni a szívünket és megritkítani a növényeket, a megmaradók ezt látványosan meghálálják:)

Joggal kérdezhetjük, hogy ha előbb utóbb úgyis szét kell őket ültetni, akkor miért nem jó egyből nagyobb edénybe vetni őket?  Sajnos a növények ennél ravaszabban működnek és van egy olyan tulajdonságuk, hogy a föld feletti növekedésük előtt (alatt) szeretik a gyökérzetükkel átszőni a földet, amibe kerültek. Ha túl nagy ez a földlabda, akkor az erejük nagy része a gyökér fejlesztésére megy el, és csak jóval később kezdenek fejlődni a föld felett. Viszont a munka nemesít:;) és közben lehet beszélgetni, barátkozni a leendő paradicsom, kel, cukkini, chili és minden más egyéb palántával és azon gondolkodni, hogy mit hova ültet majd ki az ember. Ha pedig túllőtt a célon, akkor azon, hogy  hány barátját, ismerősét és egyéb üzletfelét boldogíthatja majd az általa felnevelt palántákkal:)))

Égig érő palánták: miért veszélyes a csávázás?

Addig a pillanatig, amíg nem fogtam saját palánta előállításba, csak azt tartottam szem előtt, hogy a piacon a legvirágzóbb, legkisparadicsomosabb palántákat fogjam ki, amik lehetőleg már két héttel az elültetésük után teremni fognak. Emellett bőven elég, ha tudom, hogy alacsony törpe növésűt vagy magasat, esetleg koktélt szeretnék a paradicsomból, felismertem a padlizsán és cukkini palántákat a zöld sokaságban és meg tudtam különböztetni a dinnyét az uborkától, tehát tudom: mit is vásárolok.
De álmomban sem gondoltam, hogy palánta sorsa már mag korában eldől, és ha tényleg vegyszer mentes paradicsomot vagy zöldséget szeretnék majd jóízűen elfogyasztani a kiskertemből, akkor még azt is tudnom kell, hogy milyen vetőmagot vetett el, aki a palántát nevelte, és hogy a vetőmag csávázott volt-e vagy sem.
Teszteltem a közeli piac palánta árusait, csávázott vagy nem csávázott ?? a mag. A válaszok zavarba ejtőek voltak, de nem én estem zavarba, a legtöbben nem is értették, hogy mit kérdezek, a rutinosabb kereskedők pedig megpróbálták megfejteni, hogy mi is lehet a jó válasz, azaz a kedves vevő mit is szeretne hallani?? Persze, hogy csávázott, ja,  na jó, akkor nem!?
Jó tudni, hogy mit is jelent a csávázás és miért veszélyes, ha ilyen magból nevelt palántát ültetünk. A csávázószer méreg (például a néhány évvel ezelőtt használt a neonikotinoidok voltak  felelősek az utóbbi idők jelentős méhpusztulásáért!), a szó azt jelenti, hogy a magokat vegyszerrel kezelik annak érdekében, hogy a csírázóképességüket megőrizzék és, hogy mentesek legyenek mindennemű későbbi betegségtől. A gond azonban az, hogy ez a méreganyag benne marad a növény szöveteiben, a virágporban (ezért pusztulnak el a méhek) és a termésben is. A mosolygós piros paradicsom, amit  leszedünk a kertünkben, minden jóakaratunk és lelkes kapálásunk ellenére, már a születése pillanatában sem volt bio!
Szóval nagyon fontos, hogy meggyőződjünk róla, ha tényleg vegyszermentes növényt szeretnénk; csávázott magból származik-e a palántánk vagy sem? A csávázószert a magok zacskóján fel kell tüntetni, ha használtak ilyet a gyártók.

Ráadásul a csapda abban rejlik, hogy tényleg hajlamosak vagyunk elhinni, egészséges növény csak a "szakszerűen" előállított magból fejlődik ki és meg sem próbálunk arra gondolni, hogy saját magunk is megpróbálkozhatunk "magot fogni" például a nyár legszebb paradicsomaiból.
Én is csak tavaly hittem el először, hogy egy csomó fajta magot magam is beszerezhetek, ha egy kicsit előre gondolkodom. Így fogtam kamillát, körömvirágot, büdöskét, kaprot, édesköményt és koriandert, a zöldségek közül hat különböző féle paradicsomot az ökörszívtől, a nagyméretű sárgáig, a rózsaszínűn át a mini pirosig csak a saját kertemből. Mentettem az idénre tököt (ráadásul úgy, hogy visszakértem az ajándékba adott dísztökök magjait a barátaimtól:), babot és hagymaféléket. A titok csak annyi, hogy le kell tisztogatni és levegős helyen kiszárítani majd bedobozolni őket, majd hűvös és sötét helyen tartani egészen a következő tavaszig. Ja és a dobozra ráírni, hogy mi van benne:))

A nyár végére a magvadász szenvedélyem elérte a csúcspontját és elengedhetetlen szükségét éreztem, hogy egyenesen a holland királyi kertből szerezzek be néhány  olyan dolgot, amit itthon biztosan nem sikerülne. A hatalmas kert egyik félreeső részében éppen a kinézett zsákmányt cserkésztem be, igen ám csak ebben a kis félreesőnek hitt zugban rajtam kívül még egy jól szituált, tisztes hollandnak kinéző házaspár is tartózkodott. Na jó, gondoltam, várni azt tudok, kinézelődik magukat és tovább mennek. Én meg....De csak nem akartak továbbmenni, sőt egyre feltűnőbben arra vártak, hogy majd én fejezem be először a nézelődést és végre valahára továbbállok. Lehet, hogy idős házaspárnak álcázott biztonsági őrök, akik a vesémbe látnak??? Eltartott még egy darabig, míg mindhárman rájöttünk miben is sántikál a másik, majd nagy egyetértésben a felismeréstől megkönnyebbülve  mindenki előkapta az addig a zsebében szorongatott zsebkendőjét és gyors mozdulattal begyűjtötte a hőn áhított magokat. Részemről ciniákat: mini, közepes és nagy méretben és verbénát, magas növésű lila változatot.
Magokat gyűjteni, ajándékozni vagy netán csereberélni gyönyörűség! És csak, hogy ellent mondjak a nagy maggyáraknak: csávázás nélkül is kikelt mindegyik és legjobb úton haladnak affelé, hogy gyönyörű palánták fejlődtek ki belőlük.

Két megbízható forrás nem csávázott magok beszerzésére:
http://www.biokiskert.hu/
Növénydiverzitás Központ Tápiószele
http://www.rcat.hu/

A következő bejegyzésemben a bio palánta nevelés fortélyairól írok majd, kövessetek a facebook-on is:
https://www.facebook.com/varosifarm

Kodolányi közösségi konyhakert és pillangókert

Nagy csodálója vagyok a közösségi kerteknek, már csak a koncepció és persze a tartalom miatt is: adott egy lelkes csapat, akik nekiállnak közösen kertészkedni és egy gazos, parlagon fekvő földdarabból viruló veteményest varázsolnak. Amit még szeretek bennük az a sokszínűség és a kreativitás, mindenki beleadja a saját lelkesedését, egyéniségét és ebből varázslatos dolog kerekedik ki.
Láttam már szabályos parcellákra felosztott közösségi kerteket, kiszuperált, de csodásan kifestett oldalú hordókba beköltöztetett növényeket, újrahasznosított anyagokból körbekerített, szabálytalan, bájosan eklektikus kisebb-nagyobb földdarabokat, raklap oldalú emelt ágyásokat és mindegyik remekül mutatott, szinte csalogatott minden arra járót, hogy gyertek kertészkedjetek velünk, mert ez jó dolog!!!!
Az én munkahelyemen hosszú évek óta négy szabályos, kör alakú, takarosan befüvesített földdarab mellett sétálok el, ami nap mint arra csábít, hogy gyerünk, csináljunk belőlük valami hasonló dolgot, egy jó kis konyhakertet. Egy munkahelyi közösségi kertet, amiben lehet együtt dolgozni, amiről lehet egy kávé mellett beszélgetni és ahonnan le lehet szedni az első paradicsomot vagy csemege kukoricát, közösen lehet örülni neki. És persze meg is lehet enni, amit megtermeltünk.

Mivel a közeli, legkedvesebb kollégáim évek óta szem-és fültanúi a konyhakert mániámnak, nem volt nehéz a körökről és az oda álmodott konyhakertről alkotott meggyőződésemet rájuk is átragasztani. "Na jó, legyen, csináljuk meg!" mondták még azok is, akiknek a mézontó fű nevének megjegyzése és felismerése hosszú évek fáradságos, ámde türelmes és kitartó tanári munkám elvitathatatlan gyümölcse:))

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az elsöprő lelkesedést nagy tömegekre nem sikerült átragasztani, így a munkahelyi méretekhez képest egy maroknyi, de remek csapat látott neki ásó, kapa és néhány kertészkesztyű támogatásával a feladatnak.

Ha mondjuk egy egész kör 12/12-edből áll össze, akkor egy jó háromnegyed óra elteltével a 4/12-edes felásott terület elég jó részidőnek számít, ugye?

De aztán Judit szavaival növeltük a csapásszámot és két és háromnegyed óra múlva ott volt előttünk a gyönyörűen megmunkált, komposzttal átforgatott, szépen szintbe hozott és elgereblyézett, beültetésre váró kör terület (mennyi a kerület?).

Ja majd elfelejtettem, hogy ez idő alatt megépült egy komposztáló is, összegyűlt egy (újra hasznosított műanyag!)dobozban 21 nagy méretű, kövér, zöld (eredet igazolatlan) hernyó  és 11 darab fajtiszta, halvány vajszínű cserebogár pajor. És ezeket mind az én drága kollégáim szedegették össze, és sok szeretettel küldték el általam a tyúkjaimnak:) Persze nem mondták, de szerintem hétfőn muszáj lesz tojáskrémes bagettet szállítanom cserébe a reggelihez.

A mi közösségi kertünk látszólagos ellentmondásba keveredve az általam csodált, szabados elrendezésűekkel szemben előzetesen átgondolt, pontos tervek mentén épült, talán amiatt mert a nagyon szabályos kör alakok sugallták a kereteket. Az első kört három harmadra osztottam, a harmadokat lépőkövek választják majd el, megkönnyítve ezzel az öntözést és a kapálást. Ezek a tervek szerint Tibor lebontott kéményéből érkeznek, jelenleg várólistán vannak. A kört fűszernövények veszik körbe, olyanok, amelyek szeretik majd a meleget és a nyári napot: kakukkfüvek legelől, borsikafüvek, hátrébb menták, zsályák és levendulák, hogy a szemünket az alacsonyabb ponttól vezessék a magasabb pontok felé. Az egyik harmadba madársalátát, színes mangoldot és zöld hüvelyű bokorbabot vetettünk (megalapozva ez utóbbival a csülkös bablevest. Figyelem itt idézet következik (!) : "mert szép-szép az a sok saláta, de azért enni is kellene valamit". A másik harmadba került a pillangó kert: cínia, körömvirág, édeskömény, borágó, koriander, zsálya, sáfrányos szeklice, fűszerkömény és kapor alkotják az elvetett magkeverék gerincét. A harmadik részbe palántázni fogunk: alacsony termetű paradicsomot, leveles kelt és zellert, a bio kertészkedés szabályai szerint ezek a  növények

jó szomszédok lesznek és segíteni fogják egymás növekedését.

Ezen a ponton döntött úgy a csapat este 6-kor derekak és fáradó ásóizmok hatására, hogy a második kör felásása a jövő hétre marad, ahová majd egy nyári almafa köré, amit szintén most ültetünk el, a legbelső sugárba csemege kukoricát, majd magas növekedésű fa paradicsomot, eléjük színes cukkinit, csillagtököt és uborkát ültetünk. A koncepció szerint felfelé a középpont felé vezetve a szemet. Reményeim szerint a kertünk nemcsak hasznos, de szép is lesz. Ezt a második ágyásunkat frissen ültetett bogyós sövény: josta és fekete ribizli veszi körül, drukkolunk nekik, hogy minél hamarabb szépen megerősödjenek:))
Amíg elkészül, addig is nyugodtan lehet tanulmányozni a tervünket:

És persze csatlakozni még egy remek kis csapathoz!